Izé

...legalábbis az állatvilágban, ahol nem ritka hogy az élősködők teljesen átveszik gazdájuk fölött az irányítást, a szó szoros értelmében élőhalottakká változtatva azokat. És hogy miért jó ez nekik? A parazita célja ezzel legtöbbször vagy az, hogy a kiszolgáltatott gazdát felhasználja utódai túlélésének maximalizálásában (pl. azok zombi-testőreként vagy dajkájaként), vagy hogy a gazda viselkedését olyan irányban befolyásolja, hogy azt könnyebben találhassa meg és fogyaszthassa el a soron következő, ún. végleges gazda, amiben aztán a parazita kifejlődhet és ivaréretté válhat. Az alábbiakban erről láthattok egy remek kis összeállítást (bungle ajánlásával ;) ), kezdve a hangya-agyevő púposlegyektől, a csótányok menekülési reflexét kikapcsoló Ampulex-darazsakon és a hím tarisznyarákokból „transzvesztitát” csináló kacslábú rákokon át a személyes kedvencemig, a Leucochloridium paradoxum nevű laposféregig, amelynek lárvái csigák tapogatójában telepszenek meg, és színes, húsos, pulzáló kis „szarvacskákká” változtatják azokat, így tévén kívánatossá a csigákat a madarak számára, amelyek beleiben aztán a lárvák felcseperedhetnek.

Mai ismeretterjesztő rovatunkban: a rovarvilág alien-jei, a parazitoid fürkészdarazsak, melyek élő rovarokba vagy azok lárváiba (legtöbbször lepkehernyókba) helyezik tojásaikat, és a kikelő lárváik a gazdatestből táplálkoznak, míg eléggé ki nem fejlődnek ahhoz, hogy aztán kibújhassanak az ezzel halálraítélt gazdából. Ám a káposztalepke gyilkosfürkész (Apanteles glomeratus) nevű darázsfaj és gazdája, a káposztalepke (Pieris brassicae) hernyójának esetében a gazda tortúrája itt még nem ér véget...