Izé

Főleg ha tele lenne a szája. Úgy meg ugye nem is illik beszélni. :D

Inkább növesztett volna szakállat! :D

Én még tudom ajánlani a hitelfelvételt, abból is a devizát (ha már játszunk, akkor játszunk nagyban).
Így a legtöbb pont értelmét is veszti, hiszen nem marad rá sem ereje, sem pénze az embernek és ha jackpotja van az illetőnek, akkor a rokonok miatt sem fog fájni a feje. Mire kifut lesz 75 éves, elvált, rokkant. A kifizetett kecót meg viheti az állam.:)

ps

Senkinek sem tűnt fel hogy a filmben szereplő gyerek nem fog tekerni mert tanulóbiciklire van szerelve? Ergo csak annyival tud menni amennyire lábbal tudja magát lökni. (kivétel lejtőn de aki biciklizni tanul az ne a lejtőn kezdje)

A másik hogy a kütyün kívül nincs is más fék a bicón szóval ha a gyerek felismeri a veszélyt akkor önerőből hogy áll meg hirtelen? Egyébként a bicikli kialakítása sem hétköznapi mert nagyon rövid az a cső amibe a nyeregcső belemegy így a szerkezet a nyeregcsőre van erősítve.Sok biciklinél jóval hosszabb ez a cső és nem fog elérni a kerékhez a fék ha a nyeregcsőre rögzítjük.

Jah akkor ráhúzzuk a vázcsőre? Azon meg heggesztett fül szokott lenni amivel rögzítjük a nyeregcsövet,az meg nemigen fér át a szerkezeten.

"HaCkEd By The Key40 From Algeria"
wut?

Amit szeretnék, ahoz 1 mil. HUF nem sok, de kezdetnek talán elég lenne.
Álmaimban egy sakk-klubot látok. Épület, asztalok, székek, sakk-készlet, villany, fűtés, rezsi, stb. költségek.
Cégér: "Fehér bástya", v. ilyesmi. Jönnek a gyerekek, játszani... De szép lenne...

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

Igazi redneck megoldások:)

A napokban átjött a szomszédom megnézni a munkálatokat és valahogy a szexre terelődött a téma. Nem tudom hogy fordulhatott elő. :) Egyszerr csak elkezdte mesélni a kecskeszex praktikákat. Ő is tart kecskéket, de nem derült ki, hogy saját tapasztalatot mesélt vagy másét.