Izé

Szarnak ígérkezik. :(az akciójeleneteken kívül)
Kezdem unni azt a témát, hogy élienek szájába mindig ezt adják mennyire fejletlenek meg senkik vagyunk.
Meg bezzeg ők mennyire faszák. Lefogadom, hogy a főhősnő fogja megtanítani őket arra, mi a szeretet meg az emberség. Babatápszer és kifestőskönyv kategória. Felhőatlasz meg, hát, jó szájízzel nem távoztam a vetítésről, mély benyomást tett rám, de inkább feldühített mint tetszett. Túl negatív volt, visszagondolva.

Nagyon szép, de nekem hiányzik belőle a kookaburra és az aborigin-ek csodaszép művészete!
Remélem egyszer majd eljutok oda, ott is maradnék egy ideig! Mondjuk egy életre! Vagy csak 10-20 évre.

jól van, ülj le! egyes -_-

ja, milyen jól mutatna egy kempingen, inkább a biciklit vágnák le a lakatról...

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

Ezek nem megoldhatatlan problémák.

A levegőből ki lehet szűrni a radioaktív részecskéket. (A HEPA szűrőket pl pont a Manhattan program során fejlesztették ki).
A vizet újra lehet hasznosítani, lásd MIR űrállomás! De tisztítás után már lehet a "kinti" vizet is használni.
A világításhoz szükséges áramot egy RTG generátorral elő lehet állítani évtizedeken át.

Hiroshima és Nagaszaki is lakott város maradt. Ráadásul az elmúlt 60 évben 2000 db atombombát robbantottak fel ezen a bolygón, mégis élhető maradt.

Azért az apraja odébb teszi a kocsit a másik sávba...

Ha Nokia lett volna, akkor a sofőr fejéhez vágta volna:D

http://wordlesstech.com/2015/01/21/thousands-pages-ufo-files-released-u-s-air-force/

OMG! Az ilyen faszkalapok miatt nem lehet értelmesen beszélni a földön kívüli életről.
Megterveztek minket... A föld 73%-ka víz, az emberé is, tehát akkor.... ne bassz, ha kiderül, hogy csak 72, 4, akkor meg a kanárikat tervezték meg? A 73 IQ-dat, na azt viszont tényleg megtervezték...