Izé

Mondjuk nekem Picasso egyes dolgai tetszenek, és értékelem a tudását, mert fiatalkori képein látszik a profizmus, valóban vannak olyan képei, amik csak azért lettek drágák, mert Picasso. De az elmúlt száz évben nem az a művészet, hogy valaki szépen fest, mármint a festményeknél, hanem attól művészet, hogy el tudja adni. Vagy felkapják halála után. Bár a régi képeket sem gondolom mind, művészi alkotásnak, pusztán azért, mert csodálatosan le tudta festeni a festő, azt amit akart. Inkább ipari munka, mivel fénykép nem volt. És akkor a középkori förtelmekről ne is beszéljünk. Leginkább talán az a művészi, amit én magam annak tartom, ami ad valami érzést, élményt.

Na de így vagyok én, pl. Pollockkal. Egy fillért nem adnék érte, vagy ha véletlenül tetszene is, akkor is max. 5 ezret, hogy fedezze a festék árát. De a képei ára, azért jól jönne.

*ha továbbadás nem*

" mint amikor az ecceri turista rácsodálkozik egy picasso alkotásra, majd felsikít, hogy "dehát ilyent a hatéves gyerekem is tud rajzolni!"..."

és közben tényleg. Attól, hogy te, mer rajtad kívül még pár ezer, vagy pár százezer ember lát benne valamit, még nem jelenti azt, hogy jó. Ettől művészet a művészet, hogy szubjektív. A példánál maradva, ha nem továbbadás nem, csak megtartás jöhetne szóba, 20 forintot nem adnék egy Picassoért. Bunkó lennék? Kétlem, csak más dolgok érdekelnek mint téged. Csehovot pedig csak azért nem szarozom, mert egyszer volt valami tőle a gimiben, de azóta eltelt 10 év és már arra sem emlékszem, hogy eszik -e vagy isszák.

Ettől függetlenül könyvet szeretek olvasni, csak sajnos nem nagyon van rá manapság időm.

B@sznak ezek mindenre hidd el, csak a FB megy egész nap..

Szerintem frissíteni kéne a gimis kötelező irodalom listát! És ahelyett, hogy tételesen felsorolnánk, melyik művet kell elolvasni, inkább egy nagyobb halmazból kellene kiválasztani a diákoknak azt, ami a legjobban őt a legjobban megragadja. Aztán, ha elolvasta, majd küld egy pár oldalas kis szösszenetet a tanárjának arról, hogy mi a véleménye a műről...

Robert Merle, Emile Zola, Bulgakov, Ajtmatov, Solohov, Umberto Eco, William Golding, Bohumil Hrabal, Ray Bradbury, Karel Capec Jack Kerouac, Ken Kesey, John Steinbeck, Kosztolányi, Faludy, Esterházy (hogy magyarok is legyenek a listán)

Mennyi frankó író, és mind kimarad a mai "irodalom tanításból"!

Csingiz Ajtmatov: Egy évszázadnál hosszabb ez a nap. Előtte Dzsamilla szerelmét, és az "Amikor leomlanak a hegyek" regényét olvastam. Hihetetlen, hogy nem kapott irodalmi Nobel-díjat!

én a Háború és Békét nem bírtam elolvasni, nekiálltam vagy 3szor, de nem és nem (többek közt azért mert nem tudok franciául...)

volt egy ismerős házaspár, akik anno, még az erősen átkosban elmentek görögbe(sic!) egy társasúton.
aztán hazajöttek jónéhány nappal korábban, mint a csoport. kérdeztem, hogy miért, erre azt mondták -erősen felháborodva-, hogy megunták, hogy állandóan mindenféle kődarabokat, meg félig összedől épületeket mutogattak nekik, amikor ők vásárolni szerettek volna.
nem tudtam mit válaszolni :)

Vagy amikor valamelyik női újságban olyan cikket olvas az ember, hogy 5 hely, amit nem érdemes megnézni, mert csalódás, mert nincs ott semmi különös: Eiffel torony, piramisok, Pisai ferde torony....

elfogadom, hogy nem minden mű élvezhető mindenki számára, de csehovot "szemét" jelzővel illetni, azért alaposan kiveri a biztosítékot jobb körökben.
nem egy olyan könyv volt, amit nem voltam képes elolvasni, pedig a "hivatalos" vélemény szerint mesterművek, de attól még nem nevezem azokat szemétnek, legfeljebb nem az én ízlésemnek megfelelő, vagy egyszerűen hiányoznak az ismereteim ahhoz, hogy értelmezni és élvezni tudjam azokat.
ez a csehov "szemét" minősítés pont olyan, mint amikor az ecceri turista rácsodálkozik egy picasso alkotásra, majd felsikít, hogy "dehát ilyent a hatéves gyerekem is tud rajzolni!"...

Nem mintha vadonkát meg akarnám védeni, mert hiszek az irodalomban, a verseket is szeretem, bár magam is úgy vagyok vele, hogy nem feltétlenül kell minden olyan művet nagyra tartani, amit tanítanak, vagy amit anno nagynak tartottak. Egyrészt ezek ugyanolyan divatművek voltak a maguk idejében, mint ma mondjuk Frei Tamás (jó ezt én sem gondolom komolyan teljesen), másrészt mondjuk egy Csehov mű a maga idejében, a maga környezetében, a maga kultúrájában mondott valamit az akkori értelmiségnek, mert mondjuk a krumpliszedő pont letojta, el se tudta olvasni. Szóval ezek a művek egy szűk réteget érdekeltek régen is. Azonkívűl attól még nem jók, hogy annak tartják. Lehet, hogy valakinek ez pont nem mond semmit. Igenis vannak olyan könyvek, színdarabok, amik nehezen emészthetőek, illetve nagyon olyan hangulat kell. Pl vegyük a kötelező Antigonét. Most komolyan, az is kellene hogy tessen egy fiatal embernek? Max, ha már minden mást elolvasott, és nincs jobb dolga, mint hogy egy jó kis tragédiára maszturbáljon agyilag, de egy tinit érdeklne ez? Van mondanivalója, tanít valamit, rávilágít, hogy nem szép a világ, de főleg a mai fura világban, nem csoda, ha nem ilyen élményekre vágynak az emberek. Ami azért visszás, mert persze sorozatokban meg fröcsögünk a minél nagyobb tragédiára, mészárlásra, genyázásra, intrikára.

Nem tudom, én is elolvastam egy-két "kötelező" értelmiségi művet, de van amelyik nekem se tetszett, és nem is értettem, hogy ez miért tartozik az általános műveltséghez, és az az igazság, hogy szerintem sokan csak sznobságból mondják rá, hogy igen ez hozzá tartozik a műveltséghez.

Viszont tényleg jó olvasni, és jó lenne, ha többen olvasnának, az érvek közül tényleg a szókincs, a fantázia, a szórakozás, a gondolatok sokszínűsége az, ami felhozható.

Ja legutóbb, ami nem Dexter volt én Robert Merle: Két nap az élet c. könyvét olvastam. Na mondjuk ez se egy vicces könyv.

hmmmm... csehov, mint szemét...
azért, ha lebunkóznak egy kicsit is művelt társaságban, ne sértődj meg. még finoman is bánnak veled- vagy csak alkalmazkodnak a szintedhez.

Idióta agyament töri,nyelvtan,irodalom tanár és a kényszerített kötelező olvasmányok (most nem a szépirodalomra gondolok hanem pl az olyan szemétre mint mondjuk Csehov művei) egy életre megutáltatták velem az olvasást. Szakmai szakkönyveken és háztartási/híradástechnikai berendezések leírásán kívül semmit nem olvastam a középiskola óta, és ez valószínűleg így is marad most már. A verselemzést már nem is említem. Természetesen semmit nem hasznosítottam semmiből amit a humán tárgyak akármelyikén is oktattak volna. Persze egy informatikust mit is érdekelje a verselemzés vagy a dózsa parasztháború :D

Ja még egy gondolat. Annak ellenére, hogy manapság mekkora sikere van a hobbitoknak, varázslóknak, vámpíroknak, trónoknak és klónoknak, persze lehetőleg inkább filmen, valahol érthető, hogy a mai modern és amúgy könnyen kódolható világunkban nem érdekli a fiatalokat (se) egy kétszáz évvel ezelőtt élt emberek napi történései, szenvedései, kalandjai, főleg ha betűkből állnak és nem 3d és dolby surround. Pl. ott van a Tüskevár, nagyon hangulatos, nagyon nosztalgikus, de el tudjátok képzelni, hogy ez ma játszódik. Hogy egy mai gyerek végigélvezi a nyarat Matula bácsival, meg a halakkal (mármint nem úgy!). Vagy hogy azt mondja, hogy de jó is lehet ez.

Én szerettem, csak az volt a kár, hogy kötelező volt. Sokan ezért nem szeretik.

Mondjuk az Egri Csillagok tényleg jó, de pl. a Kőszívű ember fiai, vagy az Aranyember, számomra pont olyan művek voltak, amik túl hosszúak, kicsit unalmasak, érdektelenek, és az Aranyember esetében még kifejezetten idegesítőek is. Ja a Nyomorultak is ide sorolandó. Jó művek ezek, de nem kötelező alapon gyerekeknek, tiniknek. Ezek azok a könyvek, amikkel meg lehet utáltatni az olvasást, illetve a görög drámákkal. Valahol úgy kéne, bár nem tudom manapság hogy van, hogy egy évben kötelezővé tennék a gyerekek számára mondjuk 10 könyv kiolvasását, de az legyen szabadon választható. VAgy lenne egy nagy lista, azon a legszomorúbb, legszívfacsaróbb és legdrámaibb könyvek érnének 10 pontot, a vidám könnyed könyvek 5 pontot, aztán ha mondjuk az Édesvölgyi suli szerelmes ikreit akarja olvasni, vagy a twilightot, az érne 1 pontot. És eszerint kapna jegyet. Persze nem engedném kiadni az olyan könyveket sem, hogy a kötelező olvasmányok kivonata 100 oldalban. Mert az is megöli a hangulatot.

Nálam változó mit olvasok, most éppen Dextert! kövezettek meg érte, de van amikor leveszek találomra egy könyvet, mindegy mi, és azt olvasom. Nagyon komoly műveket is sikerült így már kiolvasni, de ponyvákat is. Viszont tényleg van egy-kettő, amit muszáj volt félretennem, mert annyira komor, annyira arra ment ki, hogy érzékeltessük a szenvedést, a depressziót a tragédiát, hogy azt mondtam, hogy ez már sok, illetve a szereplő nem volt szimpi. Ilyenek voltak: Aranyember, Csinovnyik halála, Szabó Magda Pilátus, de még a Rómeó és Júlia is iszonyat felidegesít. Pedig érzem a lényeget.

Pedig Jókai nagyon olvasmányosan írt, az Egri csillagokat szerintem pár nap alatt olvastam el, Kőszívű ember fiai detto.
Akinek van kedve az előbb-utóbb úgy is rákattan az olvasásra, akinek meg egy Pál utcai fiúk is kínszenvedés, hát annak felesleges erőltetni.
Én imádok olvasni, de ahogy észrevettem én kampányszerűen olvasok. pl. Idén január és március 3 hónap alatt szerintem legalább 8 könyvet olvastam el, Thomas Harris, Irvine Welsh, Sánta Ferenc stb. Azóta egyet John Grogan-Marley meg mi.
Most kezdtem el Gillian Flynn Holtodiglan című könyvét, a 2. oldalnál járok egy hete :), most valahogy nincs kedvem olvasni. Ilyen is van.

Ne már! Rajtam kívül tényleg nincs senki, aki szerette olvasni a Kincskereső kisködmönt? :P

Csillagainkban a hiba. - csak úgy levettem a polcról kiolvasni, a film idény nyáron ment a mozikban.

Ez mind igaz, ami le van írva, és magától értetődő is. Annó próbáltam én is gépről, képernyőről tanulni, de nem volt az igazi. A mai napig kinyomtatom a cikkeket, írásokat, amiket el akarok olvasni/fel akarok dolgozni, mert sokkal könnyebb úgy bánni velük, aláhúzhatok benne dolgokat, a szélére megjegyzéseket írhatok, stb.

Az utolsó a folyóiratokat nem számítva: Robin Cook - Végzetes megoldás

Választékosabban fogsz beszélni. Pfff hol érdekli ez az embereket. Meg élmény az utazás? Ugyan már, amikor mindenki a fészen lóg az okostelefonjával, vagy épp engribördszöt játszik. Hangzatos érvek ezek, csak sajna senkit nem érdekel. Aki szeret olvasni az fog, aki meg nem is tud, az úgyse fog. Ezt még az általánosban kéne megszerettetni a gyerekekkel, és nem úgy, hogy kötelező a kincskereső kisködmönből olvasó naplót írni, hanem valahogy élmény számba varázsolni az olvasást, a fantáziát. Illetve még előbb. Nem a dvd-t kéne benyomni, hogy kussoljál nézd meg a kis hableányt, hanem már egész kicsi korától mesét olvasni, hogy fejlődjön a képzelete, a fantáziája, hogy ne a legegyszerűbben befogadható és feldolgozható ingerekhez szokjon hozzá.

Plusz két véglet van, vagy iszonyat komoly depis komoly irodalom, amitől az ember felvágja az erét, vagy tinglitangli majka könyvek, meg vámpírosak, meg szürke ötven árnyalata. Na most bemegy az ember a könyvesboltba, és igen sokat kell keresgélni, mire talál egy olyan könyvet, aminek esetleg értéke is van, de szórakoztat is, és mégse valami celeb írta.

Ja és az se ártana, ha a gyerekeket megtanítanák rendesen olvasni, hogy értsék is amit olvasnak, ne csak felolvassák a szöveget, mintha hottentottául lenne.

Amúgy én szeretek olvasni, és ha bármikor ezt közlöm valakivel, hogy sokkal jobb a buszon olvasni és zenét hallgatni, és nem figyelni a külvilágra, mint idegeskedni a kocsiban és koncentrálni, hülyének néznek. Fura világ.

Olvasni valóban jó, de ez tipikusan egy olyan dolog, amiről szerintem senkit nem lehet meggyőzni. Az, hogy az olvasás mennyire képez értéket valaki számára, szerintem egy nagyon bonyolult szocializációs folyamat eredménye, és az olvasás jelenlegi megítélése is ezt igazolja számomra. A jelenlegi társadalmi berendezkedésünk nagyon sok formában és nagyon széles körben működik úgy, hogy az itt felsorolt előnyök egyszerűen "elhanyagolhatóak", vagy nem általános érvényű előnyök. Egy mai fiatal nem feltétlenül unatkozik utazás közben, mert zenét hallgat meg chatel, ahol ráadásul a kifinomult, választékos véleménynyilvánítás sem kifejezetten követelt, arról nem is beszélve, hogy az általános beszédtéma nem a kedvenc könyv.

A probléma szerintem ott van, hogy megutáltatják a gyerekkel az olvasást. 13 évesen kőszívű ember fiai? A mai napig nem bírnám elolvasni. Áltsuli 5. osztályban egri csillagok? Hagyjuk már. Bármennyire is hördül fel a nép én azt mondom, hogy Harry Potter-t kell olvastatni a gyerekkel. Úgy zabáltam őket 12-13 évesen mintha muszáj lett volna. Először szerettessék meg a gyerekkel az olvasást aztán jöhetnek a komolyabb művek. 100 éve íródott regényekből a mai fiatalság az égvilágon semmit nem ért. El sem tudja képzelni, hogy mi ment akkor, hogyan működött a világ. Minden második mondat érthetetlen.
A mai kölök kólofgyutizik meg öli a dögöket a számítógépen, ha épp nem ezt akkor transzformerszt néz vagy valami hasonlót. Ebbe a világba nem fog beleférni a hót érdektelen, száz évvel ezelőtti, falusi mendemonda. Csúnyán fogalmazva: le se szarják. Nem tudom mi lenne a jó módszer, de biztos, hogy ezek a magyar irodalmi regények már nem állják meg a helyüket.

igen, itt is a rossz tapasztalat miatt maradt meg rossz emlékként, nem is csodálom. nekem nagyon jó magyartanárom volt szerencsére, volt egy könyv "aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni", amiben leírták melyik író/költő mennyit ivott, milyen drogot használt, stb, így könnyű volt megjegyezni a dolgokat :) pl a Csáth Géza naplóját is finom utalásokkal ajánlotta a tanár, ahol a skac leírta hogy hány nőt dugott meg, és mennyi morfiumot használt. mi mással lehet felkelteni egy lázadó tini figyelmét:)

szóval az agyonmagyarázott elemzéseket én sem szerettem, szerencsére a tanárunk azt mondta, az érettségin ez a helyes válasz, tanuljátok meg, de többet nem kellett foglalkozni a kérdéssel.

valószínűleg a halott költők centrifugaként pörögnek a sírjukban az elemzések miatt.

Egyetértek. Nekem aztán ne mondja meg maga a szerző sem, hogy mit meg hogyan kellene éreznem az ő műve hallatán, az majd bennem szépen lecsapódik és nyer számomra jelentést.

Utoljára 8 éves fejjel kellett olvasnom a Kincskereső kisködmönt, amitől annyira elment a kedvem az olvasástól, hogy azóta se kötelezőt, se másféle könyvet nem olvasok annak ellenére, hogy tudom nem lenne olyan rossz élmény, csak egyszerűen nem bírom magam rá venni. A verseket pedig középiskolában utáltatták meg velem, ezekkel az értelmetlen agyonelemzésekkel és teljes verskibelezésekkel ("mer' kell az alapművelcshég' ").

A fejemet vertem a verseskötetbe mikor olyan marhaságot kellett írni a füzetbe, hogy Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet című versében a "ki feszül föl a szivárványra" verssora bibliai kép hiszen a feszüléssel Jézus keresztre feszítésére utal, a szivárvány pedig azért bibliai kép mert Noé történetében is megjelenik...
Ennyi erővel Petőfi A borozó című versében bibliai kép a bor mert Jézus a vizet borrá változtatta az egyik bibliai történetben.

ez talán attól függ mihez szokik hozzá az ember, én kölökként azt láttam hogy a nővérem, anyum, apum, mind könyvet olvasnak. oviban beírattak a könyvtárba, imádtam járni kamaszkoromig, és azóta is csak akkor olvasok kevesebbet ha az élet közbeszól. viszont egy csomó ismerősöm van akit nem köt le az olvasás, unalmasnak találja, vagy bármi egyéb. az is érthető, van aki nem tud a seggén ülni egy helyben sokat.
nálam nagyon sokat dobott a fantáziámon és kurva sokat tanultam belőle. és sokkal könnyebb az áltlaánosban a helyesírást megtanulni, mivel látod a szavakat
e-booknak hála pedig, nem kell könyvtár, nem gatyásodom le az új könyvek beszerzése miatt, és mivel egyszerre több könyvet szoktam olvasni, nem kell egy rohadt hátizsák a napi útjaimra:)

ja igen, Kurt Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd

Szakurazaka Hirosi
A holnap határa

Rastith

Peter Sheldon: Budai milliárdosok
Nagyon tanulságos és érdekfeszítő kis olvasmány.:)

Ezt: www.funpic.hu/hu/kategoriak/cicak/50313_?categoryId=4&position=&large=1

Ezt:
"...és Ti mit olvastatok utoljára? :)"