Izé

Ő Péterffy Tamás, vagy ahogy a világ ma ismeri, Thomas Peterffy. 21 évesen, 1965-ben emigrált az USA-ba, mindenféle angol nyelvtudás nélkül. Ma a világ 189-dik leggazdagabb embere, becsült magánvagyona 5 milliárd dollár. Dollármilliókat költ annak a hirdetésnek a sugárzási költségeire a CNN-en, a CNBC-n és más csatornákon, melyben arra buzdítja az amerikaiakat, hogy szavazzanak a republikánus jelöltre, Romneyra. "Amerika gazdagsága a sikerre vágyó emberek igyekezetéből születik. Ha rosszat mondunk és állítunk erről a motivációról, erről az ösztönző vágyról, akkor megfosztjuk az országot attól a gazdagságtól, amely a rászorulókat segíteni tudja. Igen, az (egyenlősdi ál-)szocializmusban a gazdagok szegényebbek lesznek, de a szegények még szegényebbek, mert az emberek elveszítik a motivációt arra, hogy keményen dolgozzanak és munkahelyeket teremtsenek."

Áhh, mit találtam! :D Közismert népnevelő (vagy inkább nép-lenevelő) dalocska a testmozgás fontosságáról. (Azért az az üzemi gyakorlatozás hátborzongatóan emlékeztet egy kínai propagandafilmre...) Van itt olyan, akinek tényleg kellett erre (vagy más buzdító nótára) ugrálnia reggel a munkahelyén? :D (Asszem, manapság seggbe lenne rúgva egy ilyen ötletért a HR-es...) Szerintetek jó ötlet ez, vagy a testmozgás (illetve tespedés) mindenkinek magánügye?

A Facebookon a magánszemélyek bejegyzéseit az ismerőseiknek átlagosan 12 százaléka látja, a többiekhez sosem jutnak el. Mivel amúgy sem megy túl jól a Facebook szekere (a Google minden felhasználója után két és félszer annyi bevételhez jut), most azt tervezik, hogy aki fizet, azt biztosítják arról, hogy az üzenet célba ér. Az ötlet működhet, de visszafelé is elsülhet: könnyen lehet, hogy a fizetni nem akaró többség csalódik, felébred Csipkerózsika-álmából és rájön, hogy valójában senki nem kíváncsi rá és hiába naplózza nyilvánosan életét, ugyanaz a három ember figyeli, akikkel egyébként is nap mint nap találkozik otthon vagy a munkahelyén.

Ha esetleg ismerős valakinek egy hasonló párbeszéd, most már ő is tudja, mi ennek a "hivatalos" pszichológiai elnevezése. ;)

(Egyébként meg ez a többség számára valószínű érdektelen post 0 várható kommenttel, kérjük jobbra haladjanak tovább...)

Nem őket féltem, hanem a valószínűleg ezentúl ciklikussá váló hitel- (és várhatóan tőzsde) válságok miatt a saját munkahelyeinket és nyugdíjainkat.

Videó a folyamat gazdasági hatásairól.

A kép innen származik (mellesleg témába vágó, Amerika se paradicsom mindenkinek).

A jövő nyerő szakmái: gondolatolvasó, szervdizájner, űrpilóta, galaktikus építész, magzatgyógyító, stb. Jobb lesz már most rákészülni... én a gondolatolvasót választanám, a póker is mennyivel jobban menne. ;) (2 hetes cikk: Gondolatolvasás: hamarosan)

A nagy multik az olcsóbb munkaerő miatt gyakran Kínában szereltetik össze a termékeiket. A dolgozók többsége 18-25 év közötti nő, akik 15 órás műszakban dolgoznak a közel 30 fokos hőségben, heti 6 vagy 7 napon keresztül. Reggel 7:45-től este 22:55-ig vannak bent. Egy kb. 30 x 30 méteres terembe akár 1000 dolgozót is bezsúfolhatnak egyszerre. A munkahelyen tilos a beszélgetés és a zenehallgatás, tisztasági szünetet csak külön jóváhagyással engedélyeznek, a 10 perces szünetüket sokan használják alvásra.

Magyar cikk

Egy múlt heti hasonló cikk: Sorozatos öngyilkosságok az iPad gyárban