Izé

Vele meg mi a bajod ?...!

http://index.hu/gazdasag/2015/08/24/halomra_buntetik_az_uber_soforjeit/

Akkor ha vizet iszok kannibál vagyok?

izé012-nek sok szeretettel Oláh Ibolykától
https://www.youtube.com/watch?v=VpkdfWqlIJo

(szerintem egy tea mellett megbeszélhetitek a dolgot :D)

http://indavideo.hu/video/Deutsch_Tamas_-_Internetkon_1 (nsfw!) :D

Hülyeség, előbb a politikusok halnak ki...

Nem értem h a linkelt cikkben miért veszik megdöntöttnek a különböző elméleteket. Holott egyértelműen látszik h ezek együtt adják a profitot.

1-Egyrészt bizonytalansági tényező ahogy Knight állítja.
Hiszen a tőkés valóban bizonytalan a profitot illetően. Tény h elvár valamit de ettől még az bizonytalan marad. Az meg h nem vállalkoznának az emberek ha a profitra az esély 50-50% lenne... baromság. Lottózni is lottóznak az emberek. A vállalkozók egy jó része meg tönkremegy. Mi sem bizonyítja jobban h a profit bizonytalansági tényezőn alapul.

2-Másrészt innováció is ahogy Schumpeter írja.
Csak nem pusztán egy sima ötletből eredő valami. Hanem mellé jön a munkaérték elmélete meg a többi is. Magyarán egyfajta befektetés ahol a tőkés befekteti a pénzét tudását ötleteit munkáját mások munkáját és sok minden mást is.

Tehát szerintem a profit a befektetésnek plusz a bizonytalanságnak az együttes haszna.
Külön-külön cáfolhatóak a leírt elméletek. De együtt már kiadják a végeredményt.

"Csak nem látok se repülő autókat"

//
Ez nem az a jövő, amit megálmodtunk magunknak

Civilizációnk hihetetlen ütemben fejlődik,
és napról napra közelebb jut ahhoz,
amit jövőként kigondoltunk magunknak.
Egy gondolat, ami még mindig ott rejlik
a nyugati közgondolkodás mélyén.
Pedig lehet, hogy nem sok alapja van.

Peter Thiel (a világ egyik leggazdagabb IT-befektetője) szerint
egy szó sem igaz mindebből.

Az ő pesszimista világképe következik.

“Repülő autókat akartunk, helyette 140 karaktert kaptunk.”

“Nagyobb számítástechnikai kapacitás van az iPhone-odban,
mint amekkora az Apollo-program rendelkezésére állt.
De mire használod mindezt?
Arra, hogy dühös madarakat dobálj malacokra,
arra, hogy a macskádról küldj képeket a világ másik felére,
arra hogy virtuális polgármesterként csekkolj be virtuális sehova,
miközben a XIX. századból itt maradt metrón utazol.”
...

Energetika:
érdemes megnézni, hogy a Forbes
leggazdagabb embereket összegyűjtő listájának élmezőnyében,
azaz a több mint tízmilliárdos vagyonnal rendelkezők között
ki mivel szerezte a pénzét.
az évben 92 embernek volt ennyi pénze.
És közülük tizenegy ember volt, aki a tech-iparból érkezett.
Olyanok, mint Bill Gates, Jeff Bezos, Mark Zuckerberg.
Viszont akadt 25 ember, aki
nyersanyagok bányászatából gazdagodott meg.
És bár ők egyáltalán nem híresek,
de hatalmas vagyonuk beszédes.
Mert ezek az árucikkek nem rugalmasak,
és ahogy a mondás is tartja,
a farmerek jellemzően akkor csinálnak vagyonokat,
amikor éhínség van...
...
az elmúlt 40 évben
25 ember az innováció hiányával szerzett vagyont,
11 pedig az innováció miatt.

Közben semmi nem valósult meg
az úgynevezett tiszta energia forradalmából,
sőt,
a tiszta energia, mint olyan,
“az energia, ami túl drága ahhoz, hogy megengedhessünk magunknak”
fogalmaként funkcionál.
Az olajárak pedig a katasztrofális 1979-80-as szintet hozzák,
és míg Nixon 1974-ben teljes energetikai függetlenséget ígért az amerikaiaknak 1980-ra,
addig Obama 2011-ben már csak egyharmadnyi függetlenséget ígért meg 2020-ra.

érdemes megnézni azt is, hogy
a legismertebb befektetők mibe teszik a pénzüket:

“A világ egyik legokosabb befektetőjének Warren Buffettet tartják.
Az ő legnagyobb befektetése a vasúthoz kötődik.
Amivel szerintem a technológiai fejlődés ellen fogadott,
mind a közlekedésben, mind az energetikában.
Vasúttal szenet szállítanak a legtöbbet,
és Buffett lényegében arra fogadott,
hogy a XXI. század után a világunk jobban fog hasonlítani a XIX. századra,
mint a XX. századra.
Visszatérünk a vasúthoz, visszatérünk a szénhez,
az olaj el fog fogyni, a tiszta technológia pedig megbukik.”

Közlekedés:
a közlekedés is egy olyan terület, ahol nagyon látványosan tetten érhető a technológiai megtorpanás.
Ugyanis megszakadt az a századokon átívelő folyamat, hogy egyre gyorsabban közlekedünk.
Az egész elkezdődött valahol a hajózás felgyorsulásával a XVI. századról a XVIII. századra,
majd jött a vasút térhódítása a XIX. században,
majd a XX. századra a még gyorsabb autók és repülők.
És a lendület kipukkadása, 2003-ra, amikor kivonták a forgalomból a Concorde-okat.
Hogy a 2001. szeptember 11-e után bevezetett
reptéri biztonsági lépések miatti késésekről és lassulásról már ne is beszéljünk.

Az űr:
A XX. század csodálatos jövőbe vetett optimista hite talán legszorosabban
az űr meghódításának eszméjével kapcsolódott össze.
De már ez is oda van: az űrmúzeumok tárlatai rég nem változnak,
mintha csak történeti múzeumok lennének.
Utoljára a Holdon 1972-ben jártunk, ( ? ... )
az egész holdra szállás projekt pedig egy három és fél éves periódust takar.
Azóta negyven év telt el.
A Marsra szállás pedig ugyan újra és újra felmerül,
de senki nem hisz benne már igazán.

Közben pedig az elmúlt évtizedekben sorra csúsztak rossz irányba a dolgok.
A költségek meredeken emelkedtek,
a Space Shuttle-program drágább lett,
kevesebbet ért el és veszélyesebb lett,
mint amire a Saturn V rakétával képes volt az emberiség.
Az utóbbi idők megtorpanása olyan,
mintha lezárnánk egy határt magunk körül.

De itt legalább vannak kísérletek a helyes irányba is
a SpaceX program például pont erről szól:
a költségek leszállítására törekednek,
miközben új technológiát és anyagokat használnának fel az űrutazáshoz.
...

Mérnökök, számítástechnika:
Az Empire State Building felépítse 15 hónapot vett igénybe - a harmincas évek elején.
A World Trade Center újraépítése több mint 12 éve zajlik.
A Golden Gate-hidat három és fél év alatt húzták fel, szintén a harmincas években.
Hét évig tartott nemrég, hogy egy bevezető utat építsenek oda,
ami ráadásul többe is került, mint amennyi a híd volt.

És miközben állandó szólam, hogy
több mérnökre lenne szükség az Egyesült Államokban,
a valóság az, hogy szinte mindenki rosszul járt az országban,
aki mérnöknek tanult az elmúlt évtizedekben,
kivéve ha IT-irányban tanult.

De persze a számítástechnika világában sincs minden rendben.
Nagyon lecsökkent például a szektorbeli foglalkoztatottság növekedésének mértéke.
De ha a válságot kihagyjuk, és csak 2003-tól nézzük,
akkor is csak 38%-os szektorbővülés volt az amerikai munkaerőpiacon.
Hiányoznak az új nagy szereplők,
a kilencvenes években alapított
Google és az Amazon kétszer-háromszor annyit érnek,
mint az összes 2000 után keletkezett IT-cég egyben.
Létezik a számítástechnikai cégek rozsdaövezete is,
amiről senki nem szeret beszélni.
Pedig olyan cégek tartoznak oda, mint
a Cisco, a Dell, a HP, az Oracle vagy az IBM.
... a magyarázat a bukásukra annyi,
hogy lemondtak az innovációról és ráálltak egy darabig sikeres útra.
A Microsoftot is fenyegeti, hogy ide sodródik. ...

“A vállalat, ami megdöbbentő módon, de valószínűleg szintén
a számítógépes rozsdaövezet része, az Apple.
Amiatt az iPhone5 miatt kéne halleluját kiáltanunk,
ahol a telefon töltőjét felülről alulra rakták át? ”


Ha viszont egy cég mégis sikeres a Szilícium-völgyben,
akkor sem vagyunk sokkal beljebb:

Az alapító nem tudja, mit kezdjen a pénzével. Odaadja egy nagybanknak.
A bank sem tudja, hogy mit kezdjen a pénzzel. Odaadja befektetőknek, hogy diverzifikálják.
De ők sem tudják, mit kezdjenek a pénzzel. Részvénycsomagba rakják, hogy diverzifikálják.
A vállalatokat közben aszerint értékelik, hogy hogyan termelnek pénzt. Ezért erre törekednek.
És ha ezt teszik, a pénzek visszajutnak a csúcson lévő befektetőkhöz.
És így tovább.

Ami a furcsa ebben a dinamikában,
hogy valójában egyik szinten se tudja senki,
hogy mit kezdjen a pénzzel.

mezőgazdaság:
Közben pedig lelassult a mezőgazdasági fejlődés is,
az 1950 és 1980 között regisztrált terménybővülés a gabonapiacon megtorpant,
a mezőgazdaság alig képes lépést tartani az egyre növekvő népesség igényeivel.
Ez pedig egy új zöld forradalomhoz vezetett, de ez inkább politikai ügy:
szeretünk úgy gondolni a 2011-es arab tavaszra,
mint az információk korának reményteli termékére,
de közben nem vesszük figyelembe,
hogy az elsődleges okot az elszabadult élelmiszerárak jelentették,
és az, hogy sok kétségbeesett ember éhesebb lett annál,
mint amennyire féltek.


A technológiailag gyorsuló civilizáció hamis hite:

Valami eltört, még akkor is, ha ezt nem szívesen ismerjük be.
Thiel szerint, ha negyven éves periódusokat vizsgálunk, látni,
hogyan nőtt folyamatosan többszörösére az átlagkereset az Egyesült Államokban.
Viszont az utolsó vizsgált periódusban, 1972 és 2012 között
a többszörös növekedés helyett csak 22 százalékos bővülés jött.
Az utolsó huszonöt évben pedig a világgazdaság több buborékot látott,
mint amennyi a megelőző korokban összesen előfordult.
Az ázsiai, az internetes, az ingatlan, az 1997 utáni kínai, a webkettős,
a feltörekvő piacok, a hedge fundok és így tovább egymást érték.


A kilengések a csúcsok és a mélységek között pedig nagyobbak, mint valaha voltak.
Az emberek hozzászoktak, hogy egyre kevesebbet várjanak el.
Nixon 1970-ben még meghirdette a rák elleni háborút, és azt ígérte,
hogy az ezredfordulóra legyőzzük a rákot.
Hol vagyunk ettől?
Távol, még akkor is, ha biztosan közelebb, mint 1970-ben voltunk.
Lelassult a várható élettartam növekedése is,
és ma már nehéz lenne elképzelni, hogy a politikusok meggyőzzék
a jóval szkeptikusabb közvéleményt,
hogy érdemes egy komoly háborút indítani mondjuk az Alzheimer-kór ellen.

És hogy mi a tanulság mindebből ?

“Az első lépés, hogy megértsük, hol vagyunk.
Negyven évet töltöttünk el úgy, hogy a sivatagban vándoroltunk,
és közben azt gondoltuk, hogy varázslatos erdőben vagyunk.
Ha meg akarjuk találni a kiutat ebből a sivatagból a jövőbe, első lépés az,
hogy meg kell látnunk, hogy egy sivatagban vagyunk.”
//

Ömlengés.