Izé

A hálátlan utód bukhatja az örökséget, az özvegy nyugodtan újraházasodhat, a végrendeletet már nem lesz olyan könnyű megtámadni, az eltartási szerződést kötők pedig nagyon rosszul járnak, ha hamar meghal az idős ember, akivel szerződtek.

Úgy tűnik, már nem csak konzervatív kampányszöveg, hogy válságban a házasság intézménye. Közgazdászok szerint az elmúlt ötven évben kiderült, mégsem olyan jó befektetés örök életre elköteleződni. Mennyire vonzó egy gazdag férfi, számít-e egyáltalán a pénz, vagy csak a rózsaszín köd? És mit szólna egy kereszténydemokrata családvédő, ha megtudná, hogy a melegek a leglelkesebbek, ha házasságról van szó?

Ha van kisebb testvéretek, ti örültetek neki, vagy volt toporzékolás?

A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is. 

Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében? 

Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...