Izé

csak olyan lassú külföldről az inda, hogy behalás

Nézd meg és döntsd el magad, önálló ember lennél te is, vagy mifene.

érdemes megnéznem a videót? vagy ez is valami keletet fikázó, nyugatot magaslatokba emelő hülyeség?

Kulfoldon elek mar 7 eve, kovezzetek meg erte ha akartok. 15 ev folyamatos munka, tobb muszak, tobb allas utan besokaltam a "hozzajarulsatol". Hidgyetek el, egy ido utan nem olyan romantikus mint egy utazas kulfodon dolgozni. De eljon az ember eletemben egy olyan pont, amikor ugy dont, valtani kell. Es mindjart meg is mondom, konkretan engem mi tartott itt, kint. Irorszag: vallalkozoi engedely kivaltasa: 0 euro. Eves "kotelezo kamaratagsag, stb" : ismeretlen, 0 euro. Adozas: szinte mintha alkalmazott lennek csak. csupan 5-10 % extra tb es ado jarulek az ami terhel, az is csak magas bevetel eseten.Konyveles... akar evekig is csuszhat, ha csak te dolgozol (self-employed) Na most ehhez keppest, otthon... nem hiszem hogy sorolnom kellene. Nem jar mindenfele kedvezmeny ilyen-olyan kriteriumok szerint. Alanyi jogon normalisan lehet csinalni mindent.

Ahhoz, hogy ez igy menjen otthon is, sok viznek kell lefolynia a Dunan meg.

Es, hogy a szavazati jog? Talan ver szerint is megillet egyreszt, talan az a tobb szaz ezer forintos hazautalasok a kuszkodo rokonokna, akikrol most is mi gondoskodunk... Talan az a tudat, hogy ha hazamegyek nem azert megyek, hogy raakaszkodjak a hazam ellatasara, hanem en viszek...

Es amig barkinek is van mersze megemliteni feltalalokat, zeneszeket, muveszeket, akik "magyar" szarmazasuak es buszekeseg tolti el, akkor is ha tudja , hogy minden sikeruket kulfoldon, kulfoldi penzbol, tamogatasbol ertek el... de , hat "Magyarok!" ..
szoval, akkor talan, vagy minden, vagy semmi.

Ezt elfogadom, annak ellenére, hogy még mindig azt gondolom, hogy kicsit érdekes felfogás szavazatilag "aggódni" a hazámért, miközben elköltözöm onnan. Értem én, hogy munka, meg megélhetés, de mégis él bennem az a naiv idealizmus, hogy ha a munkába fektetett energiát a hazájában fektetné be, akkor talán hozzájárulhatna ahhoz, hogy olyan körülmények alakuljanak ki, amelyekből nem kíván eltávozni külföldre.

A saját tapasztalataim is a te szavaidat igazolják....

Én úgy gondolom, hogy attól, mert valaki jelenleg külföldön tartózkodik, az nem jelenti azt, hogy nem lenne továbbra is kötődése hazájához, szeretteihez. Nagyon sokan (úgy tudom ők vannak többségben) tervezik a hazaköltözést, illetve rendszeresen hazajárnak. Innentől kezdve butaság lenne azt gondolni, hogy őket nem érdeklik a közügyek, illetve hazájuk sorsa. Most éppen nem itt élnek, de lehet, hogy 2 hét múlva igen, lehet, hogy gyermekük, szüleik, barátaik továbbra is itt élnek. Arról nem beszélve, hogy nagyon sokan tartózkodnak úgy külföldön, hogy nem nagyon volt választásuk, illetve áldozatot hoztak. Áldozatot hoztak családjukért, munkaadójukért vagy hazájukért. Vannak akik a munkájuk miatt kénytelenek kint dolgozni, vannak, akik szerettüket követték egy új országba. Nem taplóság emiatt egyből "hazaárulóként" bánni velük és elvenni a jogaikat?! Hiszen az új hazájukban jelenleg bevándorlók, akiknek nincs beleszólásuk a helyi közügyekbe (sokuknak). Nem könnyű az ő helyzetük sem. Mint ha bent ragadtak volna a terminálba, ahol semmilyen joguk nincsen. Én tudom mennyire nehéz külföldön külföldiként boldogulni. Már maga a hazától való távolság, a szeretteink, barátainktól való elszakadás. És akkor még ettől a kis joguktól is megfosztanád őket?!
Kérdem én, ha a jelenlegi munkahelyeden a főnököd úgy döntene, hogy külföldi megbízatásra küld, akkor neked nem esne rosszul, hogy ha fontos ügyekből(amibe addig beleszólásod volt) kihagynának, megfosztanának addigi jogaidtól?Na most, egy külföldön élő magyar ugyanilyen helyzetben van, hiszen attól, mert jelenleg nem tartózkodik hazájában, attól még magyar állampolgár maradt, aki lehet, hogy hamarosan újra otthon akar élni családjával.

Rosszul fejeztem ki magam. Az egyén közügyekbe való beleszólásának köznapi vetületei miatt kell szerintem politikai értelemben azt a közösséget kell sajátunknak tekinteni, amelyben a mindennapi életünket éljük.

A közügyek társadalmi vetületeit nagyjából a kormányzati hatáskörök - gazdasági, szociális, rendészeti, külügyi, stb. feladatok - képezik le. Ezek közül közvetlenül kizárólag a külügyi kérdések bírnak közvetlen hatással a külhoni magyarok azon részére, akik nemrég kapták meg állampolgárságukat, akik született külhoni magyarok, nem pedig közelmúltban kivándorlók. Ilyen értelemben a többi ügy nem tekinthető számomra olyan személyes ügyüknek, ami társadalmi megegyezés alapján közösségi szinten kerül megvitatásra és szabályozásra.

Köznapi értelemben ez azt jelenti, hogy egy határon túli magyar mindennapi életvitelére a hazai közügyek legtöbbje - adózás, szociális háló, rendészeti kérdések, közigazgatási kérdések - nem lesznek hatással, miért nyilváníthatna tehát véleményt ezeknek alakulásáról?

Direkt nem kötöttem bele abba egyébként, hogy az a közösség a sajátunk, amelyikkel mi közösséget érzünk. Ez sincs így. Az a közösség lehet csak sajátunk a leghétköznapibb értelemben is, amivel mi közösséget érzünk, és amelyik közösség ezt az érzésünket elfogadja és viszonozza. Vallhatok én közösséget amerikával, a muzulmánokkal vagy brazil indián törzsekkel, ha a közösség nem tekint sajátjának, nem vagyok a közösség tagja. A dolog ugyebár azért állja meg a helyét esetünkben, mert a demokrácia furcsa fintoraként az ország kisebbsége kormányzati többségként intézményesen is közösséget vállalt a külhoni magyarokkal.

Hát épp ezt mondom.
De klasszikusan azt a közösséget tekintjük sajátunknak, amellyel közösséget érzünk, ez identitás kérdése. Illetve érdemes észben tartani azt is, hogy Magyarország - mint a legtöbb ország - eredendően nemzetállam, ergo célját tekintve nem az itt élők, hanem a nemzet gondját igyekeznék viselni.

Nem. Nem belügy. Már csak azért sem belügy, mert rengeteg külügyi vetülete van. Közügy, tehát az egyénen túlmutató, közösségi szinten jelentőséggel, hatással, érdekszférával rendelkező ügy. A választás a saját közösséged közügyeibe való beleszólás joga. Klasszikusan pedig azt a közösséget tekintjük sajátunknak, amiben élünk.

Azért, mert a közösség részének érzi magát. Elég egyértelmű. :P
A szó, amit keresnél az a belügy... De mivel a belügy is közügy...

Egyáltalán nem csak gazdasági megfontolásokból állok ezen a véleményen. Azt gondolom, hogy ha nekik a nemzeti összetartozás jegyében jár a közügyekbe való beleszólás joga, akkor mutassanak valamiféle felelősséget a nemzetük iránt, teszemazt azzal, hogy itthon próbálnak meg boldogulni, és a kreativitásukkal, tudásukkal hozzájárulni a nemzet fejlődéséhez.

Arról nem is beszélve, hogy amennyire az ismereteim mutatják, a külföldön szavazati jogukkal élők nagy része nem az elmúlt években kivándorolt magyar, hanem született, vagy legalábbis évtizedek óta anyanemzetétől távol élő külhoni. Ilyen formában feltehetően rokonságát sem érintik nagymértékben a közügyek.

Hogy egy példával éljek. Elfogadom a nemzetközösség felelősségvállalását a szlovákiai vagy román magyarokkal, még akkor is, ha velük szembeni közvetlen atrocitásokat - amik miatt akkora hatalmas felelősséget kellene vállalni értük - én a közvetlen környezetemben nem tapasztaltam. A problémám ott kezdődik, hogy az ő mindennapi életvitelébe a magyar kormányzat csak nagyon csekély mértékben képes beleszólni, arra a csekély mértékre viszont nem a hazai politikai hovatartozása teremti meg a lehetőséget, hanem nemzetközi szerződések. Az ő életére tehát nagyon csekély mértékben lesz hatással a hazai politikai vezetés tevékenysége, hacsak nem úgy, hogy ő is anyagi támogatáshoz jut. Ha viszont neki jár a gazdasági alapú döntés joga, akkor én is joggal félthetem tőle a saját gazdasági alapú pártpreferenciáimat, hiszen utóbbi engem sokkal szélesebb körben érint. Ő maximum támogatást kap, amit minden bizonnyal az én adómból vesznek el.

Mi számít közvetlennek? Elég közvetlen az otthon élő szülők rokonok sorsa? Vagy hogy magyarként felelősséget érez a magyar népért, még ha most országhatáron kívül is él valaki? Nagyon sokan azon lovagolnak, h: mert nem adózik itt, ne szóljon bele! Mintha a magyarság, mint nemzet sorsa és jövője csak az adózáson múlna... Én bevallom, hogy egyszerű vagyok, mint egy faék, és egyszerűen úgy fogom fel: aki magyar, szavazhasson a magyar vezetőkről. Mert közvetve vagy közvetlenül minden magyart sok minden érint abból, ami a magyar vezetés. Amikor csak az adózásnál ragadunk le, és a gazdaság fontosabb lesz, mint a nemzet, az kicsit olyan, mintha a pénztárca fontosabbá válna, mint a család.

Ja, vágom, meg azt is, hogy akár el is költözhetnek San Marinoba és egy csapásra olasz leszel.
Majd kitalálok valami jobb hasonlatot.

Azért ugye azt vágod, hogy ha én nem lakok már otthon, az ősök attól még simán kicserélik a bútort a jóváhagyásom nélkül?

Igazából csak az elvet nem értem. Egyszer nem hallotta, hogy azért kapjanak szavazati jogot, hogy olyan vezetőt szavazzanak meg, akihez szívesen hazajönnének, vagy olyat, aki jobbá teheti az itt ragadt rokonok életét. A nemzetközösség egy marha szép eszme, de szerintem a közügyekről csak az szavazzon, akit a közügyek közvetlenül és általánosan érintenek.

Neked mi közöd a szülői házhoz ha már nem laksz otthon?

Függetlenül attól, hogy különösebben nem zavar a határon túliak szavazati joga, arra azért kíváncsi lennék, hogy egy évek óta életvitelszerűen és tartósan Berlinben élő magyar mindennapjait milyen formában határozza meg annyira a hazai politika, hogy feltétlen szükségességét érzi annak, hogy szavazzon.

Egyszerűbben kérdezve, neki miért közügye a magyar közügy?

Azt látom legnagyobb bajnak, hogy egyoldalúan tájékozódnak, az itthoni, vagy a kinti környezet hatása alapján. Pedig ahány médium, annyi ablak a világra.....