50 ezer forint, ami felforgatná Magyarországot
Újra mindenki a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, miután egy szociológusokból álló csoport kidolgozott tervet tett le az asztalra LÉT néven, a tanulmány bemutatóján pedig Surányi György bankelnök is a koncepciót éltette. Ez lenne a csodaszer a szegénység ellen, vagy valami újabb, valóságtól elrugaszkodott álom?
Pár napja: Adjon az állam! Szebb jövőt!
Tudom, volt már itt régebben is téma, de hátha sok embernek kimaradt, ill. változott a véleménye, vagy egyszerűen csak most szólna hozzá... Ti bevezetnétek a feltétel nélküli alapjövedelmet?
Mégis jó valamire? ;)
ittakary | 2013.12.22. 11:21:31Csak animáció. Szólok mielőtt még tévképzeteitek lennétek.
Pár napja az index eléggé rászállt a Gyermekrák Alapítvány elnökére, aki saját mentőben ülve kerüli a dugót, villamossíneken és buszsávban száguld 80-nal egy gyermekmentővel, tegnap meg azt boncolgatták, mire és mennyit költ az alapítvány.
A mai napi izés téma: ti támogattok valamilyen alapítványt és ha igen, mi alapján választotok, honnan tudjátok, hogy jó helyre kerül a pénzetek vagy adományotok?
Kell egy drón ingyen? Rendelj az Amazontól valamit! ;)))
bungle | 2016.12.15. 01:42:16http://index.hu/2016/karacsony/eloszor_szallitott_csomagot_az_amazon_dronja_a_briteknel/
Így kell a Gerbeaud-ban csajozni
A nyolcvanas évek egyik legelterjedtebb, és azóta is közismert városi legendája a Gerbeaud cukrászdához kapcsolódik. A mítosz szerint, ha a cukrászdában valamilyen étel-ital kombinációt rendelünk, az jelzés az egész nap ott tartózkodó idős és vagyonosabb hölgyeknek, hogy készek vagyunk őket némi készpénz ellenében szórakoztatni.dude | 2013.11.22. 11:35:57De azért nem kéne lóbálnia őket! ;)
Valami vidámabbat énekelj anyu!
Ravennë | 2013.11.08. 13:47:05Sejthető volt. Ez akkor most állatkínzás?!
A trollok életre keltek
Hogy ment régebben az úgynevezett trollkodás? Nem is volt szó szerinti trollkodás meg trollok: edzett fikanickek voltak, az internet - esetünkben a magyar internet - kellemes névtelenségébe takarózva. Aztán jött az iWiW meg a MyVIP, ahol először nyertünk fájó betekintést az általunk kevésbé ismert, lenézett rétegek mindennapjaiba, de ez még mindig egy elviselhető szint volt. A baj az ott kezdődött, hogy a buta néprétegek felfedezték maguknak a facebookot.
Közöttetek is van olyan, aki az okvetlenkedő, kotnyeleskedő, mindenbe hülyeségeket belekotyogó nagynéniket inkább jótékonyan tiltja és rejti? Aki az angol nyelvű, közérdekű üzeneted alá valami orbitális baromságot odaír, pl. hogy "fordicsd le légyszives"?
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".
Homoki „tunyacsáp” ;)
Ezek a Krakenes fiúk mindig kitalálnak valamit.
Valami Amerika
the thing | 2013.09.19. 01:12:27Ezek szerint ott ennyire lehangolóan unalmas az élet? :)
Próbaképp bevezetik a feltétel nélküli alapjövedelmet a finnek.
http://faktor.hu/faktor-havi-170-ezer-forint-jar-majd-mindenkinek