Japánban a multik annyira túlhajszolják az embereket, hogy belehalnak. Ennek a modern kori „kórnak” (amit nálunk munkamániának hívnak) már nevet is adtak: karosi.
„A karosik nem egyszerűen túlóráznak, hanem a végletekig elhanyagolják magukat, a családjukat és az alapvető testi szükségleteiket. A munkáltatók kizsigerelik őket, s ebbe – vagy ennek a mentális következményeibe – előbb-utóbb belehalnak.”Matt Damon kémkedni hívja az embereket
vadonka | 2016.07.01. 11:38:09Bírom ezt a színészt. Még úgy is jók a Jason Bourne-os filmjei, hogy már a sokadik bőrt húzzák le róla :) De a martianba is nagyon jól játszott. Sok opció nem volt, ő volt kb. az egyetlen szereplő akire a figyelem irányult.
Kötelezővé tették Kim Dzsongun frizuráját Észak-Koreában
Felhízlalni már nehezebb lesz az embereket...közlegény | 2015.11.27. 12:20:24csak egy hajszál választja el tőle ;)
„A moziban nem illik a telefonoddal szórakozni, de amikor igazi, élő embereket nézel, akkor meg rendben van?”
Csádi | 2015.07.12. 10:59:44Hha már ott van, tehát vette a fáradtságot, hogy ő élőben nézhesse, akkor tényleg azt nézze, ne a telefont, de ettől függetlenül, ha nem a telefont nézi, csak felemeli és leszarja milyen gány lesz a felvétel, csak valami emléket akar, azzal szerintem semmi probléma nincs.
Pl sporteseményeken annyira gáz, mikor valaki telefonnal videózik. Lemarad az izgalmas eseményekről, mert ő saját szar, élvezhetetlen felvételt akar olyanról, amit profik, profi kamerákkal úgy is felvesznek, majd profin megvágnak. Muszáj megpróbálni űberelni ezt egy telefonnal!
Persze vannak kivételek mindkét oldalon, de általánosságban ez a helyzet.
Milyen rendes cápa, ki akarja szabadítani a ketrecbe szorult embereket!
Nusihusi | 2015.07.05. 23:43:28Már megint konzerv:D
Összement a szoba ;)
KarbFace | 2015.01.05. 20:13:01...ja a nagy látószög. Értem...asszem..! :) De akkor gproo!
Remember Me - 15 perces, eddig több mint 20 nemzetközi díjat kapott francia rövidfilm.
Az angolban attention whore-nak nevezik azokat az embereket, akik bármit képesek megtenni, csak foglalkozzanak velük, gondoljanak rájuk. A filmben szereplő férfi is hasonló figyeleméhségben szenved, csak nála fizikai tünetekkel jár a dolog: ha épp nem gondolnak rá, kezd eltűnni. Remekül párhuzamba lehet állítani őt és mindezt a közösségi oldalakat az életük minden apró részletével elárasztó, illetve az érdekesség látszatát folyamatosan, kényszeresen fenntartani igyekvő emberekkel.Újra elindult a chemtrail őrület, kitálalt egy pilóta: „Évek óta embereket mérgezek”
Ezért nem kell ide részvételi demokrácia (beküldő: Vaddi)lilaflexninja | 2014.08.11. 21:07:21Jaajaja, igen. Nem kell külön permetelni, az biztos. És ehhez még boldogan hozzájárulunk mind a kocsinkkal. Szóval megoldjuk tényleg magunknak. És még csak el sem szégyellem magam, amikor bepöfögtetem az autót.
Ja kocsik. Múltkor nem tudom hol láttam, hogy évtizedekig harcolt valami tudós az ellen, hogy ugyanmár ne olmózzák a benzint. Elkezdte az 50-es években, amikor boldogan adták el a benzingyárak az ólmozott benzint Amerikában, és még egy másik tudóst is felbéreltek, aki azt hangoztatta, hogy nem mérgez az, ott van a természetben, na és a 80-as évekre azt hiszem el is érte, hogy ólom nuku. És még csak nem is direkt mérgezték a népet, csak azért mert úgy jó volt gazdaságilag nekik. Semmi mögöttes szándék. Hát ilyen ez a világ, minek még plusz mérgezés.
A Coca Cola ismét összehozza az embereket ;)
Twister | 2014.05.31. 21:41:29Ehhez nem 2 ember kell hanem 2 kéz, az meg általában van mindenkinek :D
A hajléktalanokra rá sem nézünk.
Ezt bizonyították egy amerikai kampányban, amelyben embereket öltöztettek hajléktalannak, majd úgy intézték, hogy közeli hozzátartozóik, testvérük, férjük, feleségük sétáljon el mellettük az utcán. A kísérletben egyetlen alany sem ismerte fel rokonát.lilaflexninja | 2014.04.25. 10:17:16Jelentem, reggel megfigyeltem a hajléktalanokat, meg az álhajléktalanokat is (akik csak napközben csöveznek az utcán), de egy rokont sem találtam. Azért ez megnyugtató.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.
Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.