Izé

http://www.teamfun.hu/wp-content/uploads/2013/03/simon%20mondja.PNG

;)

meg kellett néznem ki ez a Simon Sinek, mert nem ismertem korábbról. Röviden és tömören egy küldetését ismerő kulturális antropológus.

Szinte majdnem mindennel egyet tudok vele érteni. Annak különösen örülök, hogy az elsőnek vette a szülők felelősségét és ahogy rá építette az összes többit. Viszont, nem tudom hogy az idő hiánya miatt-e, de a környezetnél a végén én első sorban nem a munkáltatót és a munkahelyeket tenném felelőssé.

Az tény, hogy a munkahelyek 99%-ban a régi klasszikus iskola és vezetői politika mentén működnek. Erős, autoriter, a hierarchia struktúráját erőfitoktatással tartó, a félelmet eszközként gyakorló vezetéseket látunk. Az állami szférában azért, mert a hatalmi kontroll, a magán szférában pedig azért, mert a vezetőség a kapzsiság ködében inkább éli meg a primitívnek nevezhető szélsőségeket.

Persze, szilicium völgye és wood stock óta megjelent a jövőt jelentő "szimbiózis" mentén történő "munkaerő kizsákmányolás", de ez legalább tényleg emberközpontú és ez által produktívabb és jövőt építő szemlélet. Ilyen pl, Google, stb.

Viszont, Simonnal ellentétben én azért behoztam volna még az iskolarendszert, amelyek lényegében csak elmélet orientáltak. Most az megint egy újabb kérdés, hogy valójában az iskola és felsőoktatás mire kell felkészítse az embert, de alapvetően a gyakorlatra is fel kellene készítsen. Ha más miatt nem is, de az idő hiánya miatt, mivel nincs olyan felsőbb oktatás a felső oktatás után, hogy "university of practices" (bár nevezhetjük a nagy betűs életet annak).

Ahogy Simon mondja, hiányzik a skillset, és ez többnyire köszönhetően a szülőknek. De az egyetem sem képzi ki a managert arra, hogy milyen személyes kompetenciákat kell gyakoroljon, erősítsen, fejlesszen, hogy tényleg felkészülten és eredményesebben küzdjön meg a hivatásával. Persze, jobb helyeken ezeket a hiányosságokat, a munkáltató próbálja betömni tövábbképzésekkel, stb.

Az meg hogy tényleg manapság az ölünkbe kapunk mindent rögtön, és a türelem erényét szinte 10emberből 9 nem ismeri, az szintén nagy igazság. Pláne a fiataloknál, akik tényleg a technológiába nőnek bele.