macska 2008. 03. 10. 16:28 | #39
Egy ilyen takarítófiú nekem is jó lenne a koliba.XD
0
VÁLASZ
sphott 2008. 03. 09. 01:58 | #34
nem emléxem mikor születtem de remélem egy dagadt pasas simogatott
nem jártam bölcsödében, az óvónő idióta volt... nem értem ki akar óvónő lenni
a tanítónéni kedvelt engem de az életbe nem lettem volna belé szerelmes
első randi... a szórakozóhelyek világában... kimaradt az életemből ősszeismerkedtünk és utána remegjen a csaj utána
igazi... mind annak tűnik az elején ... a szerelem van és hülye és mindenkivel ki akar cseszni
az egészből ennyi igaz :
"A női szemek csillogása, az ajkak, a kezek érintése a férfi számára a mindent, az életet, egy varázslatos világot tárnak ki."
íme újra férfinap van :D rövid volt a buli sajna.... most értem haza
nem jártam bölcsödében, az óvónő idióta volt... nem értem ki akar óvónő lenni
a tanítónéni kedvelt engem de az életbe nem lettem volna belé szerelmes
első randi... a szórakozóhelyek világában... kimaradt az életemből ősszeismerkedtünk és utána remegjen a csaj utána
igazi... mind annak tűnik az elején ... a szerelem van és hülye és mindenkivel ki akar cseszni
az egészből ennyi igaz :
"A női szemek csillogása, az ajkak, a kezek érintése a férfi számára a mindent, az életet, egy varázslatos világot tárnak ki."
íme újra férfinap van :D rövid volt a buli sajna.... most értem haza
0
VÁLASZ
Butapraszt 2008. 03. 08. 22:04 | #33
Jó + oldás! Na Nem mintha én Zoltán lennék... BOLDOG NÖ NAPOT KÍVÁNOK! (még 115')
0
VÁLASZ
Butapraszt 2008. 03. 08. 21:29 | #30
Dilemma: mit tegyenek a Zoltánok????
a- takaritsanak a névnapjukon?
b- ünnepeltessék magukat?
c-vagy számukra a +1 meg -1 =0 azaz semmit nem kell teniük és nekikse kell semmi?
a- takaritsanak a névnapjukon?
b- ünnepeltessék magukat?
c-vagy számukra a +1 meg -1 =0 azaz semmit nem kell teniük és nekikse kell semmi?
0
VÁLASZ
mekszamnojz 2008. 03. 08. 16:17 | #20
Akkor jo :-) Ja es igazabol nem is kell mar leirnod a velemenyed, hiszen mar leirtad :-)
0
VÁLASZ
babapiskóta 2008. 03. 08. 16:01 | #17
Rövid a haja, és meg is borotválkozot... de azért nagy itt a rumli, jöhetne...
0
VÁLASZ
mekszamnojz 2008. 03. 08. 15:56 | #15
OOO kis butacska!! :PPP En nem azert tettem ide azt a cikket, hogy velemenyezd, hanem azert hogy tanulj!! A lanyoknak meg azert hogy tudjak, nincs vessze minden mert vannak kivetelek! :D :P
0
VÁLASZ
mekszamnojz 2008. 03. 08. 15:37 | #13
Tipikus ferfi! :PP A meghallgatas nem jelenti azt hogy erdekel is vagy hogy szamit is :D
0
VÁLASZ
mekszamnojz 2008. 03. 08. 14:24 | #7
Es mibol gondolod hogy a nok minden nap kivancsiak a ferfiak velemenyere? :P XD
0
VÁLASZ
mekszamnojz 2008. 03. 08. 13:58 | #4
Ezt nezzetek fiuk, lanyok!! Van ilyen ferfi aki igy gondolkodik!
A régi felfogás szerint, a férfi a teremtés koronája, a nő, pedig a társa, gyermekük anyja és a család összetartója. Hosszú évszázadokig nem volt egyenjogúság a két nem között. Éreztettük felsőbbrendűségünket, és keményeknek mutattuk magunkat. A valóság azonban ezzel szemben egészen más. Ha egy kicsit leülünk, összeszedjük a gondolatainkat és felidézzük életünk legszebb pillanatait, be kell vallanunk, hogy a nők nélkül semmire nem mennénk. Persze erre a mondatra most biztosan sok férfi felkapja a fejét, és meglepődve kérdezi: Mit akar ez a fickó? Nos tehát, vegyük szépen sorra életünk eseményeit!
Amikor megszületünk, az első ölelést, simogatást édesanyánktól kapjuk. A bölcsödében, óvodában nők gondoskodnak rólunk. Az iskolában az első szerelem sokszor a tanító nénihez fűződik. Később kissé megkomolyodva, lemászunk gondolatban a fellegek közül és körülnézünk az osztályban is, vagy a baráti társaságban. Az első randevúra, remegő térdekkel érkezünk, kezünkben szorongatva egy kissé már hervadt virágot és a lány mosolyától elolvadva ismét kisgyerekké válunk. Ezt követi az első csók, az első éjszaka, boldog ölelések, beszélgetések, simogatások.
Közben elmúlik a kamaszkor, jön az egyetem, később, pedig a munkahelyek sora. Beleedződünk a randevúzásba, különböző szokásokat veszünk fel, mégis összeszorul a gyomrunk minden egyes új lány megismerésekor. Amikor pedig rátalálunk az igazira, akkor jön igazán a csodavilág számunkra. Két centivel a föld felett járunk, és nem cserélnénk senkivel sem a világon.
Ha sikerül összeegyeztetni kis életünket választott párunkkal, akkor jöhet a házasság, a gyerekek, és egy új, mozgalmasabb élet. Na itt szokott ez az idilli álomvilág kissé elcsúszni rossz irányba! Feltámad bennünk a férfiúi öntudat, és kihasználva, hogy már kialakítottuk magunk körül a megszokott rendet, nem figyelünk oda annyira a kedvesünkre, mint a viharos szerelem időszakában. Pedig, ha belegondolunk, minden napunkat a nők, feleségek, anyák szépítik meg, hiszen ha valami gondunk van, ha valami fáj, ha elesettek és betegek vagyunk, ők vígasztalnak és ápolnak minket, de velük osztozunk sikereinket is.
Öreg korunkban pedig együtt megőszülve, sokkal boldogabban lehet elviselni azt, hogy a csontjaink már nem az igaziak, látásunk, hallásunk sem, de a mosoly a kisé már ráncos arcon, az bizony a régi szép időket idézi. A női szemek csillogása, az ajkak, a kezek érintése a férfi számára a mindent, az életet, egy varázslatos világot tárnak ki.
Ehhez mindössze arra van szükség, hogy vegyük észre a nőket, tiszteljük, becsüljük és szeressük őket minden nap, minden órában, minden percben és másodpercben, és ne csak évente egyszer, március 8.-án! A többi nap is lehet nőnap, csak akarnunk kell!
Ha pedig eddig nem így tettünk kedves férfitársaim, még nem késő változtatni rajta. Ballagjunk szépen be a lakásba, fogjuk kézbe a mosogatóruhát, vagy a porszívót, hajtsuk fel azt a WC deszkát, tegyünk egy vázába friss virágot és egy csókkal, öleléssel fogadjuk kedvesünket a hétköznapokon is. Hogy miért? Csak úgy, minden ok és ünneplés nélkül. Azért, mert jólesik minden apró kis figyelmesség.
Nekünk is és minden nőnek.
BOLDOG NŐNAPOT MINDENKINEK!
Bakos József
(http://holnapmagazin.csoda.com/readarticle.php?article_id=44)
A régi felfogás szerint, a férfi a teremtés koronája, a nő, pedig a társa, gyermekük anyja és a család összetartója. Hosszú évszázadokig nem volt egyenjogúság a két nem között. Éreztettük felsőbbrendűségünket, és keményeknek mutattuk magunkat. A valóság azonban ezzel szemben egészen más. Ha egy kicsit leülünk, összeszedjük a gondolatainkat és felidézzük életünk legszebb pillanatait, be kell vallanunk, hogy a nők nélkül semmire nem mennénk. Persze erre a mondatra most biztosan sok férfi felkapja a fejét, és meglepődve kérdezi: Mit akar ez a fickó? Nos tehát, vegyük szépen sorra életünk eseményeit!
Amikor megszületünk, az első ölelést, simogatást édesanyánktól kapjuk. A bölcsödében, óvodában nők gondoskodnak rólunk. Az iskolában az első szerelem sokszor a tanító nénihez fűződik. Később kissé megkomolyodva, lemászunk gondolatban a fellegek közül és körülnézünk az osztályban is, vagy a baráti társaságban. Az első randevúra, remegő térdekkel érkezünk, kezünkben szorongatva egy kissé már hervadt virágot és a lány mosolyától elolvadva ismét kisgyerekké válunk. Ezt követi az első csók, az első éjszaka, boldog ölelések, beszélgetések, simogatások.
Közben elmúlik a kamaszkor, jön az egyetem, később, pedig a munkahelyek sora. Beleedződünk a randevúzásba, különböző szokásokat veszünk fel, mégis összeszorul a gyomrunk minden egyes új lány megismerésekor. Amikor pedig rátalálunk az igazira, akkor jön igazán a csodavilág számunkra. Két centivel a föld felett járunk, és nem cserélnénk senkivel sem a világon.
Ha sikerül összeegyeztetni kis életünket választott párunkkal, akkor jöhet a házasság, a gyerekek, és egy új, mozgalmasabb élet. Na itt szokott ez az idilli álomvilág kissé elcsúszni rossz irányba! Feltámad bennünk a férfiúi öntudat, és kihasználva, hogy már kialakítottuk magunk körül a megszokott rendet, nem figyelünk oda annyira a kedvesünkre, mint a viharos szerelem időszakában. Pedig, ha belegondolunk, minden napunkat a nők, feleségek, anyák szépítik meg, hiszen ha valami gondunk van, ha valami fáj, ha elesettek és betegek vagyunk, ők vígasztalnak és ápolnak minket, de velük osztozunk sikereinket is.
Öreg korunkban pedig együtt megőszülve, sokkal boldogabban lehet elviselni azt, hogy a csontjaink már nem az igaziak, látásunk, hallásunk sem, de a mosoly a kisé már ráncos arcon, az bizony a régi szép időket idézi. A női szemek csillogása, az ajkak, a kezek érintése a férfi számára a mindent, az életet, egy varázslatos világot tárnak ki.
Ehhez mindössze arra van szükség, hogy vegyük észre a nőket, tiszteljük, becsüljük és szeressük őket minden nap, minden órában, minden percben és másodpercben, és ne csak évente egyszer, március 8.-án! A többi nap is lehet nőnap, csak akarnunk kell!
Ha pedig eddig nem így tettünk kedves férfitársaim, még nem késő változtatni rajta. Ballagjunk szépen be a lakásba, fogjuk kézbe a mosogatóruhát, vagy a porszívót, hajtsuk fel azt a WC deszkát, tegyünk egy vázába friss virágot és egy csókkal, öleléssel fogadjuk kedvesünket a hétköznapokon is. Hogy miért? Csak úgy, minden ok és ünneplés nélkül. Azért, mert jólesik minden apró kis figyelmesség.
Nekünk is és minden nőnek.
BOLDOG NŐNAPOT MINDENKINEK!
Bakos József
(http://holnapmagazin.csoda.com/readarticle.php?article_id=44)
0
VÁLASZ