Izé

Bizony. Hovatovább csak a NagyGugli fogja tudni (ha nem hekkelik meg Őt is), mikor melyik Attilát temették 453-ban vagy 1937-ben. De kit érdekel (hány embert, %-ban)? Olvasom az álláshírdetéseket. "Felveszünk ... 5 év gyakorlattal".
Honnan az 5 év gyakorlat? Már nehogy az alkalmazó fizesse meg a tandíjat is! vagy mifenét.

Csak kérdezem, nem lehet, hogy az esti zenélésnek volt köszönhető tudása, mintsem az alapok tankönyvi ismeretének?!
Vannak emberek (csoportok), akik az írott és tanított zenei alapok ismerete nélkül is egy adott szinten tudnak bánni hangszereikkel.Gondolom ezesetben igazi szerepe a gyakorlásnak, affinitásnak van.
Én úgy vélem, hogy tanulásba még senki nem halt bele, ahogy tudom túladagolni sem lehet.Ennek ellenére bizonyos esetekben én is feleslegesnek érzek egyes tantárgyakat, illetve azok éveken tartó erőltetését.Azt, hogy a fizika alapjaival jó tisztában lenni aláírom.Azt már kevésbé értem, hogy egy általános iskolában minek 3-5 évig tanítani, illetve egy később vendéglátásban dolgozó felszolgáló mit hasznosít belőle és minek tanulja még 3 évig egy középiskolában.Nyilván hasznát veszi a gravitációról tanultakat tányér szervírozás közben és az sem baj, ha a limonádé helyett nem sósavat szolgál fel, de na...
Véleményem szerint eredményesebb lenne sok esetben, ha szakosodás után tanulnánk egyes tárgyakat, illetve akkor mélyítenénk el a meglévő tudásunkat bizonyos témakörökben, szakmákban.Ahogy előttem is írták, gyakran diploma, érettségi, vizsga, felelés után 2 nappal nem emlékezünk az adott tananyagra, nemhogy évek múltán.A történelem tanítását is fontosnak tartom, egy adott pontig.Jó , ha tisztában vagyunk történelmünkkel, más országok alaptörténelmével.De ki a f.szt érdekel és mi hasznát veszem annak, ha tudom, hogy 1260-ban csatát nyertek a mamelukok.
Annak idején(most is) azt mondták mindig "kisfiam tanulj sokat, mert akkor sokra viszed".Na most ezzel szemben azt látom, hogy elvégeztem 8 év általánost, 4 év szakközepet, 2 év technikumot, 4 év főiskolát és örülök, hogy éppenhogy nem halok éhen.Tanultam és tanítottak mindent, csak mindenből egy kicsit.Illetve rengeteg hasztalan, felesleges dolgot.
A vendéglátóipari tanuló, aki már az első évben tudja, hogy felszolgáló szeretne lenni, minek tanulja 4 évig a cukrászatot?Illetve az is egyértelmű(és tapasztalat), hogy az igazán jó szakember, mesterember abból lesz, aki nagy gyakorlattal rendelkezik, aki profi módon űzi a szakmát.Nem abból a tanulóból, aki 10 évig egy padban tanulta könyvekből azt.

Kedves Nas, egyetertünk. Amit mondani akarok, szerintem csak megerősíti az "alapok" fontosságát.
Volt egy katona bajtársam, aki remekül tangó- és szájharmonikázott, dobolt, gitározott, fújta az ezred kürtjét. Szóval mindenki csodálta. Amikor a frissen kapott csomagból kiszedett blockflőtéből dallamokat varázsolt, nem bírtam megállni, hogy az amúgy hallgatag sváb gyereket meg ne kérdezzem:
- Anton, hogy lehet, hogy te minden hangszeren tudsz játszani?
Azt mondta: "Aki a zene alapjaival tisztában van, az minden hangszeren tud játszani". Kiderült, hogy az ő falujában mindenki zenél. Esténként összejönek és kottából, vagy anélkül, de zenélnek.
Tehát, az ALAPOK.

"Eleve azért kell sok mindent tanulni, hogy 10 év múlva legalább a 10%-a megmaradjon a fejben," - diplomázókat 2 nap múlva visszahívnák, nem mennének át újra a vizsgán.

és ennek így nem sok értelme

Én nem értem, miért jönnek mindig azzal, hogy az iskola rendszer, meg sokat kell tanulni a gyerekeknek, meg sok a felesleges tananyag. Talán még senki sem halt bele egy kis tudásba, még ha felesleges is. Nekem mindig az rémlik, vagy hallik a füleimben, hogy a tudás az egyetlen, amit nem vehetnek el, szóval miért is ne tanulhatna egy kölyök minél többet, amikor az nem árt neki. Ja mert fárasztó, vagy felesleges? na bumm. Eleve azért kell sok mindent tanulni, hogy 10 év múlva legalább a 10%-a megmaradjon a fejben, mert ha csak a legfontosabb dolgokat tanuljuk meg, akkor azokat felejtjük el. Emlékszem, én sem értettem, hogy minek a kémia hetedikben. De így utólag visszagondolva, nem gondolom azt, hogy tisztára terrorban éltem, hogy nekem azt kellett tanulnom. És ahogy valaki írta, legalább alapot ad mindenkinek. Ne legyen már külön négy elemi a suttyóknak, akikből nem lesz semmi, meg nyolc reál osztály annak aki egyetemre akar menni. Meg legyünk már büszkék rá egyszer, hogy legalább nálunk több tudást tanulnak a gyerekek, mint mondjuk a mindig példaként felhozott Usában.

na de jánykák :D

Szerintem csak simán feltűnési viszketegségben szenved. Ha már értelmes vagy vicces dolgokkal nem tudja magára felhívni a figyelmet, inkább bődületes baromságokat beszél, csak foglalkozzanak vele.

Ezt megkönnyebbüléssel vegyes örömmel hallom. Isten őrizz, hogy a barátom akarj lenni, a kutya nem kért rá.

Én még embert nem láttam olyan kifinomult pszichopátiával fogalmazni, mit ahogy te szoktál, nemhogy nőt... nem tévesztettek véletlenül bolygót azok, akik lerakták a petét amiből kikeltél?

Nas, én akkor se lennék a barátod, ha puskát fognának rám!
Ugyanazt mondom neked is, mint Toonynak: legyünk meg békében egymásnak háttal.

Ezt melyik véridióta szavazta le?

Gimnáziumban irodalomból felelt az egyik osztálytársam és valami kérdésre nem tudott válaszolni, amire a tanár le is tolta, hogy azt tudni kell, mert az alapműveltség. Osztálytársam visszakérdezett. "Miért nem szabad a sósavat hipóval keverni?" A tanár köpni nyelni nem tudott, mire jött a megjegyzés: "Na ez is alapműveltség."

ez van, ha unalmasak az órák
http://truthseekerdaily.com/2014/01/a-college-dropout-spent-5-years-of-his-life-doing-this-and-it-was-worth-every-single-second-wow/

Én inkább arra értettem, hogy egy is épp elég belőle... :P
Persze a te ötleted is jó, egy szöszi agyának a helyére a saját egyik féltekéjét ültetik, és máris megvan a tökéletes társ, ami kiegészíti :D :P

Nem kell ehhez a Sorbonne-ig menni, én is így vizsgáztam pl. genetikából. Ott még a tankönyvet is be lehetett vinni, semmire nem mentél vele, ha nem értetted a dolgokat. :)

Hát, igen, úgy, ahogy Resystanc3 barátunk foglalkozik a tudománnyal, egy nő nem lenne képes. :D (Ahhoz ki kéne operáltatni az agyunk 90 %-át.)

Ezt a feltételezést nőként kikérjük magunknak!

PLusz még. (Kicsit utópisztikus). Az iskola neveljen Embert. Nem robotokat, de legalább olyan kétlábú érző lényeket akik:
- ha kell, megtudjanak oldani (némi segítséggel) egy problémát
- kibírják a marathoni távot reggel 8-tól a "mehetsz"-ig
- ismerje meg a zenét, annak sokszínűségével
- ha beszavazták, ne savazzon lefelé
- ha tudnak, segítsenek a szenvedőkön
- ha...

A magyar oktatási rendszer elavult. Nem kétlem hogy ezelőtt 100 évvel megfelelt ez a poroszos, lexikális tudásra alapozó oktatási rendszer, de ma már nem. Ma már egyre kevesebb jelentősége a lexikális tudásnak, és a jövőben még kevesebb lesz. Az alapok persze kellenek, szerintem ezt senki sem vitatja.

Lehet, csak pletyka. Nekem, valaki, aki szintén nem volt a Sorbonne hallgatója, azt mondta, hogy Párizsban, a vizsgákra bevihetsz akárhány könyvet, logarlécet, s amit csak akarsz. Na de olyan kérdéseket is tesznek fel!
Ott nem a tudást, hanem a gondolkodást mérik. Igaz ez?

na, úgy is csak egy köpésre van a habostortán a viszony.hu, máris feladjuk a hirdetést:D

Norbertnek ment, csak nem figyeltem.

Ugyan már, mégiscsak nőkről van szó. Miért nem elég ha főzni és szülni tud? A tudománynak meg ott vagy te. Munkamegosztás, hmm?

Soha nem követem el kétszer ugyanazt a hibát. Úgy 5x-6x szoktam, hogy biztos legyek benne.
Egyébként láttál már nőt olyan kifinomult pszichopátiával fogalmazni, mint ahogy én szoktam? Nem hiszem.
Meg olyan nőt se láttam, aki képben van tudományos témákban. Ha valaki lát egyet, szóljon, be van készítve a pap.

:D

ne hogy azt hidd, szabad világban élünk, a nők már nem csak a konyhába ácsingóznak. Itt van pl Nas

Másodszor már nem követed el ugyanazt a hibát, mi? :D

Nem nagyon ismerheted a nőket, ha ez kérdés. :D

OFF:

Resystanc3: te nő vagy?

Puzsér részéről amúgy a legpopulistább dolog volt a "konteós divathullám" meglovagolása. Az ostoba ember annyira fél attól, hogy a gondolkodás hiányában nem létező önálló akaratát a gonosz államapparátus - amit amúgy elvileg önálló akarata alapján megválaszt - megtöri és elnémítja, hogy bármit képes befogadni és magáévá tenni, ami erre a veszélyre figyelmeztet, és erre kínál látszatmegoldásokat.

Értem, miről beszélsz. Pontosan tudom, mi az a Nemzeti Alap Tanterv, hogy ki találta ki és miért. Pontosan az a téma, amibe még pénzért se mennék itt bele. :)
(Hagyjuk egymást, nem igaz, hogy nem tudunk békében meglenni egymásnak háttal.)

Igen. Én meg az iskolarendszer mellékhatásáról.

Én a kovalens kötésről beszéltem.

A cikk szerint is megtanít gondolkodni az iskola. Kibúvókat keresni, puskázni, hatalmi apparátus gépezetének fogaskerekeként nyikorogni :P

Ezek szerint mégis van értelmes élet a Földön. :D

Mostanában nagyon mennek ezek a méltatlankodó posztok, de mindig azoktól látom, akiknek az eszek-iszok-szarok-dolgozok-szexelek-alszok szint jelenti az élet csúcsát.

A kovalens kötés nekem se kellett, de meglepően sokszor találkozok matematikai és fizikai problémákkal. Más is találkozik velük, csak azt se tudja, merre fusson.

Az iskola meg nem a tudás megszerzésére való, hanem hogy megtanítson gondolkodni. Na ez az, ami sokak számára meghökkentő újdonság.

Én sem használtam már a kovalens kötésről tanultakat már évek óta. De csak azért mert nem dolgozok/élek olyan körülmények között, amiben szükségem lenne rá. Ellenben egyszer megtanultam (és megértettem), és ha véletlenül szükségem lenne rá az életben, akkor legfeljebb utána olvasok és máris használható a tudás.
Az iskolában nem csak megtanulni kell a dolgokat, hanem sokszor megérteni kell őket. Pl: matematika, kémia, fizika, informatika,... Ha csak a tudás van mindennemű értelem nélkül, akkor maximum egy enciklopédiának lesz jó az ember (na meg jó játékosnak a "Legyen Ön is Milliomos"-ban).

Én a matematika tanáraimtól nem csak a megoldó képleteket és tételeket tanultam meg, hanem segítettek az ők, és saját nézőszögemből megláttatni a dolgokat.

Az, hogy ki mit fog hasznosítani az többnyire az egyénen múlik...

Nyilvánvaló, hogy az együttes használat a legszerencsésebb, viszont a természettudományos ismeretek elsajátítását valamiért mindig következetesen "haszontalanabbnak" ítélik meg. Ha hasonló kritikát hallok, én is előbb hallom azt, hogy "mikor fogom használni a másodfokú egyenlet megoldóképletét?", mint azt, hogy "mikor fogom használni József Attila születési dátumát?". Annak ellenére, hogy a második adat, mint "lexikális ismeret" gyakorlati hasznossága nyilvánvalóan kisebb, mint az elsőé.

Arról nem is beszélve, hogy a természettudományos tárgyak lexikális ismeretei jellegükből adódóan sokkal inkább gyakorlatiak, mint a humán tárgyak esetében. A differenciálegyenlet megoldási módszereit közvetlenebbül tudod alkalmazni, mint egy történelmi eseményről birtokolt ismereteidet.

Egyrészt. Másrészt a humán ismeretekhez valahogy úgy áll mindenki hozzá, hogy az természetes, hogy az alapműveltséghez tartoznak, tehát nem vonja senki kétségbe, hogy mi szükség tanítani őket. A természettudományos ismeretekről viszont sokan ezt nem fogadják el, pedig azok is ugyanúgy az alapműveltséghez kéne, hogy tartozzanak.
Ebből következő sajnálatos, de jellemző jelenség, hogy a reál területen mozgó emberek általában ugyanúgy érdeklődnek a humán területek (zene, irodalom, történelem, stb.) iránt, viszont a humán területen mozgók között egyenesen sikk nem érteni a reáliákhoz (tisztelet a csekély számú kivételnek). Ez szánalmas szerintem.

szerint=szerintem

én nem 'vagy-vagy'-olnék itt sem. Kell mindkettő. Bár nem az életrajz, de a művek kiértékelése, és a szavak mögötti értelmezés szerint lehet ugyan olyan hatékony, mint egy matematikai szabályszerűség használata a gondolkodásba.

És ne feledjük, optimálisabb működés akkor van, ha a két agyfélteke minél tökéletesebb szinkronba kerül egymással.

pont azt írtam amit te is. Szerintem ezek annyira az adott körülményektől függő dolgok, hogy nem lehet egyoldalú besorolással a nagykömyvbe írni.

"Ami engem kissé zavar ezzel az egésszel kapcsolatban, az az, hogy valahogy ha felmerül ez a téma, akkor példaként mindig természettudományos ismereteket hoznak fel"

persze, mert sokan látják, hogy lehetne a rendszer jobb is, de arra már nem veszik a fáradtságot (vagy egyszeráen hülyék ahhoz) hogy jobban körüljárják a problémát, ezért az a legegyszerűbb, ha a matekon és a többin csattan az ostor.

Szerintem is. A biológiai, kémiai ismeretek pedig aztán végképp minden embert érintenek, és adott esetben akár életmentők is lehetnek.

Ami a második bekezdésedben írsz, az egyébként nagyon jellemző, pedig általában pontosan a természettudományos tárgyak segítik a logikus gondolkodás fejlesztését, a humán jellegűek pedig az absztrakciót, elvonatkoztatást. Arról nem is beszélve, hogy a kovalens kötés meg a gravitáció sokkal közvetlenebbül vesz körül bennünket, mint a második világháború eseményei vagy Petőfi életrajzi állomásai.

Einstein sem ébredt volna csak úgy rá egy szép reggelen a budin ülve a relativitás elméletére, ha nem lett volna igen masszív matematikai, fizikai háttértudása. Ezért mondtam, hogy építőkövekből tud a zseni is csak építkezni (csak ő katedrálist emel belőlük, míg más a vályogházig jut), akármire nem tudsz pusztán intuíciók alapján ráébredni. Azt meg marha nehéz meghatározni, hogy egy nagy felismeréshez mennyire járultak hozzá a pillanatnyi megérzések, és mennyire a tanulási folyamatok alatt elsajátított tudás, illetve az aközben megértett összefüggések ismerete. Mindkettő kell hozzá, de ne túlozzuk el, tegyük kizárólagossá az intuíció szerepét.

Persze. A logikus gondolkodást nem a lexikális információk átadásának negligálásával, hanem a feladattípusok kiválasztásával és a számonkérés formájával lehet az iskolában a legjobban fejleszteni. Pl. azt kéne elérni, hogy ne csak vissza kelljen böfögni bemagolt információkat, hanem olyan feladatokat kapjanak a diákok, amiket a tanultak felhasználásával, szintézisével, továbbgondolásával tudnak csak megoldani. Ez nyilván nehezebb, de egyrészt inspirálóbb, másrészt jobban rögzülnek közben a lexikális információk is, mert látja a diák, hogy miért fontosak, mire lehet használni őket, kontextusba tudja helyezni őket, stb., ami segíti a megjegyzésüket.

Ami engem kissé zavar ezzel az egésszel kapcsolatban, az az, hogy valahogy ha felmerül ez a téma, akkor példaként mindig természettudományos ismereteket hoznak fel, pl. hogy mikor kell a valós életben deriválni, lerajzolni a szív keresztmetszetét, vagy tudni, mi az a kovalens kötés. A sok, összefüggés nélkül bemagoltatott történelmi évszámot meg költők önéletrajzi adatait én pl. sokkal haszontalanabb információknak tartom ezeknél. Kicsit úgy érzem, hogy jellemzően a humán beállítottságú, matekot, kémiát, fizikát nehezen vevő emberkék vannak felháborodva az iskolákban elsajátítandó lexikális tudásanyag mennyisége miatt...

Minél több tudást probálnak átadni neked annál jobban fogod tudni, hogy mit akarsz az életben elérni, igy jobban ki tudod választani hogy téged mi érdekel és abban fejleszteni magad tovább. Az mindegy hogy mit tanulsz, hogy megjegyzed-e vagy sem, a tanulás tágítja az agyad, megtanít arra, hogy HASZNÁLD a fejed.

Nagyon összekeveredünk itt az egymásra válaszolgatásban, de erre szívesen reagálnék. A magyar oktatási rendszer megítélésem szerint azon az elven lett kifejlesztve, hogy széleskörű tájékozottságot biztosítson, erős alapokkal az ismeretek bármilyen irányú továbbfejlesztéséhez.

Egy specializált, egyéni igények mentén kialakított oktatási rendszerben elég lenne 4-6 bevezető osztály az alapvető készségek elsajátítására - írás, olvasás, számolás, absztrakt gondolkodás - majd ezután mindenki szakosodhatna. Így lehet képezni olyan gépészmérnököt, aki hozzá sem tud szólni a hegy keletkezéséhez, és olyan orvost, aki nem ismeri meg az autó akkumulátorát.

A munkavégzésünk miatt így is "speciálbarbárok" vagyunk - igazán csak saját szakterületünkben tudunk elmélyedni, de én azt gondolom, hogy sokkal szerencsésebb legalább az elején kis polihisztorokat nevelni, mint már akkor a specializálódást erőltetni. Szélesebb alapismeretekkel sokkal nagyobb lehetőségeid vannak alkalmazkodni a gyorsan változó világ gyorsan változó kihívásaihoz.

Nem a kovalens kötésről beszélek nyilvánvalóan. A százalékszámításról például. De a jóember attól nem fogja tudni a százalékszámítás elvét a gyakorlatban használni adószámításra, hogy nem tanítunk neki kovalens kötést. A kettő között nincs összefüggés.

Az adószámítást úgy nem lehet megtanítani, hogy adószámítás órát csinálok, mert az gyakorlatilag még egy matematika óra lenne. Adószámításban akkor lesz sikeres az átlag ember, ha rájön arra, hogy gyakorlatilag az órán látott százalékszámítást kell alkalmaznia. Mint ahogy írtam is, ez módszertani kérdés. Ugyanúgy, mint az értő olvasás megtanítása.

egyébként én a legnagyobb problémát abban látom, hogy nincs kapacitás és szakértelem, hogy a diákot a saját képességei és orientálsága szerint foglalkoztassák. Mindenki tud kimagasló tudást produkálni valamilyen területen ami érdekli.

Annak ellenére, hogy az oktatási rendszernek vannak hiányosságai, szerintem azok az emberek akik egy oldalúan erre mutogatnak azok szépen magukba nézhetnének mélyen. Ha tudatában vannak ezeknek a dolgoknak, akkor talán venni kellene a fáradtságot és otthon pótolni a rendszer hiányosságait.

norbertvincze, az a baj, hogy ezek a kritikák az "intuíció", logika, megérzés, gondolkodás hiányát a lexikális tudás túlzott átadásának rovására írják, holott ez közel sincs így. Ezek részben egyéni adottságok, részben pedig az oktatási módszerek milyenségében keresendők.

Közoktatási keretek között ezeket azért nehezebb fejleszteni, mert jellemzően egyénfüggő, hogy kivel milyen mennyiségben és minőségben kell foglalkozni. Az ilyen "soft-skillek", egyéni kompetenciák fejlesztésére kollektíven alkalmazható módszert kifejleszteni szinte lehetetlen, egyénileg foglalkozni minden tanulóval pedig akkor sem lenne lehetőség, ha a kovalens kötés mellett a '48-as szabadságharc történéseit sem tanítanánk meg a gyerekeknek.

"valamiért nem képesek a hétköznapokban alkalmazni" - nem mindenki egyforma. Ami téged nem érdekel, az nyilván nem fog résztvenni a hétköznapjaidban.

itt szerintem ez a kulcs:
"(Persze attól függően, hogy milyen típusú információk megismerése a célod.)"

nyilván fontos az orientáltság. Én személy szerint nem tennék egyenlőségjelet a tudás és a tisztásztánlátás, vagy megértés, rájövés (mindegy minek hívjük) összefüggésbe. Einstein amikor ráébredt a relativitás elméletére, akkor persze, célspecifikusan aktív tudáshasználata által jutott el a felismerésig, de a felsimerésben már csak a "megérzésnek" (intuitív folyamatnak) volt szerepe. Szerintem egy felismerés volumene nem feltétlenül függ a lexikális tudástól.

(és ezzel nem azt mondom, hogy nincs közük egymáshoz, mert igen is van, függenek egymástól, csak véleményem szerint nem törvényszerűsíthetők azok mértékei a folyamatokban)

A legnagyobb gond egyébként szerintem az, hogy valamiért ezek a kritikák mindig úgy fogalmazódnak meg, mintha nem lenne lehetőség a két terület - lexikális tudás és gyakorlati készségek - együttes fejlesztésére.

Továbbra is azt gondolom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy széles körű lexikális tudást próbálnak átadni nekünk a közoktatásban, pontosan azért, mert ez biztos(abb) alapokat nyújt a további ismeretszerzéshez.

A probléma általában az, hogy a közoktatás keretei között megszerzett információkat nagyon sokan valamiért nem képesek a hétköznapokban alkalmazni. Az adók értelmezése pl. egyszerű százalékszámítás, amit "lexikálisan" nagyon jól át is adnak a közoktatásban.

A logikus gondolkodásra, a lexikális tudás gyakorlati alkalmazására valló nevelés sokkal inkább módszertani kérdés, oktatási eszközökkel lehet fejleszteni, nem pedig könyvekkel. Ilyen formában viszont soha nem fog ez úgy működni, hogy a kovalens kötés helyett tanítsunk logikát.

Bizonyos ismeretekhez nem tudsz simán megérzéssel hozzájutni, hanem a tudásod aktív használata kell hozzá. Tehát igenis számít, mekkora a tudásod. (Persze attól függően, hogy milyen típusú információk megismerése a célod.)

"A nagy tudású éppoly öntudatlan, mint te. A tudatlan és a tudós nem két különböző csónakban eveznek; ők útitársak. A különbség köztük csak az információ mennyisége - ami egyáltalán nem is különbség. Az nem olyan különbség, ami bármin is változtatna. Lehet, hogy én csak néhány dolgot tudok, lehet, hogy te egy kicsit többet tudsz, valaki más pedig ezer és egy dolgot tud, valaki más pedig lehet, hogy egy két lábon járó enciklopédia - de ez semmi különbséget nem jelent. Buddha nem a tudás embere, ő az értés embere - nem információval van tele, hanem a látás képességével. Nem gondolatokkal van tele, hanem meglátással - tisztasággal, a tükör tisztaságával, nagy tudatossággal."

Ez igaz, viszont bizonyos mennyiségű tudást muszáj elsajátítani, mert ha nincsenek építőkövek, nincs miből építkezni, hiába ügyes a kőműves. A semmiből nem lehet kiindulni, kell valaminek lennie a fejben, hogy akár az utánanézést is el tudja kezdeni valaki egy témával kapcsolatban, és minél mélyebb, komplexebb egy téma, annál több alapinformációnak kell "kéznél lennie". Más kérdés, hogy sajnos a magyar közoktatásban bevett gyakorlat, hogy a lexikális tudást kérik számon (mert azt könnyebb), az emberek gondolkodási képességeit csak elhivatott tanárok igyekeznek mérni, fejleszteni (ilyenek is vannak szerencsére, de a tantervek ezt nem követelik meg).

Én is elfelejtettem a Celsius fok átszámítását Fahrenhet, vagy Réaumur-be. Embereket neveljen az iskola. Mondom én.
Szent-Györgyi Albert (kis ember volt, csak Nobel díjas) mondta - emlékszem, láttam s hallottam Őt: "Az én fejemben a lexikális tudásnak felezési ideje 2 hét. A könyvek azért vannak, hogy a tudást bennük tartsuk."
Szóval, fejünket gondolkozásra kell használjuk. És Ő még nem is tudott pl. wikipédiáról...

Ja, Puzsér poszt? Meg se nézem. Egy gyakorlati területet azért nyugodtan lehetne kötelező jelleggel oktatni az általános iskolától kezdve: a KRESZ-t. Közlekedni mindenki közlekedik, de elképesztő, hogy hányan nincsenek tisztában a legelemibb szabályokkal sem. Egy bácsit pl. a múltkor majdnem a szemem láttára csaptak el. Zebrán akart átmenni, de pirosban, és nem értette, hogy miért nem állnak meg neki az autósok.

Puzsér már megint a nép ál-intellektuális szócsöve akar lenni.

A közoktatás azért kínál olyan széles spektrumú képzést, hogy mindenkinek egységesen megteremtse a lehetőséget arra, hogy a későbbiekben orientálódjon.

Az oly sokszor kifogásolt, hiányolt elemek, amik jellemzően a hétköznapi ügyintézéssel kapcsolatosak, jellemzően olyan sűrűn változó dolgok, amelyeket közoktatási keretek között nem lehetne átadni, másrészt pedig jobb esetben értő olvasással és alapvető matematikai készségekkel viszonylag egyszerűen vehető akadályok. Ha ez mégsem így van, akkor vagy a kifogásoló hülye, vagy maximum az adott okirat - pl. adóbevallás - szövegezőjének szegénységi bizonyítványa, hogy nem tud érthetően fogalmazni.

Hm. És nem használtam a poláris-kovalens kötésről szerzett tudásomat sem. Nahát!!!!! :D