Izé

Valójában nem a kép "negatívja" meg a "színei" égnek bele a szemedbe (hiszen akkor az eredeti fals színeket kéne látnod a végén is), és itt nem az agy "egészíti ki" a látottakat, hanem arról van szó, hogy hosszan bámulva a képet az adott részletét érzékelő csapocskák érzékenysége beáll az adott részlet színére (hullámhosszára) a szemben, és ez az "áthangolás" pár másodpercig a színezett kép elvétele után is megmarad, ami módosítja az összetett, különböző intenzitású fehér fénynek (praktikusan a szürke ötven árnyalatának) az érzékelését is. Ez alakítja ki a színérzetet a fekete-fehér képen.

A trükk lényege, hogy a kép negatívját sokáig bámulva annak negatívja "beég a szemedbe", majd a fekete-fehér képet meglátva az agy kiegészíti azt a beégett kép színeivel. Ebből is látszik, hogy az észlelt világnak csak tényleges kis részét látjuk ad-hoc módon, a többit az agy igyekszik kiegészíteni...

Honnan tudja az agyam mit milyen szinünek kell látnom?

És tényleg. De jó. :D