Izé

Mondjuk a tibiatya rajongóktól nem is vár az ember mást. A szint az megvan.

Tegnap megkaptam a meghívót! Ott leszek, ha bele döglök is.

Szegény csigák, pedig az utolsó már majdnem megmenekült:P

"Ebben basszus, betűk vannak... ...A f'szomba má, hát ebbe is betűk vannak... ...meg kellett volna tanulnom olvasni... Basszki, nem megy... nem értem mi van oda írva. A k'rva életnek ilyen drágák a hangoskönyvek... ...Na, f'szom, erre hív a ki'szott ügyvédem, hogy írjak egy beszámolót ai incidenről, a tököm kivan, má ezekkel ak'rva betűkkel!"

Nem tudom, hogy egyetértünk-e, szerintem kicsit elbeszélünk egymás mellett. Talán nem fogalmaztam világosan. Hozzáteszem, hogy jelen pillanatban sok szempontból magammal is tudnék vitatkozni. :)

Szóval azt mondom, hogy az ilyen jellegű problémáknak legtöbbször nincs igazán jól körülhatárolható oka. (Ill. okai.) Ha netán valamilyen csoda folytán sikerülne is valamennyit azonosítani, akkor sem tudod legtöbbször "megoldani" a helyzetet anélkül, hogy egy halom másikat ne generálnál. Ez összhangban van mindenféle elemi közgázos megfontolásokkal is. Igaz, részemről ezt a fajta referenciát nem szeretem.
Szóval az említett "valódi betegség" szerintem gyakran nem is diagnosztizálható, csak tapogatózni lehet.

Azt sem tudom továbbá, hogy mi az optimálandó függvény, illetve ennek mik az eszközei, stb. Pl. össztársadalmi haszonról egy ideje (pl. Downs óta) elméleti szinten is nehézkes beszélni. Döntéselméletileg adódhat a Pareto-javítás, ám ilyen logika mentén könnyen nagyon is rendben lehet, ha (a példádnál maradva) sok fiatal drogozik... Ha nincs, akkor az pedig már etika...

Homl-okos *ina.

ez bazmeg nagyon súlyos

Huszon-valahány éves voltam, amikor elolvastam az Egri csillagokat, előtte nem bírtak rávenni semmivel.
A tanárok meg valószínűleg azért követelik ezeket a könyveket, mert tudtommal0 elő van írva nekik kormányzatilag, no meg mást meg ők sem igen ismernek, nem lévén idejük holmi olvasgatásra.
(Néném iskolai tanár, mesélt ezt-azt, igaz, erről nem volt szó.)
Minden esetre sok olyan könyvet köteleznek, ami inkább megutáltatja a gyerekkel az olvasást.
(Szophokles - Antigoné?, azt sem tudom, hogy kell leírni a nevét.)

De vannak ám kortárs írók is, Tandori Dezsőtől a Stevenson-biozmagória....
Az első fejezet nyolc oldalnyi "wall of text", tagolás nélkül, ömlesztett... izé.... csuklóból dobtam a szoba sarkába; akinek megvan és van kedve, olvasson bele! :D (Lehet, előveszem újra)
Érdekes, amúgy látszik a polcomon, melyik a kedven könyvem, és melyik az, amit még nem olvastam, szerencsére az előbbiből van több.

Beköpköd mindent, és szemtelen. Igen.

Olyan cukik így együtt^^