Izé

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

ha lesz rablás a kocsmát fogják felnyomni
annyi befolyt ott belőlük mint amennyi 'üdítő' beléjük
vagy nyerőgépbe "huszas"

Naponta 20 percre mindenképp.

nem szemétkedésből írom, de 1. 10 évvel ezellőtt még a szüleikről is ilyen fotók készültek (mert azok sem tongai állampolgárok voltak) 2. attól, hogy itt nem mentenek meg egy élőlényt (bármilyet/bárkit) még nem javít a helyzetükön; ahogy az sem hogyha az afrikában meg éheznek mondat után megeszi a spenótot /tetszőleges, általánosan nem népszerű ételt/ az ezzel frusztrált gyerek. 3. sokmindent lehetne jobban csinálni, de talán nem azokat kell abajgatni, akik még a legkevesebbet tehetik, és a legkevésbé felelősek a kialakult helyzetért (egy kampány alkesz figurákkal te is elutasítanál, mert ő tehet róla - de mi van ha azután csúszott szét, hogy kirúgták alóla az összes támaszát? és mi van ha mégis frissen szabadult gyerekgyilkos. egyszóval óvatosan azzal kinek akarsz segíttetni* vagy nem; manipulációk tömkelege zúdul mindenkire.)

*valódi segítő szándékkal senki nem fotókkal operálna, hanem ott lenne segíteni, és nem méltatlankodva más idejét, pénzét kérné számon.

http://fn.hir24.hu/poszt-itt-haztaji/2013/09/28/lottootos-humbakfalvan/#a3
:)

na tessék...nem tudom ti végignéztétek -e én már a végén járok. Itt egy nagyon szörnyű katasztrófáról van szó elsősorban, ami egyszerűen egy józan eszű világban nem történhetett volna meg. Több ezer ember halt meg, és még utána is folyamatosan szellemi és testi fogyatékos gyerekek születtek, születnek a mai napig. A vállalat pedig szinte semmit nem tett......ti meg arról vitatkoztok hogy mit jelent a "multi" kifejezés. Személy szerint nekem aztán édes mindegy, ki , mit és hogyan hív, a lényegen nem változtat, hogy a világ mocska még mindig él és kurva nehéz lemosni a Földről sajnos :(

St. Mary's Catholic School? Tisztiítótűz.

Titokban mégis billogozták magukat a radikális állatvédők
http://444.hu/2013/08/26/megis-megegettek-magukat-a-vegan-allatvedok/

Ők már oda születtek... :)