Izé

Jó pár éve volt egy érdekes "kutyám". Már volt egy vizslám és a majdnem szembe szomszéd kutyájának születettet egy kölyke, egyszer megkérdezte nem-e akarjuk befogadni mert ő nem akar 2 kutyát a háznál, nagyanyám meg imádta a német-juhászokat, hát mondtam, hozza, ahol van egy ott elfér kettő. Kb olyan idős vagy kicsit idősebb korban került hozzánk, mint a posztban szereplő blöki.Meg mondom őszintén ilyen kutyával én még az életemben nem találkoztam, nem is fogok szerintem. Ez a kutya szabályosan rettegett tőlünk, még azt se lehetett mondani, hogy rossz tapasztalatai voltak az emberekkel, mert tudtam, hogy az előző helyén sem bántották. Szóval úgy nézet ki a helyzet, hogy volt egy teljesen normális vizslám, meg ez a szerencsétlen, aki ha meglátott pánikban menekült tőlem, pedig soha egy újjal nem bántottam. Még a kedvesség, a simogatás semmi sem hatott rá, vonyított meg remegett ha hozzáért az ember, mondom ilyen kutyát az életben nem láttam, aztán 1-2 hónap kínlódás után visszaadtuk az eredeti gazdájának.

Könnyen meglehet ez is. Cicáknál gyakrabban van ilyen, de szelidítés után ezek lesznek a legg simulósabbak.

Nem feltétlenül kellett bántani ahhoz, hogy így reagáljon, elég ha pl. kóbor kutyakölyök, amit vagy kidobtak, vagy már eleve gazdátlanul született. Embert még nem látott, megszokott környezetéből (legyen az akármilyen) kiszakítva, esetleg a falkától elszakítva, idegen helyen, idegen "valami" piszkálja. Naná, hogy ordít.

A jelenlegi magyar állatvédelmi törvényeket a bíróságok egész egyszerűen nem alkalmazzák.

Pedig a hasonló génhulladékokra ráférne pár év letöltendő (!) börtön.

Kezdve a kutyaviadalok résztvevőivel...

Lehet, hogy a régi "gazdi" is fent van ize-n. :P

Van az a szint, ami után már egyszerűen a félelem felülír mindent, az agressziót is...

Off: valakinek jól kezdődik az újév, hogy mindenkit leminuszol eggyel! Éljen a jókedv és a vidámság.

On: az egyértelmű, hogy ezzel a kutyával nem bántak jól, meg biztos kapott is szegény, de nekem azért furcsa, hogy nem harap, hanem vonyít. A másik, hogy egy sarokba szorított félős állatot én azért nem simogatnék. Így valahogy ráerőszakolom az akaratom, még ha az pozitív hozzáállás is az állathoz. Szegény így se tudja mi van, mgé ha nem is bántják. Talán inkább meg kellene várni, amíg magától odajön, érdeklődik.
De mindenképp jó, hogy megmentették vagy mi, bár nagy eséllyel nem lesz belőle "normális" kutya.

Nagyon aranyos kutya, örülök, hogy jóra fordult a sorsa:)

Sajnos eleg nagy sotetseg honol meg igy is eleg sok ember fejeben, es gondolhatod, az ilyeneknek pont semmit nem basz egy-egy ilyen video. A torvenyek meg fejlodnek, ja, csak kar, hogy nem nagyon tartatjak be oket. Legeslegelso korben azt kene megertetni az emberekkel, hogy az allat nem eldobhato jatek, sem pedig meglepetes ajandek.

Biztositalak rola, a macska is erti a nevelest, csak maskepp, es masra lehet nevelni, mint egy kutyat. Pl odajonni, ulni, fekudni, pacsizni stb parancsra nem fog, de azt kurvara meg tudod neki tanitani, hogy mit szabad, es mit nem, plusz a te sajat testbeszededet legalabb annyira jol megerti, mint egy kutya, ha nem jobban. Na, mindegy, ezt csak ugy zarojelben.


A videohoz...no komment :( Remelem egyszer osszejonnek a dolgok az eletben, es akkor megvalosithatom amit szeretnek, befogadni ezekbol a szerencsetlenekbol legalabb egy tucatot.

Én az a fajta állatbarát vagyok, akit megmosolyognak az ismerősök. Ha kóborkutyát látok a szupermarket bejáratánál koldulni, akkor valószinüleg kutyakonzervel a kosaramban jövök ki. Ugyanezt ember koldusokkal nem csinálom meg, de csak a saját elveim miatt, ezért bármilyen kövezésnek állok is elébe (van aki fordítva teszi), jó ha van mindkét embertipusból.
Én ennél a videónál, sokkal durvább állatvideókkal szoktam magam "ostorozni", inkább örülök, amikor ilyen történeteket látok, hogy egy kutya sorsa végre jóra fordul és a pokoli napjai mára már csak rossz emlékek maradnak. Annak meg különösen örülök, hogy ilyen jó példák is felkerülnek a világhálóra, mert ezek a videók sokkal inkább elgondolkodtatják az embereket, hogy mászkálnak az utcán (valóban)tehetetlen élőlények. Szerencsére a mi állat-törvényeink is kezdenek lassan " nyugatiasodni"

Nem vagyok kutyás, de ez nagyon durva videó. Mit élhetett át eddig szegény kutyagumi?

Pontosan így gondolom én is. A "csak állat"-tal azt akartam kihangsúlyozni, hogy amit írok azt nem úgy értem, ahogy ma divat, és "dögöljön meg mindenki, aki megver egy kutyát", vagy "melegben futtatta a kutyáját, és golyót a gazdája fejébe", esetleg "micsoda állatkínzó, hogy ételmaradékot ad a kutyájának, és nem pedigree-t" stb, hanem az ilyen állat ténylegesen kínozva volt, és a gazdi valszeg tényleg egy utolsó rühes mocsadék, és megérdemelne egy olyan cellatársat, aki vele csinálja azt, mint amit ő annó a kutyájával.

Szóval bennem is felmegy a pumpa az ilyentől, de a mai divatot az állat és ember értékének felcseréléséről nem követem.

Értékességi sorrend? Valóban, ha a gyerekem (akim valójában nincs) és kutyám közt kéne választanom, gondolkodás nélkjül nyilván a gyerekem választanám, vagy barát vagy másik ember közül.

Viszont attól még az a "csak állat" még érez, és ami rosszabb: nem érti hogy miért történik ez vele. Kutya érti a nevelést a macska nem. Ha a kutyára rá van szólva adott dolognál akkor párhuzamot tud vonni a között amit csinál és ami történik vele - kb pavlov: ha EZT csinálom, EZ történik. De amikor nincs viszonyitási alap, amikor nem kap mást szerencsétlen csak fájdalmat, akkor mihez viszonitson? Gondolj bele, mész az utcán, és lekevernek egy öklös pofont,a rendőrt aki odamegy az meg elkezd ütni egy viperával, a mentősök kihajitanának a kocsibeól...te nem éreznéd ugy hogy nem kicsit nem érted mi folyik itt, csak a fájdalom?

Ennek az állatnak nem volt gazdája.
Aki bárkivel bármivel így bánik, az nem lehet gazdája semminek.

Nem szoktam ilyeneket írni "állatkínzós" posztokhoz, mert az állat csak állat, az ember meg ember, és szerintem (többnyire) van különbség, meg értékességi sorrend, de ennek a kutyának a volt gazdájával ugyanazt csinálnám, amit ő a kutyával csinált, míg ugyanígy nem vonyít.