Izé

...avagy tanulságos mese a diamágnesességről és arról, hogyan húzták csőbe a szöcskét.

Jobb ha tudjátok, hogy a Föld egy 1300 km vastag földkéregből áll, aminek a BELSŐ OLDALÁN már évmilliók óta van egy 4. valamint 5. dimenziós, a mi fogalmaink szerint halhatatlan, paradicsomi létállapotban élő birodalom, melyet a régi misztériumok Aghartának neveztek, a Siddhák lakóhelyének, az angyalok birodalmának. Agharta fővárosa a leírások szerint Shamballa, melyről sok szentírásban olvashatunk.

Na. Már nem haltok meg hülyén.

Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?

Nem őket féltem, hanem a valószínűleg ezentúl ciklikussá váló hitel- (és várhatóan tőzsde) válságok miatt a saját munkahelyeinket és nyugdíjainkat.

Videó a folyamat gazdasági hatásairól.

A kép innen származik (mellesleg témába vágó, Amerika se paradicsom mindenkinek).

A hagyomány 2002 óta hivatalosan szerepel a spanyol nemzeti örökség listáján, a szokás 1945-ig nyúlik vissza. Akkor állítólag két helybeli egy mulatozáson összeveszve paradicsomot kezdett egymáshoz hajigálni. A városlakók azóta minden augusztus utolsó szerdáján óriási önfeledt paradicsomhajigálást rendeznek.

Remix.