A gyerekeimmel a budapesti állatkertben megcsodáltuk a pelikánokat. Mellettem állt az első kettő, karomon a harmadik (három és fél éves volt akkor), a negyedik a babakocsiban. Az egyik madárnak agresszív napja volt, mert egyszerűen átnyúlt a térdig érő kerítésen, és bekapta a fejem. Előttem a pelikán torka, fújta rám a halszagú leheletét, a kezemben a kicsi ordít, hogy APAPAPAPAPAPA!
A madár csőre elején volt némi rece, a hegyén horog, úgyhogy kihúzni nem mertem a fejem, másik kezemben szatyor, széthúzni sem tudtam a csőrét. A körülállók is meglepődtek, senki sem szedte le rólam a wadállatot :-), de ő belátta, hogy nem vagyok ehető, és végül elengedett.
Azóta, ha nem tetszem a gyerekeimnek, megfenyegetnek, hogy pelikánt uszítanak rám. Veszélyes jószágok.
Azért azt megnéztem volna, hogy a karodon a pelikán a másik meg a babakocsiban.:)
"átnyúlt a térdig érő kerítésen, és bekapta a fejem." , "fújta rám a halszagú leheletét"
Ez kurva morbid...:D
Viszont nagy történet, tetszik. Ezt tuti nem felejtitek el soha.