Izé

Persze, nem lehet mindig az "egyedi stílus" mögé bújni, vannak elképesztően zavaros és rossz képek. Rengetegen, akiknek telik egy belépő szintű tükörreflexesre, már fotósnak hiszi magát, de alapvető dolgokkal sincs tisztában. Én nem erről beszélek, hanem arról az effektusról, hogy pl. a nagy segg nem trendi, ciki, kivéve a dzsenifer lopezét, mert az fantasztikus és gyönyörű. Mert az dzsenifer lopezé. Pedig csak egy nagy segg. Amit ha máson látnak, akkor az ciki.
Bár nem tudom jól fogalmaztam-e? :D

Az a helyzet, hogy - mint mondjuk a verselésben is - vannak bizonyos feltételek, amelyeknek teljesülnie "kell" ahhoz, hogy egy kép "jó" legyen. Nem elég, ha pusztán elkattintja valaki, de életlen, ferde, nem színhelyes, torz, vagy tudom is én, mert az olyan, mintha verset írnék, de nem rímelne. Egyszerűen zavaró.
Az, hogy ezt művészetnek, egyedi látásmódnak, vagy akárminek nevezik, csak ne kelljen beismerni a hibát, nem fogja jobbá tenni a képet. Van vagy ezer stílusirányzat, amelyet lehet képviselni, de még azoknak is vannak formai követelményei, nem elég, ha a kép egy, vagy két jellemzőjét tartalmazza valamelyiknek.

Nagyon-nagyon sok ilyen oldalnak voltam/vagyok tagja, és bizony, néha látok olyan fotókat, amik minden lehetséges ponton el lettek rontva. Nem azért, mert szerintem nem jó, vagy nekem nem tetszik, hanem mert zavaró hibák vannak benne. Például amikor egyértelműen kiderül, hogy az elképzelés és a képzettség sehol nem találkozik egymással, vagy amikor ugyanazt a képet csinálja meg mindenki, teszem azt a tipikus búzatáblás képek, amikben már semmi új nincsen, ráadásul abból is vannak katasztrofálisra sikerültek. Ha én most írok egy verset arról, hogy hazafelé a buszon azon gondolkoztam, hogy milyen régóta nem voltam már otthon és valami szépet akarok mondani anyámnak, hogy boldoggá tegyem, az lehet bármilyen szépen megfogalmazott, akkor is egy Füstbement terv.

Ezek a fotós oldalak nagyrészt azért vannak, hogy amatőr fotósok kritikát kaphassanak a képeikről, de amikor ez nem egyezik a hőn áhított csodálattal, akkor meg sértődés van, mert "nem azért lett egészen picit ferde a tájképem, mert lusta voltam vízszintbe hozni az állványt, hanem mert ez az én egyedi stílusom". Rendben, elfogadom, hogy neked egyedi stílusod van, ettől még egy JÓ tájkép egyik legfontosabb feltétele, hogy a vízszint az legyen vízszint, hiszen ha a tájat akarjuk bemutatni, akkor a fent az fent van, a lent pedig lent.
De ugyanígy "egyedi stílusa" egy csomó embernek a kiégett/bebukott, ferde, árnyékos, csúnya portré. Nem arról van szó, hogy nem lehet árnyéka a portréalanynak, de éppen azért szokták kideríteni a hátteret, mert ha magát a modellt fotózom, neki kell hangsúlyosnak lennie, nem a ronda, lapos árnyékának a háttérben.
Vagy a virágmakrók, amikel eleve Dunát lehetne rekeszteni, de mindenki csinál vagy ötezret, mert tavasz van, ráadásul azon kívül, hogy a "fotós" makróba kapcsolja a programautomatikát és egészen közelről fotózza a virágot, egy perccel sem dolgozik többet a képen, ami így megfullad az érdektelenségben.

Szóval rendben, lehet, hogy a hozzászólások 95%-a arról szól, hogy mit "kellett" volna másképp csinálni, de az nem művészet, ha odaszarok az utcasarokra, és annak nevezem.

Ugye.

Van néhány magyar "fotósódal", ahová bárki felrakhatja a képeit, amihez mások véleményt, kritikát írhatnak.
Rövid időn belül elhagytam ezen oldalak látogatását (bár képeket nem raktam fel, csak nézegettem, olvasgattam), ugyanis a hozzászólások 95%-a arról szólt, hogy miért "nem jó" az adott kép, meg hogy a hozzászóló mit csinált volna másképp, amitől jobb lenne. Javarészt nem technikai tanácsok, hanem koncepció, pozicionáló és kompozíciós meglátások íródtak.
Önérzetesebb fotósok persze próbálták megvédeni a művüket, hogy ez azért van így, mert csak, és direkt ilyen. De akkor jött a válasz, hogy de hát nem így KELL.
Nem így KELL kinéznie egy képnek. Érted? Megmondják a művésznek, hogy hogyan kell kinéznie a képének !
Miért nem lehet elfogadni egy művet olyannak, amilyen?
Az megint más, hogy ami létrejött az tetszik-e nekem vagy sem, azt eldönthetem én.
De hogy mit alkosson egy művész, azt nem.
Ha effektes a fotó, ha nem, az lényegtelen olyan tekintetben, hogy a fotós egy művész. A képeivel közvetíteni akar valamit úgy, ahogy neki tetszik.
Rengeteg fotós úgy fényképez, ahogyan KELL, ahogyan az meg van írva, és az ügyeseknek sok rajongójuk is van.
Ám az nem művészet.

A Photoshop önmagában nem csinál semmit. Hagyd magára egy órára, és lám, nem történt semmi. ;)
A szem dinamikatartománya meg jóval nagyobb, mint a legérzékenyebb fényképező, így én mondjuk nem nevezném "csalásnak" több fotó összerakását (bracketing, vagy nevezzük HDR-nek, ha az ízlésesen és céljának megfelelően van összerakva).
Néhol mondjuk túltolta a Nik effekteket, meg oda nem illő dolgokat varázsolt a képre (irreális színek, vagy naplemente odamásolása, de máshonnan jön a fény, stb.).

Az amatőrök is tudnak ilyet fotózni, ha ismerik a technikát.
Az oldalon lévő képek egy úgynevezett HDR, azaz "high dynamic range" technikával készültek, ami azon alapszik, hogy az alul, egy helyesen, és egy felülexponált képet mosnak össze, ezzel elősegítve azt, hogy minden részlet rendesen látsszon a kész képen, mert a fényképezőgép az emberi szem fényérzékelésének nagyjából 10%-ára képes, így szükség van arra, hogy lásd a nagyon sötét és a nagyon világos részeket is.
Ma már majdnem minden fényképezőgépben van ilyen funkció, még a legalapabb kis kompaktok is tudják. Annyi van, hogy állványt kell használni, különben az egész nem ér semmit.
Szakmabeliként mindig megdöbbent, hogy a "fogyasztók" mennyire túl tudnak értékelni bizonyos dolgokat pusztán azért, mert nem ismerik annak keletkezését. A legtöbb "fotós" ráadásul még igénytelenül is dolgozik, mert csak tessék-lássék ért a dologhoz, aztán arra veri a nyálát a fészbúkon, hogy ő öterezér' csinál portfoliot, mer' nézzed meg, milyen jókat tud. Aztán a "fotózáson" mindig kiderül, hogy ötezerért a kínai gagyit kapod, amit aztán becsapkod a Picasaba, és ugyanazt a 3 effektet használja, amit minden egyes képénél, ha pedig rászólsz, elmondja, hogy ez az "ő stílusa".
Én úgy szeretek dolgozni, ha senki nem kér semmit, ami nincs ott, illetve nem akar eltüntetni valamit, ami ott van. Így nem szeretem például, ha valaki olyan "profilképet" kér a fészbúkra, amin valójában nem ő van, hanem amit én csináltam belőle, csakhát így meg ugye nehéz megélni ebből a dologból ;)
Amit a pofa csinál a képeivel, arra azt szoktam mondani, hogy már-már nem is fotózás, inkább egyszerű grafikai munka, hiszen - például az összes felhős layeresnél - nem konkrétan magát a fotót készíti el, hanem több fotóból egy képet, ámbár valószínűleg a saját fotóit mossa össze.

Egyébként lehet ilyeneket élőben is fotózni, csak türelem kell hozzá, meg nagyon-nagyon sok szaktudás ;)

A fotózásban is van többféle stílus, kinek mi jön be. Én szeretem a széteffektezett fotókat is, nekem olyan, mint a festészet. Mindenki látja, tudja, hogy nem valódi, de gyönyörű látványt lehet előidézni az effektekkel, nincs ezzel semmi gond, csak nézegetni kell őket. Aki pedig túlszépített képek alapján látogat el helyekre, majd csalódik, az mit ne mondjak, elég naiv. :)

Na én a fotókkal vagyok úgy, mint mások a női szépségideállal. Hogy túlzóan magasak az elvárások, hogy túl van szépítve. Pedig a valóság szürkébb, egyszerűbb, homályosabb sokszor. Nem mondom, egy szmogos kép rosszul mutat az újságban, és én is szoktam javítani a fényképeimen, de csak akkor, amikor az élő látvány pl. sokkal naposabb volt, vagy színesebb, csak nem sikerült lefotózni.

Szépek, látványosak ezek a képek, de irreálisak, és rombolják az amatőrök egóját, azzal, hogy az életben nem sikerül ilyet fotózni. (illetve ritkán)