Izé

Macerás

Igényes official felvétel. Atttttya ég de jóóó!
https://www.youtube.com/watch?v=Ul8vqaGGnY0

Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.

Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.

Toronyugrásban ez hány pont?

Ha az élet citrommal kínál, csiholj belőle tüzet!

Büdösgyökér zsidók!

https://www.facebook.com/sajtoszabadsagert/photos/a.175487312488054.30541.169854769717975/1067918469911596/?type=3&theater

Ez elvi kérdés. Ha kiteszem magam az internetre, azt a saját akaratomból teszem. De ha úgy akarom, akkor nem, és minimális nyomot hagyok magam után.

De, ha egy hatalom meg akar figyelni, le akar hallgatni, bekameráz mindent, korlátozni akarja a parlamentet, az intézményeket, még az adatforgalmat is (agyrém) stb, a biztonság érdekében, mondván, (mindeközben szépen eltörölnének minden törvényes korlátot a kormányzásuk elől, és állandóan öntömjénező és befosató üzenetekkel bombáznak minket, hadd butuljunk), az előszobája egy nem kívánatos rendszernek. Beleképzeli az ember, hogy csak egy ugrás, hogy ne csak figyeljenek, hanem irányítsanak, hogy a végén megmondják, hogy mit csinálj, mit gondolj, mit tehetsz, mit nem. Hol a garancia, hogy, ha lehallgatnak, csak azért vesznek elő, ha terrorgyanús vagyok, azért nem, ha azt mondom, hogy úgy kinyírnám ezt a gecit? Hogy mikor lesz valaki terrorgyanús, és mikor csak rendszerellentétes. Hát már most is, akivel gond van, arra ráküldik a NAV-ot, kell még nekünk egy mindent látó és halló terrorellenes akármi.

Lehet, hogy ezt csak úgy vizionálja az ember, és no para, és ugyan már, nem olyanok ők, csak hát a jelek, az irányok, az elvek! És nagyon könnyen át lehet az emberek felett venni az uralmat, úgy, hogy észre sem veszik, hogy közben integetnek, üdvözlik a jó döntéseket, csápolnak, igen, csináljátok, ti vagytok a legjobbak, aztán eltelik pár év és a bilibe lóg a kéz, hogy hát jajj eluralkodtak fölöttünk.