Izé

Nem sok alkohol van, amit nem szeretek, de a gint utálom... :)

Persze, hogy vicceltem. Mi mást is tehetnék? Tudod, az élet komoly dolog. Szállóigék is termelődtek falrafirka-bórsóhány:
"Nil admirari" = semmin se csodálkozz
"Nil nove sub sole" = nincs új a nap alatt
"Ne vedd el amit nem adhatsz" (Demothénész, Nagy Sándorhoz)
etceterá.

Nekem is fáj. Szeretnék egy pólót viselni ilyen felirattal: "AMíG A SZíVEM VER".
Még jobban szeretném, ha sokan hirdetnék a mellükön.

Szerintem a nyele is kellene oda.... :)

Felszálláskor igen, de a stabilizátornak menet közben is folyamatosan korrigálni kell.

Az újabb pörgentyűknél neked már ezzel nem kell foglalkozni, minden figyelmedet a haladásra, a manőverezésre fordíthatod.

Nekem bejön a ilyen, már majdnem olyan jól megy, mint repülőmodellel.

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.