7sleeper 2014. 04. 28. 15:58 | #8
dehogy jó.
0
VÁLASZ
7sleeper 2014. 04. 28. 11:52 | #6
ez Magyarországon nem így van. akik alsó tagozatban kitűnők azok még tehetségük és vagy szorgalmuk, no és a szüleik törődése miatt azok. felsőben viszont nagyon megindul a seggnyaló apukák/anyukák versenye és hamar "kedvenc tanulók" születnek - gyakran nem az alsós tanítónénik tanulmányi eredményük, jellemük miatt (de nem kivételezve!) kedvelt tanulói; akiket aki tanul, de éppen nem kitűnő, az is minimum legyűrendő akadélyként kezel ösztönösen (az meg sem fordul gyermeki fejében, hogy ez a frusztráció megvan a kitűnő gyerekekben is, csak ők nem egy-kettővel "hadakoznak", hanem mindenkivel (szüleikkel és még magukkal is)). vannak akiknek a szülei lazábban veszik a tanulást (többnyire elvált, felkapaszkodott szülők, kompenzálási fázisban; akiknek ha a gyerek csontot tör is "csak eleven" - akkor is ha másét... /volt egy osztálytársam, aki majdnem kiszúrta egy másik gyerek szemét - konkrétan másfél centivel a szeme alá vágott teljes erőből egy kihegyezett fadarabot, az volt a szerencse, hogy az orrnyergéhez közel és a szemgödre alatt), mert a "haverjai" akikkel együtt csúfoltak másokat, elkezdték egy nap őt is piszkálni - amikor látták, hogy mennyire felbaszták idegelieg egyetlen koradélután alatt: szépen sunyin leléptek.. a korábbi áldozatok egyike meg azt hitte szabad préda a gyerek és még két-háromszor megismételte a "sértést"../
aztán vannak a rohadt, kivételezős tanítónénik akik erre a helyzetre rátesznek legalább egy lapáttal - a új kedvenc gyerekek hamar felkapaszkodnak. néha van alapja, néha nem - egy kettes tanulóból itt még nem csinálnak jelest; de azért egyértelmű, hogy vállakozó/doktor szülők gyermekei hmm. több lehetőséget kapnak..
a középoktatás az általános felső folytatása - de itt már egymás csúfolása nem divat, a szülők látszólagos státuszát veszik át a "gyerekek" (és megy tovább a ki mennyivel támogatja az "iskolát" játék. aki sokkal, annak mindent lehet; ha pl. ott ül a fél tanári kar a város képviselőtestületében, akkor egy "agilis" hétszilvafás, hétuborkafás főosztályvezető asszonyság gyereke sokmindent megtehet..)
felsőoktatás - sokaknak meghatározott célt jelölnek ki az említett szüleik, hiszen nekik is bevált az érdekérvenyesítés a magas lóról. (tapasztalták, hogy az egyébként önmagában se nagy tudást, se jellemet, főleg nem erkölcsöt és műveltésget adó doktori cím (bár ezt némeliykük természetesen fel sem ismeri), vagy, hogy az, hogy pár évig tucatnyi (adóellenőrzésig nagyon menő) cég ügyvezető igazgatója valaki; az az alacsonyabb szociláis státuszú (persze magukról azt gondolják sokan a nemzet "napszámosai" közül, hogy ők az ész, a báj és a kellem egyedüli képviselői, akik túljárnak bárki eszén - gyakran sikerül is a sajátjukon is (komolyan hangosan felröhögtem, mikor olvastam, hogy egyesek szerződéseinek második oldala, huss eltűnt..), manipulálható tanerők hiúságát legyezgeti már az is, ha doktor úr, vállakozó úr, vagy főosztályvezető asszony a városüzemeltetésről malomkeréknyi virágot küldet nekik (osztálypénzből!), mert a maggyerek különben négyes vagy kegyelemkettes maradna olyan tárgyból, amihez nincs vagy megint nincs érzéke..)
na ez folytatódik a felsőoktatásban is. és ami fontos, és jól jellemzi a mai magyar közállapotokat: az, hogy ki hogyan teljesít a felsőoktatásban szubjektív alapokon is eldőlhet. ráadásul akik nem vennék az akadályt, csak más kárára; szülői státusz-támogatással (ismeretség-befolyás-rokonság); azoknak már beiratkozáskor megvan a helyük! és nem nyugszanak bele abba a legnagyobb támogató "szülők", hogy már eleve új évjáratú bmw-vel jár a gyerek és megvan a helye AZ irodában. kijárják a későbbi magasabb állami beosztást is a gyereknek (ha van rá valami esze, tehetsége. mert van egy részüknek.) és onnan már beletanulnak a helyzetbe, pozícióba - másznak fel a ranglétrán, amire fel sem kerültek volna maguktól.. úgyhogy sajnos nem a legjobban tanulók fognak irányítani sosem, hanem azok akiket a háttérből mindenféle alkuk, pénzmozgások, vérség kapcsán a legjobban támogattak, támogatnak (nem őt magát, hanem a "tanárait", "iskoláit"). nem mondom, hogy mind idióciás; de olyan torz lesz a jellemük, hogy csak na. tőlük várni pártatlan, valóban magas színvonalú munkát magas pozícióban?! mission impossible.. tehát a rendszer fennmarad..)
Japánban meg néha öngyilkosságig piszkálják a kevésbé jól tanulókat, a csúfolódókat, kegyetlenkedőket.. pff..
összegzésképpen a mai magyar oktatás az "eleveneknek" kedvez, azok pedig akiket szabálytiszteletre tanítanak a szüleik, nagyszüleik meg szívnak mint a torkos borz, mert manapság azok sem tarták be a szabályokat, akik hozták azokat..
aztán vannak a rohadt, kivételezős tanítónénik akik erre a helyzetre rátesznek legalább egy lapáttal - a új kedvenc gyerekek hamar felkapaszkodnak. néha van alapja, néha nem - egy kettes tanulóból itt még nem csinálnak jelest; de azért egyértelmű, hogy vállakozó/doktor szülők gyermekei hmm. több lehetőséget kapnak..
a középoktatás az általános felső folytatása - de itt már egymás csúfolása nem divat, a szülők látszólagos státuszát veszik át a "gyerekek" (és megy tovább a ki mennyivel támogatja az "iskolát" játék. aki sokkal, annak mindent lehet; ha pl. ott ül a fél tanári kar a város képviselőtestületében, akkor egy "agilis" hétszilvafás, hétuborkafás főosztályvezető asszonyság gyereke sokmindent megtehet..)
felsőoktatás - sokaknak meghatározott célt jelölnek ki az említett szüleik, hiszen nekik is bevált az érdekérvenyesítés a magas lóról. (tapasztalták, hogy az egyébként önmagában se nagy tudást, se jellemet, főleg nem erkölcsöt és műveltésget adó doktori cím (bár ezt némeliykük természetesen fel sem ismeri), vagy, hogy az, hogy pár évig tucatnyi (adóellenőrzésig nagyon menő) cég ügyvezető igazgatója valaki; az az alacsonyabb szociláis státuszú (persze magukról azt gondolják sokan a nemzet "napszámosai" közül, hogy ők az ész, a báj és a kellem egyedüli képviselői, akik túljárnak bárki eszén - gyakran sikerül is a sajátjukon is (komolyan hangosan felröhögtem, mikor olvastam, hogy egyesek szerződéseinek második oldala, huss eltűnt..), manipulálható tanerők hiúságát legyezgeti már az is, ha doktor úr, vállakozó úr, vagy főosztályvezető asszony a városüzemeltetésről malomkeréknyi virágot küldet nekik (osztálypénzből!), mert a maggyerek különben négyes vagy kegyelemkettes maradna olyan tárgyból, amihez nincs vagy megint nincs érzéke..)
na ez folytatódik a felsőoktatásban is. és ami fontos, és jól jellemzi a mai magyar közállapotokat: az, hogy ki hogyan teljesít a felsőoktatásban szubjektív alapokon is eldőlhet. ráadásul akik nem vennék az akadályt, csak más kárára; szülői státusz-támogatással (ismeretség-befolyás-rokonság); azoknak már beiratkozáskor megvan a helyük! és nem nyugszanak bele abba a legnagyobb támogató "szülők", hogy már eleve új évjáratú bmw-vel jár a gyerek és megvan a helye AZ irodában. kijárják a későbbi magasabb állami beosztást is a gyereknek (ha van rá valami esze, tehetsége. mert van egy részüknek.) és onnan már beletanulnak a helyzetbe, pozícióba - másznak fel a ranglétrán, amire fel sem kerültek volna maguktól.. úgyhogy sajnos nem a legjobban tanulók fognak irányítani sosem, hanem azok akiket a háttérből mindenféle alkuk, pénzmozgások, vérség kapcsán a legjobban támogattak, támogatnak (nem őt magát, hanem a "tanárait", "iskoláit"). nem mondom, hogy mind idióciás; de olyan torz lesz a jellemük, hogy csak na. tőlük várni pártatlan, valóban magas színvonalú munkát magas pozícióban?! mission impossible.. tehát a rendszer fennmarad..)
Japánban meg néha öngyilkosságig piszkálják a kevésbé jól tanulókat, a csúfolódókat, kegyetlenkedőket.. pff..
összegzésképpen a mai magyar oktatás az "eleveneknek" kedvez, azok pedig akiket szabálytiszteletre tanítanak a szüleik, nagyszüleik meg szívnak mint a torkos borz, mert manapság azok sem tarták be a szabályokat, akik hozták azokat..
0
VÁLASZ
lilaflexninja 2014. 04. 28. 10:54 | #5
Ez mennyire így van amúgy. Az ilyen kis eminenseket bántják a vagány gyerekek, hogy mekkora gyíkok, aztán a nagy arcokból semmi sem lesz, a kis gyík meg kinövi magát. A baj csak az, hogy ez gyerekkorban nem vigasztalja azt, akit épp csesztetnek. Emlékszem nekem is mondták a szüleim tanulj fiam, kifizetődik, meg bla bla, de ki nem szarta le akkor. Mondjuk én szerencsére se eminens nem voltam, se olyan igazi vagány. Nem bántottak, én se bántottam senkit.
0
VÁLASZ