Izé

Van ilyen ember, és ez most nem poén, nem kamu. Nem lájkvadászat. Milyen lehet az élete? Van neki valódi élete a Facebookon kívül? Mi lehet ott? Sivárság. Mit tesz a fotóival? Mit? Megnézi. És? Megmutatja egy embernek? Kettőnek? Kinek? Nincs jelen az igazi valóságban, nincs szerepe, nem jut levegőhöz. Kénytelen elfoglalni magát valamivel. Na, de mivel? Kimegy a természetbe. És? Egyedül nézelődik ott úgy, hogy egy fotót nem posztol sehová? Akkor ott sem járt. Ki hiszi el neki? Ő maga sem hiszi el az életét. Nem tudja visszakövetni, mi volt vele például egy éve. Főz magának valami kaját. Nagy dolog, mondhatom. Kimeri a tányérba, le nem fotózná, mert minek, és komótosan megeszi az egészet. Volt, nincs, de leginkább sosem volt, mert hol a dokumentáció?

Dr. Robin Carhart-Harris (Imperial College London, neuropszichofarmakológiai részleg) beszél a pszilocibin és a pszichedelikumok terápiai alkalmazhatóságáról, a depresszió, függőség és más merev gondolkodási mintákkal kapcsolatban.

(CC gombbal magyar felirat kapcsolható)

Már régóta ismert, hogy az összpontosítást igénylő meditáció - amelynél a figyelem az 'Itt és Most'-ra irányul - jó az érzelmi stressz ellen. Ezen felül kezd bizonyosságot nyerni, hogy e meditációs technikának jelentős lehet a szervezetre gyakorolt jótékony hatása is - a vérnyomáscsökkentéstől egészen a függőségek leküzdéséig. 

Kapcsolódó tanulmány