Izé

hát az ágyúcső az műérték én azt azért megengedtem volna hogy valami mással hazaszállítassa mert gondolom valami gyűjteménybe vette, de a rakéta vető az azért durva mibe rakta bele azt? :D

Ezért jó, hogy van olyan román, aki úgy gondolja, hogy esetleg ők vannak olyan országban, országrészben, ahol nem ők voltak előbb. Vagy legalább köszönhetnek valamit az eredetileg is ott lakóknak. Ja.

vagy: http://vasarosnameny.fidelitas.hu/multimedia/valtozas2006.gif

náluk ezek név nélküli alkalmazotti bejelentések, akik akaratuk/erkölcsük ellenére, de a főnöki nyomás hatására résztvevői ezeknek a dolgoknak (pl night club-ba mennek levezetésként megbeszélni a megbeszélendő dolgokat).

És mivel ez szabályzat ellenes sok beosztott fél, és nem akarja magát kitenni a szabályszegésnek, ha mégis kiteszi ilyen formában bejelentést tesz (ha tesz).

:D Kicsit túlzottan belebonyolódtál ebbe.

http://lh4.ggpht.com/_wgiUOehXWyI/THffXGX0rnI/AAAAAAAAAmo/OK6cPb888Qk/thread-cat.jpg

Adja másnak, ha neki nem kell, de ne verje szét, mert az pocsékolás:P

http://www.ize.hu/comments.php?post_id=21712 :P

igazad van meg nem is. ugyanis a frusztráltságot nem annak okozóin verik le, hanem azokon akiket kiszolgálniuk kéne. amiből az következik, hogy egyre kevesebben veszik igénybe az adott szolgáltatást tőlük; abból pedig kevesebb bevétel, és még kevesebb bér következik. aztán jön a stockholm-szindróma és a "hülye" vevő lesz a hibás mindenért. ördögi kör, ami egyre szélesedik egyre vékonyabb rétegen.

példának okáért: közszolgáltatóval vitatkozni = alulfizetett, korlátozottan megoldást kínálni tudó, engedett; agyonhajszolt, érdektelen, motiválatlan ügy(nem)intézőkkel felesleges köröket futni.. a (ki)szolgáltatott szempontjából a "panaszládának" odatett ügyintézők az adott cég dolgozói, alkalmazottjai és a céget képviselik, testesítik meg(!); ráadásul rettentő nehéz hasonló cipőben járó embertársként tekinti rájuk, különösen ha már stockholm szindrómás ügy(nem)intézők..

vagy 'bankügyintézők'.. valójában nagy többségük közgazdaságilag totálisan képzetlen, alulfizetett(!) rabszolga, akik mégis tukmálják a kedves ügyfelekre azokat a pénzügyi konstrukciókat amikről legtöbbjüknek maguknak is halvány lila segédfogalmuk van legfeljebb (de csak mert már vagy százat-ezret lepapíroztak). arra ki vannak oktatva, hogy duma-duma-duma, arra nem, hogy értsék is miről.. (nem tudom mennyire általános, de vidéki bankfiókról tudom, hogy nem alkalmaznak takarítókat, hanem azok takarítják az ügyfélteret, akik pár órával korábban még hitelkonstrukciókat; új, "jövedelmező" megtakarítási formákat meg kapcsoltan különféle biztosításokat ajánlgatnak az embereknek..)

vagy posta - ezt rövidre fogom: attól, hogy átérzem én is, hogy deszarnekik, még nem fogok sorsjegyet venni, biztosítást kötni csak azért, hogy nekik jó legyen. kevés a munkabér? tüntessenek ellene. előbb megyek velük első sorban tüntetni a magasabb munkabérükért, és a cégvezetőik hülyeségei ellen (meg annak eredménye a kicsit magasabb munkabér utáni kirugdosások (de nem a vezetőségből) ellen), mintsem életbiztosítást kössek a postánál azért, hogy a a magát ravasznak gondoló postás-gizike sorsjegy-kvótája meglegyen, és a cégvezetőnek legyen dízel a céges verdába..

az ilyen helyzeteken a mosoly csak jottányit segítene. (rontani viszont nem rontana!)

Felesleges megoldást keresni egy olyan problémára, ami megoldhatatlan... Jelesül ez a "szaktanácsadás" dolog már évtizedekkel ezelőtt is így működ(hetett volna), csak akkor még a vevők nagyrésze úgy volt vele, hogy a "becsülete" többet ért, mint 50 Márka/Font/stb., ezért ahol megkapta a korrekt és szakszerű infót, ott megvásárolta. Egyébként ez az egész hercehurca - ha kiszámolja az ember - a ráfordított utazással (benzin/jegy/stb.) és nem utolsó sorban az idővel rég nem biztos, hogy meg is éri. Azt már fel se akarom hozni, hogy van olyasfajta "tudatosság" is, hogy ha valóban jól tájékoztatnak a kisboltban, akkor már csak azért is odamegyek, mert ezzel valószínűleg azt támogatom, hogy egy honfitársam teszi el a profit egy részét, alkalmaz 1-2 embert, nem pedig az éhbérért dolgoztató multihoz viszem önként és dalolva. Néhány évtizeddel előttünk járó társadalmakban az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatban is az a módi, hogy a legfontosabb szempont az, hogy helyi előállítású legyen, aztán jön az ár...
Persze tudom, hogy helyzetünkből fakadóan mi magyarok árérzékenyek vagyunk, és ez ilyen esetekben durván szemléletes, hiszen - lásd a becsület példáját - 3000 forintért gyakorlatilag bárki képes eladni magát.
És hogy miért nincs megoldás?!? Mert a pénzünk egyre kevesebb, az igényeink meg egyre nagyobbak, mert MINDEN KELL... ha meg így van, akkor az csak ilyen módszerekkel megy. :(