„A karosik nem egyszerűen túlóráznak, hanem a végletekig elhanyagolják magukat, a családjukat és az alapvető testi szükségleteiket. A munkáltatók kizsigerelik őket, s ebbe – vagy ennek a mentális következményeibe – előbb-utóbb belehalnak.”
„Tisztára testi önfegyelem volt más ember már összeszarta volna magát” - ismeretlen facebook kommentelő.
Cuki robot komornyik szolgálja ki az Aloft Hotel vendégeit :)
A hűtlenség mindenképp kárt okoz, de nem ugyanúgy éli meg a két nem. Ahogy azt sem, hogy érzelmi vagy testi félrelépésről van-e szó. Az alapvetés szerint a nőket az előbbi, a férfiakat az utóbbi zavarja inkább...
Vizsgálatok igazolják, hogy a férfiak körében is egyre gyakoribbak az olyan klasszikus női betegségek, mint az anorexia vagy a bulimia nervosa. A jelenség hátterében a nemi szerepek és a testideálok változása áll, aminek következtében a szakemberek a nyolcvanas évek óta átlagosan ötévente írnak le egy új, az evés- és testképzavarok családjába tartozó tünetcsoportot. Ezek egyike a kényszeres testépítés formájában jelentkező izomdiszmorfia, ami a férfiak egy csoportjának kétségbeesett reakciója a nők erősödő társadalmi szerepvállalására.
Ismerkedjetek meg Dr. Máté Gáborral, aki pár egyszerű gondolatban osztja meg tapasztalatait a figyelemhiány zavaráról, illetve a szellemi és testi egészség kapcsolatáról.
Témához kapcsolható korábbi
post
Így is csak megcsalják egymást, még akkor is, ha a szexet másokkal csak testiségként élik meg.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.
Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.