Izé

Közösségi oldalakon látottakból ítélve azt hisszük, hogy mindenki élete jobb a miénknél. Gondolkozz el rajta, vajon ez tényleg így van-e!? ;)

Karon ülő gyermekkel, miskolci képviselőjelöltes és vonagáboros szórólappal, s persze elmaradhatatlanul csücsöri szájjal nyerte meg egy fiatal kismama a Jobbik kampány előtti szelfiversenyét. Nem volt könnyű dolga, hiszen lufival pucsító lánykák, nácított kisbabák, magyar zászlóval pózoló fiatalemberek, illetve nemzeti érzelmű macskák is ringbe szálltak a pártelnökkel közös reggeliért.

„Zimány nem bizonyult nehéz prédának, mert kettesben távoztak a helyről egy közösen rendelt taxi felé. Az est további részét csak találgathatjuk, mindenesetre úgy tűnik, Zimány már levonta a megfelelő következtetéseket, és csütörtök reggel lecserélte Facebook-borítóképét egy pálmafákkal övezett, Hollywood felé vezető sugárútról készült fotóra.” (Velvet)

A What-Would-I-Say minden felhasználó esetében a Facebookra korábban kiírt szövegekből remixel újabb, azonnal megosztható “szellemes” “bölcsességeket”. Az eredmény két másodpercig tűnik csak viccesnek, utána már inkább rémisztő.

Kérésre felkutat nekünk régen látott osztálytársakat, barátot, szeretőt, bárkit. Akkor is, ha az illető időközben nevet vagy nemet váltott.

Hogy ment régebben az úgynevezett trollkodás? Nem is volt szó szerinti trollkodás meg trollok: edzett fikanickek voltak, az internet - esetünkben a magyar internet - kellemes névtelenségébe takarózva. Aztán jött az iWiW meg a MyVIP, ahol először nyertünk fájó betekintést az általunk kevésbé ismert, lenézett rétegek mindennapjaiba, de ez még mindig egy elviselhető szint volt. A baj az ott kezdődött, hogy a buta néprétegek felfedezték maguknak a facebookot. 

Közöttetek is van olyan, aki az okvetlenkedő, kotnyeleskedő, mindenbe hülyeségeket belekotyogó nagynéniket inkább jótékonyan tiltja és rejti? Aki az angol nyelvű, közérdekű üzeneted alá valami orbitális baromságot odaír, pl. hogy "fordicsd le légyszives"?