Izé

- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.

Többnyire furcsa szemmel nézünk azon embertársainkra, akik eltérnek az éppen aktuális szépségideáltól. Tény, a legtöbb ember nem tudja elfogadni a másságot! Haley Morris-Cafiero sikeres karriernek örvendő amerikai fotós, hétköznapi tevékenységeket folytató, önmagát ábrázoló fotóin kapja lencsevégre a közemberek túlsúllyal kapcsolatos társadalmi megbélyegzéseinek kinyilatkoztatását.

Vannak kerületek, ahova hétköznapi járőrautóval már a rendőrök sem mennek be. Franciaországban évente 40.000 autót gyújtanak fel: csapdának szánják, így csalogatják ki a rendőröket, majd rájuk támadnak. Évente kb. 200.000 illegális bevándorló érkezik, akik nem tudnak, de nem is akarnak beilleszkedni, a bűncselekmények 2/3-át ők követik el.

Éjszaka megfúrják a multik kőolajvezetékeit, az árut uszályokkal elszállítják, és fegyverekre, kábítószerre cserélik - ilyenek a hétköznapok a Niger-deltában.