Izé

mindenki az 'emóciókból táplálkozik', nem csak a zakkantak.

szerintem a nők, pláne a cikkben olvasható szereplők, azért voltak kivételes brutalitással, mert ebben az időben a nők sokkal nagyobb szorongásban éltek, mint ma. Sokkal több minden volt nekik tabu, és sokkal több elfojtásuk lehetett, mint a kor férfi résztvevőinek. Amikből egyértelműen sokkal nagyobb aberráltság is származhatott. De vannak még más összetevői is annak, hogy miért lesz valakiből ilyen ember.

Egyértelmű: FTC :)

Viszont a szavazók viselkedése is megér egy misét.

Páran, láthatólag 90 fölött, mentális zavarokkal küzdöttek.
Aranyos volt egy bácsi, aki a bizottság tagjaitól akarta megtudni, hogy kire szavazzon.
Egy házaspár zavartalanul folytatta a feltehetően otthon kezdett veszekedést.
Idős néni megszédült a fülkében, majdnem feldöntötte az egész hóbelevancot.

Hát ezek mentek, meg a bárányfelhők....

http://444.hu/2015/10/11/amikor-egy-kozgazdasz-elemzi-a-parkapcsolatokat-az-nem-tul-romantikus-de-a-kovetkeztetesei-logikusan-hangzanak

Nem érthetőbb mivel nincs minimálbér és pláne nem 3000 euró. Lehet, hogy a 100-130 euró több mint amit itthon rá tudsz fordítani, de odakint valamivel azért az árak is magasabbak. 2000 Euró felett egyáltalán nem lehetetlen keresni. Mérnökként a 3500-4000 eurós fizetés nem elérhetetlen. És protekció sem kell hozzá, csak ügyesnek kell lenni.

Ha itthon nincs munkád, akkor a 800 euró pont 800 euróval több mint amit itthon kereshetsz. De sajnos ha egyedül vagy és nem tudsz összebandázni másokkal szállás + kaja + utazás stb ügyében, akkor sajnos nagyjából az éhenhalásra elég :(

Amiket írtam nem kifogások, csak gondoltam szólok, hogy sokminden másképp van mint, ahogy te tudod.

Az utolsó résszel egyetértek. Savanyú a szőlő. Én is éveket éltem különböző országokban.

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

Annyi, hogy a mai társadalomban nagyobb az esélye, hogy neurotikus lesz az gyerek. De ezzel nem mondunk újat, mikor az tapasztalható, hogy a társadalmi közeg az ideális jellemfejlődést ellehetetleníti. Ergo az ember nagyon könnyen elfordulhat a valóságtól és igazából meg is van rá az oka.

Kiemelt egy tényt egy tragédiával kapcsolatban és azt jó erősen odaszögezte a monitorra. Bár szerintem jogos az észrevétel, nem releváns. Ez nem olyan dolog, amit bárkinek a szemére lehetne vagy kellene vetni.

Az van, hogy az ilyen érthetetlen mód megszállott emberek - lényegében tényleg mentálisan sérültek - felelősek sok tudományos felfedezésért; művészeti, kulturális, társadalmi értékért, stb. Ezeknek az embereknek nem áldozat, hogy megszállottságuk tárgyának szentelik életüket, hanem pont ez által valósítják meg önmagukat. Ehhez pedig mindenkinek joga van.

"Ha azt kérdezik mérnököktől, hogy ki írta pl. a "Falu végén kurta kocsma" c verset megkockáztatom, hogy ugyanilyen silány lett volna az eredmény."

Ezzel nem értek egyet. Szerintem a hülye is tudja, hogy az említett verset Ady írta. ;)

http://velvet.hu/blogok/randi/2013/04/07/a_ferfiak_birjak_rosszabbul_a_gyermektelenseget/