Izé

Persze, igazad van. Alapvetően nem vagyunk szegények, jobban élünk, mint máshol, más időben.

Itt nem is ez a fő kérdés, legalábbis a videóban, hanem, hogy ha már nem vagyunk szegények, adakozunk-e, gondolunk-e arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, és juttatunk-e azoknak, akik nem ilyen szerencsések? Erre írtam még az elején, hogy pár ezer forint nekünk lehet, nem számít annyira, de máshol igen. És nagy eséllyel az emberek hatalmas százalékának eszébe se jut megosztani a szerencsés "gazdagságát" másokkal, max. amikor nagyon az arcába nyomják, hogy kéne, vagy katasztrófa van, vagy épp az adóbevallás.

"Ennyi erővel hasonlíthatnánk magunkat a jövő emberéhez is, aki valószínűleg MÉG JOBBAN, kényelmesebben, szórakoztatóbban fog élni."
De Malthus nem ezt "ígérte" :)
Egyébként a tartalmi résszel nem vitatkozom, de a fentivel nem értek egyet.

Ennyi erővel hasonlíthatnánk magunkat a jövő emberéhez is, aki valószínűleg MÉG JOBBAN, kényelmesebben, szórakoztatóbban fog élni. Mindenki szegény, csak meg kell találni a megfelelő viszonyítási alapot...

Ha viszont objektíven végiggondolod, akinek van fedél a feje fölött, tud minden nap háromszor étkezni, nincs kitéve az időjárás viszontagságainak, nem rabszolgaként dolgoztatják (a rinyálás ellenére a túlnyomó többséget közel sem úgy dolgoztatják nálunk...sőt, még mindig kamumunkát végző lébecolóból van a legtöbb kishazánkban...), nincs háború az országában, kap orvosi ellátást, ha megbetegszik, és még a kulturális igényeit is ki tudja valamilyen szinten elégíteni, van szabadideje és valamennyi fölös pénze, amivel azt csinál, amit akar, tud magának saját vagyontárgyakat, akár autót, ingatlant is venni, az NEM szegény. Max. magát érzi annak, mert kényszeresen a nála is gazdagabbakéval hasonlítgatja össze az életét. Ez viszont az ő baja, a saját megelégedettségét, boldogságát mérgezi vele. Sajnos rengeteg ilyen ember él Magyarországon, akinek fogalma sincs, hogy valójában milyen jó dolga van.

Félreértés ne essék, nem a társadalmi igazságtalanságokat, az érdemtelenül óriási vagyonokat összeharácsoló embereket akarom védeni (ezektől nekem is kinyílik a bicska a zsebemben), de a hőbörgés közben észre kéne venni, hogy az átlagembernek sem szar nálunk egyáltalán a helyzete (ez mondjuk marhára nem a mindenféle rendszerek és politikusok érdeme).

Emlékszem, amikor nagyanyám mesélte, hogy 5 gyereknek volt egy cipője, meg örültek, ha egy héten egyszer láttak húst, szóval ehhez képest tényleg nem vagyunk manapság szegények. De azért nem is kéne ide visszakerülnünk. Sajna ma kis hazánkban rengeteg ember van, aki nem tud elmenni nyaralni, nem tudja elvinni a két gyerekét moziba, mert nincs rá majd 10ezre, nem tud mondjuk két cipőt venni a gyereknek, nem tud minden vasárnap rántott húst csinálni. És ez, ha nem is szegénység, de valahol szégyen. Rengeteg ember van, aki minimálbért keres, és ebből arra futja, hogy eszik, iszik, dolgozni megy, kifizeti a rezsit, luxusként még mondjuk cigizik. Igen mindenhol van tévé, internet, mobil, de azért ne gondoljuk már gazdagnak magunkat. Igaza volt nemtom melyik papnak, vagy politikusnak, hogy a régi világokhoz képest sokkal jobban élünk, és igazad van neked is, hogy mondjuk az afrikaiakhoz képest ezerszer jobban élünk, csak valahol nem is ezekhez kéne hasonlítani magunkat. Hanem mondjuk olyan országokhoz, ahol ha nem is gazdagabbak az emberek, de nagyobb anyagi biztonságban és nyugalomban élnek.

De az is igaz, hogy rengeteget pazarlunk, dobunk ki az ablakon, rengeteg olyan dologért, termékért fizetünk, amire nincs igazán szükségünk, közben meg sírunk, hogy nincs.

Igen, nagyjából egyet is értek veled, ezért is írtam, hogy Magyarországon. Én arra gondoltam, hogy igenis olyan ember sok van itt nálunk, akinek nemhogy mozijegyre vagy nyaralni nincs pénze, de a kötelező kifizetések után jóformán öltözködni és enni sem tud, pedig nem iskolázatlan, alkoholista vagy hajléktalan. Nem biztos, hogy ma nehezebb helyzetben van az, aki kapott bérlakást és a családtagok többsége felveszi a segélyt, ugyanakkor kötelező kiadásuk nulla, mint az a család, aki esetleg két minimálbérből tengődik két gyerekkel, bedőlt lakáshitellel, rezsivel, stb. Bár tény, az életterük valószínűleg komfortosabb.
Az viszont biztos, hogy az általunk ismert, definiált szegénység közelében sincs az igazi, tényleges szegénységnek. Mint ahogy az itteni tehetősek, ha úgy tetszik gazdagok sem hasonlíthatóak össze más, fejlettebb országok elitjeivel.

Ha másik szemszögből nézed, viszont olyan ember is valójában NAGYON kevés van Magyarországon, akinek TÉNYLEG nincs fedél a feje felett, gondot okoz neki az alapvető ruházkodás, és az éhenhalással küzd. Azt nem nevezném valódi szegénységnek, hogy az emberek nem tudnak AZONNAL új számítógépet, drágább ruhákat, autót, stb. venni maguknak, meg esetleg spórolniuk kell a cigire vagy egy mozijegyre, sörözésre, és nem Thaiföldre mennek nyaralni, hanem a Balatonra... Eleve maga a szabadidő, a hobbitevékenység, a pénzköltéssel járó szórakozás, mint olyan, a világ egy jelentős részén elérhetetlen luxusnak számít. Ahogy a közművek, a kiépített közlekedési rendszer, az orvosi ellátás és az oktatás is. Mi pedig - a szokásos fikázás ellenére - egyiket sem alapfokon kapjuk. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy életében egyszer (mondjuk az érettségi feltételeként) mindenkit el kéne zavarni pár hónapra egy VALÓBAN szegény országba tapasztalatszerzés céljából. Átértékelnék az emberek a helyzetüket...

Mindig elcsodálkozom azon is, hogy ahhoz képest, hogy mennyi nem dolgozó ember (kiskorú, nyugdíjas, leszázalékolt, munkanélküli, stb.) van, valahogy mégis mindenki egész jól megél VALAMIBŐL. A segélyért sorban állók zsebében is ott csörög a mobiltelefon. Ez nem szegénység. A szegénység az, ami Guatemalában, Nigériában meg Burmában van.

Na ja minden PR könyvben benne van, hogy adományozni kell, vagy valami sportot szponzorálni. Csak közben van egy-két nagyvállalat, meg vállalat tulajdonos, aki adományoz rengeteget, de mégse annyira publikus. Na az aztán a valami.

Ha lenne egy vállalatom, buta lennék nem reklámoztatni, hogy adományoztam... :P

Nem mondtam én, hogy rossz dolog, ha szeretünk jók lenni, csak hogy fura valahol. De inkább ez a vállalatokra, gazdag emberekre igaz, hogy adakoznak, adakoznak, de említsék már meg, hogy ők adtak.
Azt se csodálom, ha nincs kedvük adakozni az embereknek, mert tényleg rengeteg ember éppen hogy kijön a fizetéséből, ami azt illeti én se tudok félretenni semmit, ritka ha fizetésnapon maradt még pár ezer forintom az előző fizetésből, és minden számla is be van fizetve. Mondjuk annak idején, amikor még többet kerestem, mindig utaltam az egyik alapítványnak, aztán szégyelltem magam, amikor le kellett mondanom, mert megszűnt a munkahelyem. Szar érzés volt.

Érdekes dolog ez az adakozás és az, hogy ma Magyarországon ki számít igazán szegénynek. Ha félretesszük a külsőségeket, igényeket és bizonyos körülményeket, akkor a lakosság jó része ugyanúgy szegénynek mondható, mint mondjuk egy segélyért sorbanálló. Mert a hitelek, rezsi, lakbér, közlekedés kifizetése után nem marad élelmiszerre, öltözködésre, szórakozásra több, mint azoknak, akiknek csak erre megy el a segély, adomány.
Én is nagyon nehezen jövök ki egy hónapban, folyamatos fejszámolás, átcsoportosítás zajlik. Egy váratlan kiadás gyakran nincstelen senkivé változtat, azonban ennek ellenére sikerült embernek maradnom és együttérezni másokkal. Van alapítvány, amelyiket minden évben támogatok egy kis pénzzel, de a nem használt, kinőtt ruháinkat is a játékokkal együtt oda szoktam adni hajléktalanoknak, rászorulóknak. És valóban ezzel a saját lelkemet is simogatom, megnyugtatom, bár hozzáteszem, hogy nem ezért teszem. De gondoljunk bele, függetlenül attól, hogy jótékonykodunk, adományozunk, alapvetően maga a segítségnyújtás is jó dolog. Legyen szó egy idős ember átsegítéséről a zebrán, egy stoppos felvételéről vagy egy helyettesítésről a munkahelyen. Valljuk be, jó adni, segíteni és néha jó ezzel eldicsekedni is.:) Ez nem jelenti azt, hogy csak emiatt segít az ember másokon, de élvezzük ha más is legalább olyan jónak, kedvesnek, hasznosnak lát minket, mint mi magunkat. És az hazudik, aki az ellenkezőjét állítja. A segítségnyújtás, adakozás, jótékonykodás természetesen akkor igazán emberi, ha nem várunk cserébe ellenszolgáltatást, viszonzást.
Az tény, hogy a rossz tapasztalatok miatt én is kétszer meggondolom, hogy kinek, mit és mennyit adok.

Furcsán beszélik az amerikait ezek az angolok.

Amúgy jellemző az emberek viselkedésére ez a videó, csak hát a basszák meg a szegényt felirat egy vélemény, ami lehet, hogy felháborító, a segítsd a szegényeket felirat, meg semmit mondó, kicsit kamuszagú. De az biztos, hogy érdektelenek az emberek, ha nekik maguknak kell tenni valamit. Pl. az egy százalékot mindenki boldogan felajánlja nálunk, vagy ki van, ha szutykos éhező gyerekeket lát, vagy árva kiskutyákat, vagy kopasz beteg gyerekeket, de az senkinek nem jut az eszébe, hogy a fizujából mondjuk 1000 forintot rendszeresen átutaljon valami szervezetnek, arra gondolva, hogy én megtehetem, nekem nem hiányzik, de máshol ez jól jöhet (most mindegy, hogy megkapják-e a szervezetek meg a rászorulók vagy sem).

Plusz, egyszer olvastam valami olyat, hogy a jótékonykodás, mint olyan, valahol önző dolog, az ember szeretné azt érezni, hogy jó fej volt mert segített, ezért általában el is várják, hogy megjelenjen a nevük, vagy valami visszaigazolást kapjanak, hogy köszönjük, hogy segítettél, szóval az ember a saját lelkét is simogatja azzal, hogy jótékonykodott, és az igazán jótét lélek az, aki névtelenül segít, nem vár érte köszönetet, nem vár érte semmit. De ez meg nehéz.

@bungle: Egy ilyen szegényt már én is megb...nék. :)

www.funpic.hu/en/categories/demotivational-posters/35931_?categoryId=9&position=&large=1