Izé

Kötözni való bolond... :D

végülis... az is okozhat életveszélyt

Ki nem hagynánk egy Critical Nyuszimass felvonulást. (Az enyém mondjuk van akkora troll, hogy kihasználta volna a helyzetet, hogy körbehugyozza a környéken állókat. :D)

Egyébiránt BUÉK minden kádves Izélőnek! :D

A lényeg, hogy helyreigazítódott. Sakkozóként, én is átéltem bírói tévedést. "Hogy-hogy csak 5 pontom van 6-ból, mikor minden partit megnyertem?"
Errare humanum est, perseverare diabolicum...

Star Wars Kama Sutra: www.amazon.com/dp/1519483058/

Nem csak a gyerekek és az állatok cukik^^

Nem csak az a megoldás létezik, hogy ha a másik szarik bele valamibe, akkor én megcsinálom helyette. Seggbe is rúghatom, hogy észhez térjen, és akkor talán elgondolkozik rajta, hogy kezdjen valamit a renitens viselkedésével. Egyáltalán nem gondolom, hogy jó az a nevelési elv, hogy mindent csináljunk meg a másik helyett, amihez neki nem fűlik a foga, hogy megszűnjön a probléma. Szerintem inkább rá kell vezetni (rábeszéléssel, motiválással, kényszerítéssel, kinél mi válik be), hogy igenis ő maga csinálja meg azt, amit neki kéne, hosszú távon ez a működő megoldás.

Egyébként nekem azzal volt problémám, hogy te ezt az egészet (hogy a gazda intézze el a földjén motorozóknak a pályát) a normális, kölcsönös odafigyelés kategóriájába soroltad. Ez viszont marhára nem az, hanem az oltári nagy, egyáltalán nem automatikusan elvárható szívesség kategória - pláne úgy, hogy olyanoknak kedvezzen, akik előtte ők háborgatták. Kicsit analóg esetnek érzem a segély kérdéskörét. Egyesek ezt úgy veszik, hogy nekik alanyi jogon jár, hogy mások segítsék őket, és nekik nem kell semmit tenniük azért, hogy erre ne legyen szükség. Hát, ez kurvára nem így van. Az egymásért érzett felelősségnek KÖLCSÖNÖSNEK kell lennie. Segítek a másikon, ha bajban van, ő viszont nem arra apellál, hogy majd én kihúzom a szarból, hanem tesz érte, hogy lehetőleg erre ne legyen szükség. EZ lenne a normális, kölcsönös odafigyelés.

Na te sem kapsz a Jézuskától ajándékot!