Izé

http://funsubstance.com/uploads/gif/113/113264.gif

Ha elég alkohol van benned, már szinte teljesen mindegy mi szól. Én is ordítanám, no roxa áájjjjjj. Az mondjuk más kérdés, hogy sosem mennék olyan helyre ahol joli és kis frodó a sztárfellépő.

Személy szerint immunis vagyok az ízléstelenség iránt. De, most, reppelhetnékem támadt:

Volt egy férfi meg egy nő.
Egy nagy farok, meg egy cső.
Megdumálják, "Hogy b.szol?"
"Garantálom, hogy passzol."
Illik-e vagy nem illik?
És ha megírja a Blikk?
Nabumm és akkor mivan?
Ingyen reklám lesz, fiam.

Hiába, nehéz eladni az "Írást". Kell a Szenzáció. Van erre egy orvosi szó, ha jól tévedek, "voajőrizmus" (leselkedés).

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

na jó, a zene miatt lett letiltva

Azért annak ellenére, hogy furcsa emberek a japánok, munkamorált tanulhatnánk tőlük. Még ha nem is ilyen szélsőséges dolgokat, de az biztos, hogy nincs gondjuk a munkával.

Na de vannak jó dolgok is ott e téren. Pl. Ha a főnök azt mondja nem megyünk-e el inni, akkor kötelező igent mondani, de ahogy a kocsmában van az ember, már lehet szídni a főnököt, mert ott már nem főnök. Na ezt itthon hol lehet megtenni?

az kemény :D

Siker, pénz, nők, csillogás: http://parkocka.hu/szappanopera/a-sziv-hurjai/
Puncinella. :D

de lehet nem is tudja, hogy ilyen fóbiája van. én is utálom a csótányokat, de ha 1-2 itt elmászna fujjognék, de nem akarnék meghalni. viszont ha ezt bejátszaná valaki végem lenne... nem fogok egész életemben irreális élethelyzetekre edzeni, csak mert van pár faszkalap aki mesterségesen előteremti :D

szerintem is ari, de így képről bőven elég :D rettegnék h rálépek...

A február végi és a november végi szakítási rohamot vajon mi okozhatja?

Nem lehet, hogy mondjuk ebben az időszakban a facebook gyorsabban növekedett és egyszerűen ez dobja meg a statisztikát? Vagy ezt kikompenzálták?