Izé

Nem az a lényeg, hogy tudományosan igazolható legyen a csodálat, hanem hogy mi a motiváció mögötte. A tudományos megközelítés értelmesebb, és nem önző okokra vezethető vissza mint a vallásosság, tehát igen, úgy gondolom, hogy az abból fakadó őszinte csodálat értékesebb. :)

Olyan piszok sokat nem alszom mostanában (sem), első nekifutásra azt olvastam, hogy "amorf". Majdnem le is csaptam, hogy "Bungle, amorf vagy?". Úgyhogy majdnem megkaptad... Nem sok hiányzott... Így vigyázz :)

Jaja, egyik-másikhoz volt szerencsém. Programozásban gyakran merítenek ötletet a biológiából.

Ha bölcsészesre fognám, és randalírozna kicsit a jobb agyféltekém, akkor azt mondanám, hogy azért tetszik, mert kicsit sztochasztikus és mégis determinisztikus. Illetve ilyennek hat.

A tudományosan igazolható csodálat szerinted értékesebb?

Ez akkor megmagyarázza az olyan hibbant entitások mint nyulak és macskák létezését is. :D Köszönet érte! :)

Ha már ilyen magányos istennek lenni, valamivel szórakoztatnom is kell magamat. ;D

Oppárdon. De persze érthető: mivel mi mind a fejedben létezünk csak, ez megmagyarázza, miért gondolkodunk hasonlóan. :D

Ez is jó. :) Vannak hasonló evolúciós modellek, amik azt demonstrálják, hogy hogyan lehet egyszerű építőkövekből, egyszerű szabályok alapján bonyolultabb működésű struktúrákat, rendszereket létrehozni.

"Nekem az a bajom az istenhittel, hogy túlságosan antropomorf, túlságosan gyanúsan magunkból indul ki..."

Na de ha én vagyok az isten, ez nem is lehet másképp. ;)

A hangsúlyok lehetnek máshol, de az összefonódás akkor is jelen van a vallásos szemléletben.

Persze, minden ember agyi kapacitása véges, nem létezik olyan zseni, aki teljes egészében fel tudná fogni a világ működését (aki ilyesmit állít magáról, az vagy ostoba, vagy hazudik). + Épp azért, mert a zsenik is csak emberek, ők is beleeshetnek abba a hibába, hogy ha valamit már nem tudnak megmagyarázni, akkor automatikusan Istent képzelik oda, mert ilyenek vagyunk, hogy valami magyarázatot, működtető erőt, szándékot mindenképpen akarunk a dolgok mögé látni, nehezen bírjuk ki, hogy ne legyen teóriánk a működésük, keletkezésük céljáról, egy esetleges "nagyobb tervben" betöltött szerepéről. De ez csak az erősen modellalkotásra alapozó + a humán szociális interakciók értelmezésére, rendszerezésére kihegyezett gondolkodási sémáinkból következik (magyarul faji agyműködési sajátosság), nem bizonyíték Isten létezésére. Aki ezt felismeri, szerintem közelebb áll az "igazsághoz", mint aki természetfelettivel próbálja magyarázni, amit már nem ért (és ez értelmi szinttől, "zsenialitástól" független, mert az csak azt befolyásolja, hogy ki mikor jut el egy olyan pontra, ami már meghaladja a felfogóképességét - előbb-utóbb minden gondolkodó ember eljut egy ilyen pontra, ahol döntenie kell, hogy vagy elfogadja a saját korlátait, vagy fiktív magyarázatokba menekül).

Nekem az a bajom az istenhittel, hogy túlságosan antropomorf, túlságosan gyanúsan magunkból indul ki, a saját magunk visszatükröződését mutatja, túl jól megmagyarázható elemi humán pszichológiai jelenségekkel, igényekkel a kialakulása, és túl sok bizonyíték van arra, hogy a technikai, tudományos fejlődéssel hogyan alakul át, tolódik ki mindig az épp megmagyarázhatatlan jelenségek határához. Persze teoretikusan nem vethető el az a hipotézis, hogy van egy általunk nem érzékelhető, vizsgálható felsőbbrendű lény, aki irányítja a szálakat, de sokkal több racionális bizonyíték mutatja, hogy ez csak egy hiedelem, mint azt, hogy lehet benne valami.
Az istenhitbe nagyon könnyű beleesni, mert csábító a gondolat, hogy az életnek van valami fennkölt, nagyobb távlatú értelme, hogy nem tűnünk el nyomtalanul a halál után, stb. De attól még, hogy valami számunkra megnyugtató, nem lesz okvetlenül igaz. :/

Félnék lefuttatni, mert a végén még a Mátrixban találnám magam... ;)

Igazán nincs mit :) Ezt kerestem eredetileg.
https://www.youtube.com/watch?v=xP5-iIeKXE8
No... vissza az Ansys-hoz :)

Nem láttam még. Köszi! :)

Egész egyszerű programozni, mégis egész látványos dolgok tudnak kisülni belőle. Ezt pl. ismered? :)
https://www.youtube.com/watch?v=C2vgICfQawE
Kb. 1 perc után kezd érdekes lenni.

Hehh, ez az Életjáték jó. :) Van magyar wiki cikk is amúgy róla:
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89letj%C3%A1t%C3%A9k

Először olvasva máshol éreztem a hangsúlyt, bár ez szinte lényegtelen is. Leszek kicsit az "ördög ügyvédje", az ilyesmit szoktam szeretni, mert nehéz játék :) Így szoktuk valahogy :)
Szóval a "fenkölt" részhez: szerintem ennyire nem válik el élesen a dolog. Ha látok egy ügyes műszaki megoldást (mondjuk egy látványos mechanizmust), akkor egyrészt persze, megfordul a fejemben, hogy milyen ügyes a tervező, de ez nem zárja ki a konrkét megoldás iránti tetszésemet. Szerintem ez nincs másképp a vallással sem.
A "szűklátókörűségre" reagálva: persze, leegyszerűsíthetjük úgy, hogy az ismeretek hiánya pozitívan korrelál a hittel. Nonszensz lenne azt is elsütni, hogy minden ember agyi kapacitása véges, nem csupán a laikusé... Lehet, hogy Isten csak elindította a Game of Life-t (mármin ezt: https://en.wikipedia.org/wiki/Conway%27s_Game_of_Life), és hagyja futni pár ciklus erejéig :D

"teszem azt kognitív úton gyakorolna arra, hogy kisminkelne lássa az adott nőt"

Épp erre vonatkozott a hasonlatom. Gondolatban "kisminkeli", természetfeletti hátteret aggat mögé, mert csak úgy látja szépnek, magában nem tudja értékelni. Szerintem ez a rajongás nem egyenértékű azzal, ha valaki "máz" nélkül is meglátja benne a lenyűgözőt.

De hasonlattól függetlenül a vallásos megközelítéssel nekem továbbra is egyrészt az a bajom, hogy úgy érzem, nem a természetet magát csodálja, hanem azt csak eszközként, bizonyítékként használja ahhoz, hogy Istent csodálhassa rajta keresztül. A vallásosok azért értékelik a természetet, mert szerintük Isten "rakta össze", azt tartják csodálatosnak benne, hogy lám, milyen bonyolult dolgokat tud "alkotni" Isten, nem pedig magát a természetet. Isten csodálata viszont általában önző okokra vezethető vissza, a saját létük értelmének keresésére, a privát "üdvösségük" elérésére, stb., ami az én szememben kevésbé "fennkölt", mintha valamit önmagáért, érdek nélkül tud szeretni, csodálni valaki... Másrészt nagyon szűklátókörű megközelítésnek tartom azt, hogy ha valaki olyan jelenségbe ütközik, ami már meghaladja a felfogóképességét, akkor nem azon gondolkozik el, hogy talán az ő agyi kapacitása véges, hanem azt süti ki belőle, hogy itt már biztos valami természetfelettinek kell működnie. Tudomásul kell venni, hogy a természet jóval komplexebb annál, mint amit az emberi agy be tud fogadni, fel tud fogni, de ebből még egyáltalán nem következik, hogy természetfeletti erők működnek mögötte. El kéne tudni vonatkoztatni attól, hogy mindenhez magunkat vesszük mércének, mert az lehet ugyan, hogy praktikusan "kéznél van", ugye, de tévutakra vihet. :)

Szerintem mérsékelten helyes az analógiád. :)
Nem a természetfeletti, vagy a virág (avagy a "nő") tesz azért, hogy másnak lássák, hanem a megfigyelő. Az iménti kommentre tehát ez kb. úgy lenne átültethető, ha a megfigyelő (praktikusan férfi) teszem azt kognitív úton gyakorolna arra, hogy kisminkelne lássa az adott nőt - függetlenül attól, hogy ez igaz-e, vagy sem.

Szerintem igen. Ez pont olyan mintha egy szép nőt csak kisminkelve, csinos ruhában látna szépnek valaki. Szép akkor valójában? Ő tetszik neki, vagy csak az illúzió, amit köré lehet képzelni...? :)

Veszít az értékéből, ha így, vagy éppen ettől látja szépnek?

A természet valóban lenyűgöző, és csodálatos dolgokat tapasztalhatunk meg benne. :) Tiszteljük meg azzal, hogy a maga csupasz valójában is lenyűgözőnek és csodálatosnak tartjuk, anélkül, hogy fiktív, természetfeletti jelenségeket erőszakolnánk a nagyszerűsége mögé. :) Ezeket a rendszereket hosszú évmilliárdok evolúciós folyamatai csiszolták tökéletesre. Volt rá idő, volt rá mód, volt rá tér, hogy kialakuljanak "maguktól" is. :) Ez csak még csodálatosabbá teszi az egészet. :)

Többek között az ilyen cikkek és írások újra és újra rádöbbentenek, hogy mindez nem jöhetett magától létre, hanem bonyolult tervezés és magas fokú intelligencia áll mögötte.
Micsoda tudományos kutatás, komoly tudósok több éves munkája kell ahhoz, hogy egyáltalán valamit megértsünk, pláne, ahhoz, hogy leutánozzuk.
Erre képesek sokan azt gondolni, hogy mindez véletlenül alakult ki.
Köszönöm a cikket!

itt van egy kis rajzocska
http://advances.sciencemag.org/content/1/10/e1501136.article-info

Ezen nincs mit csodálkozni. Marha bonyolult molekuláris gépezetek működnek közre a fotoszintézis folyamatában egy gyár komplexitásával vetekedő rendszert alkotva, legalább ugyanilyen bonyolult "minőségbiztosítási", "optimalizáló" és "katasztrófavédelmi" ellenőrző, irányító folyamatokkal karöltve, a fény energiáját begyűjtő antenna-komplexekről és a gerjesztési energiát továbbító, kifinomult alrendszerekről már nem is beszélve. Sehol nem vagyunk még attól, hogy akár csak hasonlót is létrehozzunk. Nem azért, mert "gagyi" a tudomány, hanem mert ilyen bonyolultak az élő rendszerek. Ez másra is igaz, pl. a véralvadásért felelős molekuláris rendszert (az is egyszerűnek tűnhet, pedig marhára nem az) vagy a sejtes immunválaszt beindító bonyolult folyamatokat sem tudjuk még a maga teljességében rekonstruálni mesterségesen.

Én eleve csodálkozom, hogy még nem tudunk áramot termelni fontoszintézissel. Azt hittem, már tart ott a tudomány.

Azta... A befogadott polimertől áram hatására megváltozott a színe. Innen már tényleg csak egy köpés a robotvirág, ami áramot termel.

Ha így tekintjük, mi, fizikusok meg már közel állunk a térugró gépünk kipróbálásához, mert 2 papírlap sarkát már egymáshoz tudjuk hajtani. Már csak azt kell kitalálni, a teret hogy tudnánk így meggörbíteni, és kész is.

Ha Hoffmann Rózsa minden egyes idióta megnyilvánulása áramot termelne, nem kéne Paks II.

...jó ... jó de Paks II azért több áramot fog termelni mint ez az egy szál rózsa . : )