A hajléktalanokra rá sem nézünk.
Ezt bizonyították egy amerikai kampányban, amelyben embereket öltöztettek hajléktalannak, majd úgy intézték, hogy közeli hozzátartozóik, testvérük, férjük, feleségük sétáljon el mellettük az utcán. A kísérletben egyetlen alany sem ismerte fel rokonát.
lilaflexninja 2014. 04. 25. 10:17 | #10
Jelentem, reggel megfigyeltem a hajléktalanokat, meg az álhajléktalanokat is (akik csak napközben csöveznek az utcán), de egy rokont sem találtam. Azért ez megnyugtató.
0
VÁLASZ
AVIREX 2014. 04. 24. 21:48 | #8
"Vagy úgy gondoljuk, alkoholista dög, nem hiába került oda." ... "Azért elgondolkodtam, hogy ha munkába menet az én rokonom ülne a kapualjban, észrevenném-e. Lehet, hogy nem. " - 1 órája jöttem haza, éppen munkából, éppen útba kellett ejtenem egy bevásárlóközpontot, éppen a bejárat előtt 2 méterre feküdt egy csöves a földön, (éppen úgy nézett ki, mint a JOE-ban a tag, kicsit kevesebb hajjal) aztán meg mikor már kifelé jöttem, velem szembe már egy kis duci babaarcú leányzó jött. Aztán az első sokk az volt számomra, hogy a kis babaarca elé tartotta, majd miközben rám pillantott beleszívott a bagójába ( fujj ), amikor meg elhaladt mellettem, jött a második sokk: a babaarcú leányzó takarásából előkerülve a befelé menet közben látott csöves került látótérbe, miként a bevásárlóközpont oldalát támasztva/vizelve próbált meg vánszorogni, többméteres nyomot hagyva már akkor maga után. Szóval az ilyet még ha közeli hozzátartozóm lenne sem ismerném fel. DIREKT.
0
VÁLASZ
FatSnakeFoot 2014. 04. 24. 14:07 | #3
Egyre több az ilyen figyelmességre felszólító videó, csoportosulás. Ami alapvetően jó dolog, de azért ne nézzük már hülyének egymást. Én nem látok olyan nagy problémát ezen a téren. Persze, valószínűleg én vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy olyan emberek vesznek körül, akik igenis figyelmesek. Én is annak tartom magamat. Odafigyelek a nőkre, gyerekekre, idősekre, betegekre, állatokra és nem ritkán a hajléktalanokra is. Sok esetben csak apró figyelmességről, előzékenységről beszélhetünk, de cseppet sem tartom magamat és környezetemet figyelmetlennek, érzéketlennek ezen a téren. Mindenki mindenkinek nem segíthet.
Kíváncsi vagyok, hogy ki ismerné fel az apukáját nyakig beöltözve árokásás közben, a nővőrét szendvicsemberként vagy a haverját kéményseprőként. Nyilván, hogy minden hajléktalant nem fogok megbámulni. Mindenki teszi a dolgát, megy előre. Ráadásul mindenkinek más az érzelem és ingerküszöbe. Én felkapom a fejem ha egy pár hangosan vitázik(nekem ez nem természetes),míg más olvas tovább.
Nem kell ezt túlmisztifikálni. Ha mindenkire megpróbálnék odafigyelni, mindenkin segíteni akarnék, akkor délután 5re be is érnék a melóhelyemre.:)
Kíváncsi vagyok, hogy ki ismerné fel az apukáját nyakig beöltözve árokásás közben, a nővőrét szendvicsemberként vagy a haverját kéményseprőként. Nyilván, hogy minden hajléktalant nem fogok megbámulni. Mindenki teszi a dolgát, megy előre. Ráadásul mindenkinek más az érzelem és ingerküszöbe. Én felkapom a fejem ha egy pár hangosan vitázik(nekem ez nem természetes),míg más olvas tovább.
Nem kell ezt túlmisztifikálni. Ha mindenkire megpróbálnék odafigyelni, mindenkin segíteni akarnék, akkor délután 5re be is érnék a melóhelyemre.:)
0
VÁLASZ
Ravennë 2014. 04. 24. 13:47 | #2
"egy törött lábú kutyát hamarabb megsajnálnának az emberek."
Részemről nincs ebben semmi rossz. Én azért vagyok például hajlamosabb állatok iránti sajnálatra, mert az ő irányukból sokkal inkább érzem a tehetetlenséget. Ők nem tudnak önmagukon segíteni sőt, lehetőségük sincs segítséget kérni másoktól... egyébként ugyan ezt a kényszeres segíteni akarást váltják ki belőlem tehetetlen idős emberek, ügyetlen gyerekek is.
Részemről nincs ebben semmi rossz. Én azért vagyok például hajlamosabb állatok iránti sajnálatra, mert az ő irányukból sokkal inkább érzem a tehetetlenséget. Ők nem tudnak önmagukon segíteni sőt, lehetőségük sincs segítséget kérni másoktól... egyébként ugyan ezt a kényszeres segíteni akarást váltják ki belőlem tehetetlen idős emberek, ügyetlen gyerekek is.
+2
VÁLASZ
lilaflexninja 2014. 04. 24. 13:33 | #1
Hát nem. Nem nézünk rájuk, mert nem szeretjük őket látni, mert kényelmetlen. ez van. Vagy mert nem érdekel minket. Vagy csak simán érzéketlenek vagyunk. Vagy úgy gondoljuk, alkoholista dög, nem hiába került oda. Vagy egyszerűen bambulunk, és semmit sem veszünk észre, ami nem pont előttünk történik, mert ilyen a látásunk amúgy. Vagy nem ismerjük fel sapkában, meg csöves cuccban a rokonunkat.
Mondjuk, az aki még rá is néz, és úgyse tűnik fel semmi az azért durva. Meg az is, hogy egy törött lábú kutyát hamarabb megsajnálnának az emberek.
Azért elgondolkodtam, hogy ha munkába menet az én rokonom ülne a kapualjban, észrevenném-e. Lehet, hogy nem.
Mondjuk, az aki még rá is néz, és úgyse tűnik fel semmi az azért durva. Meg az is, hogy egy törött lábú kutyát hamarabb megsajnálnának az emberek.
Azért elgondolkodtam, hogy ha munkába menet az én rokonom ülne a kapualjban, észrevenném-e. Lehet, hogy nem.
0
VÁLASZ