Az egykori Szovjetunió területén cirkáltak a hűtővonatoknak álcázott nukleáris rakétákkal felszerelt ”halálszerelvények„. Három rakétát tudtak magukkal vinni, minden rakétában 10 robbanófej lehetett, amiből egy is elég lett volna Budapest megsemmisítéséhez.
Kutyatulajdonosok biztos észrevették már, hogy ebük sokszor fészkelődik, keresi a megfelelő pozíciót, mielőtt elvégzi a dolgát. Ez a viselkedés valóban általános: a Frontiers in Zoology című szaklapban megjelent tanulmány bebizonyította, hogy a kutyák a Föld mágneses teréhez igazodnak, amikor leguggolnak könnyíteni magukon. Viselkedésük megváltozik, ha a mágneses tér nem stabil.
A canfranc-i pályaudvart eredetileg a Spanyolországot és Franciaországot összekötő fő vasúti vonal csomópontjának és átrakó pályaudvarának szánták és ehhez a funkcióhoz méretezték, de a vonal története másként alakult.
„A brigád tagjai között voltak cigány és magyar etnikumú állampolgárok, de ebből semmilyen probléma nem származott, mert mindenki szorgalmasan dolgozott. Ahogy polgármester úr elmondta, itt azok maradtak, akik megbecsülik a munkát”
Egy indiai kisfiú 1986-ban elaludt a vonaton, és a tervezettnél 1500 kilométerrel messzebb, Calcuttában ébredt fel. Saroo Brierley 26 évvel később tudott hazatalálni, méghozzá a Google Earth segítségével.
A hihetetlen történetről a Google egy háromperces videót készített, míg a férfi könyvet írt róla. Saroo Brierley elveszett gyermekként egy ideig az utcán élt, majd egy árvaházban, később pedig egy ausztrál család fogadta be.
Felnőttként a Google Earth segítségével keresett otthona után, amelyről csak annyit tudott, hogy körülbelül 1500 kilométerre volt Calcuttától. A vasútvonalak és a műholdképek alapján több éves kutatómunka után tavaly vélte felfedezni családja környékének házait, majd az otthonát is. 2012-ben tehát Ausztráliából Indiába utazott, ahol megtalálta édesanyját.
(höhö azt hitte bedőlök ilyen keresztezőkérdésnek)