Izé

A kínaiak már a szelfit is hamisítják?

http://index.hu/belfold/2015/12/19/az_ugyeszseg_megis_leszall_a_siofoki_facebook-megosztokrol/

S az bennem :D

Das ist was ich gesagt habe mein Freund

Az a szmajli tenyleg nem artott volna, igy felreertheto lett a hsz. ;) (felre is ertettem, ugye)
(akartam en is dobni egy ossian Peti klasszikust, de rajottem, hogy nem lenne ertelme ekezet nelkul) :D

Az emberiség leggazdagabb 1 százaléka birtokolja a világ vagyonának felét
http://444.hu/2014/10/14/az-emberiseg-leggazdagabb-1-szazaleka-birtokolja-a-vilag-vagyonanak-felet/

Ezért jó, hogy van olyan román, aki úgy gondolja, hogy esetleg ők vannak olyan országban, országrészben, ahol nem ők voltak előbb. Vagy legalább köszönhetnek valamit az eredetileg is ott lakóknak. Ja.

Hehehe. Direkt nem azt írtam, hogy rég a tányéromban lenne, mert az gondoltam, túl magas labda, de úgy látszik, nem lehet megúszni ezt a "poént". Nagyon eredeti. :)

Akkor nem beszéltem arról, hogy ha én 32 kiló vagyok, aki meg rám támadt, az 120 kiló izom, tar kopasz g--i, akkor az arányosság elvét alkalmazva én, vagy ő viszi haza a pénztárcámat? Nekem ne kelljen már tudnom, hogy aki megtámadott, az küzdősportokban jártas-e, vagy dohányzik-e ha esetleg elakarnék futni, ne szükségeltessen tudnom, hogy van e nála kés, meg amúgy is. Ennyi erővel, akkor megint visszájára fordítom, nem volt arányos, hiszen akit megtámadtam, az nem foglalkozott azzal, hogy nekem tavaly műtötték a térdem, vagy tegnap elaludtam a nyakam. Ha jobbikos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az utcán, ahol nincs fair play bármi megeshet, ott nehogy már az én megtámadómnak legyenek jogai. Én személy szerint, még a szabad mozgás jogi téziseit is belefoglalnám. Ha valaki megtámad, azt lábon lövöm, majd hazaviszem, és dolgoztatom magam helyett, hogy megtanulja mi a magyarok istene.

Persze, igazad van. Alapvetően nem vagyunk szegények, jobban élünk, mint máshol, más időben.

Itt nem is ez a fő kérdés, legalábbis a videóban, hanem, hogy ha már nem vagyunk szegények, adakozunk-e, gondolunk-e arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, és juttatunk-e azoknak, akik nem ilyen szerencsések? Erre írtam még az elején, hogy pár ezer forint nekünk lehet, nem számít annyira, de máshol igen. És nagy eséllyel az emberek hatalmas százalékának eszébe se jut megosztani a szerencsés "gazdagságát" másokkal, max. amikor nagyon az arcába nyomják, hogy kéne, vagy katasztrófa van, vagy épp az adóbevallás.