Izé

Jó, hogy a maradék 5%-ban vagyok, csak az a baj, hogy én meg kb ugyanennek a kategóriának a női párjával jártam rosszul.

Nyugodtan beszélgethetünk bármiről ha nomrálisan beszélgetsz és nem azzal kezded h:

'mostanság már nem sok kedvem van a túlokosokodó magatartásodhoz'
meg h:
'látom mennyire ismered az emberi viselkedés világát'

Majd ha sikerül ilyen személyeskedések nélkül elkezdened egy beszélgetést akkor benne vagyok.

:D

Ja, amúgy talán a nasa nem annyira hülye, hogy élő közvetítést adjon eleve, vagy legalábbis ufógyanús helyekről.

http://funsubstance.com/uploads/gif/113/113264.gif

Ha elég alkohol van benned, már szinte teljesen mindegy mi szól. Én is ordítanám, no roxa áájjjjjj. Az mondjuk más kérdés, hogy sosem mennék olyan helyre ahol joli és kis frodó a sztárfellépő.

Személy szerint immunis vagyok az ízléstelenség iránt. De, most, reppelhetnékem támadt:

Volt egy férfi meg egy nő.
Egy nagy farok, meg egy cső.
Megdumálják, "Hogy b.szol?"
"Garantálom, hogy passzol."
Illik-e vagy nem illik?
És ha megírja a Blikk?
Nabumm és akkor mivan?
Ingyen reklám lesz, fiam.

Hiába, nehéz eladni az "Írást". Kell a Szenzáció. Van erre egy orvosi szó, ha jól tévedek, "voajőrizmus" (leselkedés).

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".