Izé

Engem megvettek vele.

Azt a "magyarázatot" én is olvastam, de nekem túl erőltetett, belemagyarázós.
Szerintem Aronofsky is csak röhög rajta valamelyik józan pillanatában...

Elég vegyes érzelmeim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Nézés közben iszonyat dühöt váltott ki belőlem, és kiabáltam a szereplőkkel, mint öregasszonyok a szappanopera előtt. Ennek ellenére tetszett, de annyira nyomasztó volt, hogy nincs kedvem újra megnézni, mint ahogy szoktam hasonló "meg kell érteni" filmeket. Alapvetően nekem az jött le, hogy az önimádatról szól, ami háttérbe szorítja azt amire vágytunk és ami fontos az életben...

Majd elolvastam pár kritikát, ami megmagyaráz egyes eseményeket, és miután átgondoltam a látottakat rájöttem, hogy ez a film zseniális. :)

Röviden: Jennifer Lawrence a földanyát személyesíti meg, Javier Bardem Isten, a ház ahol a film játszódik pedig a Föld. A betoppanó emberek és a benne zajló események azt mutatják be különböző eseményeken keresztül, hogyan tesszük tönkre a Földet a kezdetektől. Tele van megfejteni való (főleg Bibliai) utalással (amiket majd ha önsanyargató kedvemben leszek, és újra megnézem a filmet, megfejtek), mint például a csávó (Ed Harrist) gyerekei azok tulajdonképpen Káin és Ábel. Továbbá ami nekem szimpatikus mondanivalója a filmnek, hogy Istent nagyképű, önimádó már-már kegyetlen embernek mutatja be, az emberek pedig elvakult fanatikusok, akik csak rombolni tudnak, a földanyánk pedig egyre kevésbé tudja elviselni őket (minket). Nagyon jellemző a társadalmunkra. Ez a hozzászólásom legalább annyira katyvasz, mint a film, nesze semmi, fog meg jól. :)

Viszont ez a "levágtam az ikertesóm fejét és viszem magammal" irány tetszik! :D

Én már azokat sem. :D
(De komolyan, a Mother! végülis szólt valamiről??)

Na, hát akkor ennyi bajom legyen, hogy az elmém nem ér fel hozzájuk. Maradok akkor inkább a proli Aronofsky filmeknél, amiket még fel tudok fogni, ha egy kis elborultságra és elmélkedésre vágyom, a gönceiket meg tartsák meg maguknak. :D

-öltözködöm:
sárkány megvan,szem rendben ,a francba hol a fejem,hopp ,ja megvan.

Hát egy negyven-ötven éve már porondon vannak. Látod, hogy mindig kitalálnak valamit, amin szörnyülködve lehet csámcsogni, meg cikkeket írni róla. Tematikájuk is van, csak az átlag ember nem érti, mert nem ismeri annyira a tervezőt na meg nem annyira elborult agya van mint ezeknek. Nem nekünk szól és ezeket a ruhákat nem nekünk tervezték, ez a lényeg.

Ha a cél a provokálás és figyelemfelkeltés, akkor nem sokáig maradnak porondon ezek a bemutatók, mert lassan annyi van belőlük, mint égen a csillag, és megszokottá válnak. Legalább lenne valami tematikájuk és üzenetük, de ahhoz már kellene egy kis kreativitás is.

Divat? Honnan vetted, hogy ez divat? A divat az amit emberek sokasága hord, visel. Hány emberen láttál te ilyen ruhákat? Tessék már végre megérteni, hogy ezeknek a bemutatóknak semmi közük a divathoz, a tervezők nem utcára szánt ruhákat mutatnak be. Ez egyfajta művészeti irány, a célja a provokálás és a figyelemfelkeltés. Egy percig se gondolja semelyik tervező, hogy ezeket valaki utcára felveszi, nem is arra szánják. Gucci, Armani és az összes nagy tervező csinál ilyen bemutatókat, mégis a világ legjobb és legelismertebb ruhái az övéik, amelyeknek semmi közük a bemutatókon látottakhoz.