Izé

Először is elnézést mindenkitől a „kis” kényszerszünet miatt, remélem mindenki jót pihent! ;)
Nagyjából minden helyreállt, a jan. 31.-i postok/kommentek és a felhasználói adatbázis kivételével. Hogy ez hogy történhetett meg, inkább ne is kérdezzétek, én is csak fogom a fejem, bár semmi közöm a szerverkarbantartást „végző” céghez, szóval én kérek elnézést a nevükben, hogy nem tudnak rendesen lementeni pár adatot, holmi RAID kártya meghibásodás meg RAID5 tömbben lévő SSD elszállása miatt... Mivel egy régebbi user adatbázist sikerült csak előhalászni, azt is a Habostorta Kft.-től, így van némi gond: először is mindenkinek új jelszót kell kérnie, ill. jó páran nincsenek benne az adatbázisban, nekik újra kell regisztrálni. Akinek nem működik az e-mail címe, amivel anno regisztrált, azok legyenek szívesek módisítsák az e-mail címüket! Természetesen megpróbáljuk összeheggeszteni a régi adatokkal a regisztrációkat (hiszen most nem jelzi senkinél a régebbi kommentjeit, postjait, kedvenceit, stb.)
Köszi mindenkinek a türelmet, postokat küldeni már ér! ;)

„Mivel a társadalom és a kormány is tudja, hogy a legjobbak tanítanak, rájuk is bízza, hogy hogyan, milyen módszerekkel, milyen tankönyvekből és milyen tanterv szerint gondoskodnak a gyerekek oktatásáról. Éppen ezért nincs központi ellenőrzés és tanfelügyelet, és a tanárok sem külső kényszerből képezik tovább magukat.”

A japán Institute of Population and Social Security felmérése szerint a fiatal nők 90 százaléka szerint szinglinek jobb lenni, mint amilyen egy házasság lehet. Az országban a harminc év alatti emberek 30 százaléka még soha nem randizott, a 16-24 év közötti nők 45 százalékát nem érdekli a szexuális kapcsolat, vagy egyenesen lenézi azt. 
A különleges kultúra és a gazdasági kényszer, a társadalom fejlődése mára sokak szerint kóros irányt vett: nem kell kapcsolattal vesződni, az ezt kiszolgáló helyeken vagy az interneten úgyis meg lehet kapni mindent. Ennek extrém eredménye, hogy néhány ember már fizikálisan képtelen elviselni a másik nemet, megborzonganak, ha csak hozzájuk érnek. Nagy részük férfi, de nők között is előfordul.

A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is. 

Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében? 

Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...