Izé

Angol cikk.

Kellemes hangulatú családi ebéd, asztal körül szaladgáló gyerkőcök, szomjas vendégek. Apunak eszébe jut, hogy van egy frankó kis bora, hát be is hozza. Csak éppen a bor nevét felejtette el. ;)

Kadykchan a sok kicsi város közül az egyik volt a Szovjetunióban, amelyik az unió szétbomlása után elnéptelenedett (korábban szerepelt már ebben a postban több szellemváros között). A várost Pripjatyhoz hasonlóan hirtelen hagyták el, így ha valaki manapság látogat el oda, öregedő játékokat, könyveket és más holmikat talál ott.

Kedves Barátunk! Nem is tudom pontosan, miért, de érzem. Talán a szellő illata? Vagy az a rigó reggel az ablak alatt? Vagy a szomszéd kis srác zavart pillantása? Nem tudom, miért, de egyszerűen érzem, hogy közeleg a tavasz. Már tapintható... Szeretem ezt a tapintást. Megborzongtat ahogy hozzám ér, simogat, fülembe súg, és lassan levetkőztet. Jó vásárlást kívánunk!

Mondjuk legalább áram nem kell hozzá. :)

Van pár vicces köztük, de szerintem itt jó páran össze tudnának hozni még jobbakat. ;)

Gondolkoztatok már azon, hogy ha tényleg léteznek űrlények, akkor azok miért látogatnának el hozzánk? Akkor feltétlenül nézzétek meg ezt a 6 perces kis mesét. Én azt mondom, hogy ez is egy szempont. :D

A készítők honlapja

Érdemes meglesni, mert a többi munkájuk mellet van egy promóciós videójuk is, ami a látványviláguk mellett, még egy nagyszerű zenével (Prodigy - Spitfire) is meg van toldva, a tökéletes hatás érdekében.