Izé

Valami fényforrás...

Papírja válogatja, de, szerintem saccra vetekedhetne a Burj Kalifával, ami egy igen magas épület.

már nem csak rádiójuk, de már rendőrsége is van az "iszlám államnak"
https://www.facebook.com/RTvids/videos/1123639364312982/

Akkor nem beszéltem arról, hogy ha én 32 kiló vagyok, aki meg rám támadt, az 120 kiló izom, tar kopasz g--i, akkor az arányosság elvét alkalmazva én, vagy ő viszi haza a pénztárcámat? Nekem ne kelljen már tudnom, hogy aki megtámadott, az küzdősportokban jártas-e, vagy dohányzik-e ha esetleg elakarnék futni, ne szükségeltessen tudnom, hogy van e nála kés, meg amúgy is. Ennyi erővel, akkor megint visszájára fordítom, nem volt arányos, hiszen akit megtámadtam, az nem foglalkozott azzal, hogy nekem tavaly műtötték a térdem, vagy tegnap elaludtam a nyakam. Ha jobbikos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az utcán, ahol nincs fair play bármi megeshet, ott nehogy már az én megtámadómnak legyenek jogai. Én személy szerint, még a szabad mozgás jogi téziseit is belefoglalnám. Ha valaki megtámad, azt lábon lövöm, majd hazaviszem, és dolgoztatom magam helyett, hogy megtanulja mi a magyarok istene.

Csokonaira simán rávágtam, hogy Janus Pannonius :D

...ez maga a liberalizmus....azt csinálok amit én akarok.....(ruha nélkül,nem nélkül,szabályok nélkül..)

Hello, do you have a moment to talk about our lord and savior...
www.funpic.hu/hu/kategoriak/felnotteknek-foto/46785_ (NSFW)

Ránézésre olyan mint egy márkás karóraóra (Dániában gyártják, s ha elszakadt a bőrből készült szíj, zsebórád lett). Mégis, inkább egy a "Nagy Testvér szeme mindent látni akar"-szerü fali-készülékre szavazok.

Amit szeretnék, ahoz 1 mil. HUF nem sok, de kezdetnek talán elég lenne.
Álmaimban egy sakk-klubot látok. Épület, asztalok, székek, sakk-készlet, villany, fűtés, rezsi, stb. költségek.
Cégér: "Fehér bástya", v. ilyesmi. Jönnek a gyerekek, játszani... De szép lenne...

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".