Izé

Szerintem az a fajta bunkó célközönség el sem olvassa, vagy azt mondja, egy pofon neki, farok a szájába, oszt boldog lesz. Nem tudom, tényleg rossz a nyelvezet, és ezzel csak azt erősíti, szerintem, hogy a nők egyre bunkóbbak, nem nőiesek, akkor miért is kezeljük őket hölgyként. (Bár ezt már kiveséztük)

Maga az írás egyébként jó, illetve sok igazság van benne. Viszont egy alapvető gond van csak vele, és az összes hasonló írással, és itt kibújik belőlem a férfisovinizmus :), mégpedig, hogy annyit olvashatunk arról, mit gondol a nő, miért gondolja úgy, miért hisztis, miért nem szereti a szexet, miért nincs orgazmusa, hogyan kéne viselkedni, hogy ne legyen hisztis, hogy kívánja a szexet, hogy legyen orgazmusa............ De egyrészt ezzel, pont az író erősíti a sztereotípiákat, mert hogy ezek szerint még a nők szerint is "valami másik faj" a nő, ha útmutató kell hozzájuk, illetve 10-ed annyi írás nincs arról, hogy hogyan ismerjük meg a férfiakat. Mert azért az nem úgy van, hogy a férfi annyira egyszerű, hogy pörkölt, sör és pina kell neki és már meg is oldottunk mindent.

Szóval bár kicsit vicces is, igaz is, azért nem sok értelme van az ilyen cikkeknek, és még csak jót se tesznek vele. Egy intelligens férfi, aki esetleg foglalkozik is a nők lelkivilágával az már tudja, aki nem, az meg nem is foglalkozik ilyennel. Plusz a nyelvezet miatt, pont nem fogok arra gondolni, hogy meg kéne érteni ezt a nőt, hogy miért is hisztis.

Ja és a nincsen tisztába az érzéseivel kérdéskör???? pfffffff. Azt hiszem ebbe mindenki belefutott már életében párszor. Amikor azért balhézik a nő, mert ő nem tudja mit érez, de azért úgy csinál, mintha te (a férfi) lenne a hibás mindenért, aztán amikor azt hiszed rendben van minden, mert azt mutatja, hogy szeret, akkor közli, hogy bocsi de nem úgy gondolom, meg igazából van is más valaki. Amikor magában lerendezi, kész tények elé állít, te meg rázod a fejed, hogy de hát tegnap még mosolyogva főzte le nekem a kávét, mára meg már mást szeret?
Na ez az a témakör, amikor azért lehetne a nőket is tanítani, okítani, irányítgatni a felé, hogy ezt NE tegyék!!!!!!!!! ez az, amit nem az ellenkező nemnek kéne megérteni és elfogadni. Vagy legalábbis utána ne csodálkozzon senki, ha hisztis picsának tartják.

Valaki elszórta itt a mínuszait. Nem baj, összesöpörtem, meg mindjárt megkapom őket, hogy nőként hozzászólok a témához. :)

Elég hülye ez a nyelvezet. Nem hiszem, hogy bárki jobban értené attól a dolgokat (ha eddig nem értette), hogy "tesóként", "haverként" van megszólítva. Tartalmát tekintve pedig egy férfinak szerintem semmitmondó. A nők lehet, hogy ráismernek belőle bizonyos lelkiállapotokra, de egy pasi nem fogja ettől jobban átérezni, megérteni, hogy mi állhat a háttérben, és pláne, hogy mi a teendő. Nem szeretem az ilyen "felhasználói kézikönyveket" ebben a témában. Minden ember más, minden embert más aggaszt, más miatt bukik ki, más a fontos neki, amit befolyásol az adott élethelyzet, szituáció is, amiben épp van. Palinkmannak van igaza, beszélgetni kell, érdemben megismerni a másikat, és akkor kiderül, ha gond van, és az is, hogy mi.
Azzal egyetértek, hogy mindent a hormonokra fogni (szó szerint) övön aluli "visszavágás", macsóskodó elbagatellizálása csak a problémáknak.

Túl van ez lihegve, konkrétan le kell szarni. Ha nincs komoly kapcsolat én mindig otthagytam a francba az ilyet, persze ilyen bunkó olyan bunkó, de nem ettem meszed hogy egy idiótával vesződjek. A mostani barátnőmmel már egy ideje nyúzzuk egymást, néha ő is csinál furcsa dolgokat, de én ráhagyom, majd lenyugszik vagy addig hergeli magát amíg belefárad, aztán minden mehet tovább a megszokott kerékvágásban.

Az irománya alján olvasható hozzászólásaiból(amit már nem az őstulok férfi fajtának ír) ítélve a második lehetőségre tippelnék.

off: Vendel!Te nem akarsz egy ilyen útmutatót írni a férfiakról?!:)

Itt a stílussal kapcsolatban arról is lehet szó, hogy a leírt általánosságok alapján (amit minden jóérzésű ember magától is tud) a hölgy célközönsége a bunkó, őstulok fajta "férfi", akiknek ilyen stílusban lehet csak átadni az információt, mert az igényes írást nem képes megérteni. Ha erről van szó, akkor az ilyen célközönségnek a legelejéről kell kezdeni a mesét: mi a nő, miért olyan amilyen, mit is akar, miért nem csak a szex a lényeg stb. amikre egy normális ember ráérez, de ők nem.

A másik lehetőség, hogy a hölgy kultúrán kívül eső környezetben nevelkedett, és ez a menő számára.

Igénytelen, alpári, felszínes, okoskodó szöveg. Én tévedek mindig a rossz blogokra, vagy manapság az a menő, ha ilyen lekezelő alpári "stílusban" írnak/beszélnek az emberek? Állítólag "egyébként normális, intelligens" nőkről van szó a bejegyzésben, lehet, hogy nekem vannak túl magas elvárásaim, de szerintem így ez az egyben ezeket a jelzőket nem lehetne használni az írásban is fölvázolt típusra. Remélem nem fog senki hippinek vagy akárminek megbélyegezni, de valahol azért eléggé degradálónak találom a leírásokat mind férfiakra, mind nőkre nézve. Úgy tűnik, hogy ez a bizonyos Eszter nem sok értelmes férfival találkozott, csak a meccsnézős, érzéketlen, egyfolytában sört vedelő "macsókkal"...

"A nőknek nem kevés visszajelzésre van szükségük, ezt jegyezzed meg, öcsém." Sajnálom, nekem nagyon nem jön be ez a pongyola stílus, a káromkodástól meg aztán végképp nem fog valaki értelmesebbnek vagy relevánsabbnak tűnni...

Ja, néha annyira laza, hogy féltem a mondókája végére elemeire esik szét...

Bírom, mikor valaki úgy próbál megoldást nyújtani a női lélek rejtelmeinek megértéséhez, mintha egy porszívó kézikönyvét nyújtaná át. "Há megnyomod tezsvírem a piros gombot bepöccen, ha tele a zsák, üríccsé!"
Nekem úgy tűnt, mintha teljes mértékben levenné a férfiakról a felelősséget, mondván nincs mit tenni, minden nő hülye, csak más-más okok miatt. Véleményem szerint a legnagyobb szerepe, felelőssége ebben a férfinak van. Egy nő nem válik magától varázsütésre "picsává" a kapcsolata 859. napjánál. Ha megváltozik, akkor abban igenis nagy szerepe van partnerének. Természetesen vannak a nőknek is rossz napjaik, ahogyan nekünk férfiaknak is. Tapasztalataim szerint a legtöbb nő egy csoda, szerethető, tisztelhető teremtés, csak tudni kell kezelni a természetét és egyenlő partnerként kell tekinteni rá. Nagyon sok barátnőm volt, mire megismertem a feleségemet és bátran kijelenthetem, hogy mindegyik egytől-egyig egy tünemény volt, a feleségemről nem is beszélve. Ez nem azt jelenti, hogy szerencsés vagyok és/vagy papucs. Engem arra tanítottak és ezt vallom, hogy mindenkit tudni kell elfogadni, szeretni úgy, amilyen és nem szégyen alázatosnak lenni.
Nincs szükség kézikönyvre és főleg nem egy nevesincs blogíró tanácsaira, mely nem szól másról csak sztereotípiák sorba állításáról, havertesó stílusban előadva.
Szerintem a nők többsége seperc alatt összedobna egy ilyet, rólunk férfiakról is.:)

Én szétröhögtem magam... :D A stílusán...

Amúgy sztem magától értetődő dolgokról ír. Ami sztem kimaradt belőle az, hogy mindent meg kell beszélni, de nem úgy, hogy elbeszélünk a másik mellett, vagy csak a saját igazunkat hajtogatjuk, hanem megpróbáljuk megérteni a másik álláspontját is, beleképzeljük magunkat az ő helyzetébe, miért gondolja/akarja úgy, ahogy. Ha így teszünk valószínűleg rájövünk, hogy nem is akkora hülyeség a párom álláspontja sem.

Egy jól működő párkapcsolat alapja szerintem a kommunikáció, amiben mindketten aktívan részt vesznek.

Szokatlan a stílus, de jó. És tetszik, hogy nem az a: "csináld ezt meg azt meg amazt, hogy nekünk jó legyen és pont" típusú iromány! :)

Mitől? A túlhajtott nemi élet teljes hiányától....

:)