Megvalósítás - Kvantum Radar 2013 (magyar kísérlet)
Már volt erről szó az Izé-n kb. 3 éve, most itt egy friss videó és egy cikk is arról, hol tart a megvalósítás. Lehet, hogy hülyeség és sosem lesz működőképes, de ha mégis, akkor egy „kicsit” másképp kell majd gondolkodnunk a térről és időről. Részletesen elemzik a - vélt, remélt, vagy elképzelt? - működési elvet, szóval, ha valaki nagyon ért a kvantumfizikához, az ne habozzon megosztani a véleményét! ;)
Ja igen, és mindez itt, Magyarországon zajlik, elvileg 4-5 éven belül lehet eredmény (legalábbis ezt ígérik a készítők).
Mi a véleményetek?
Tooni 2014. 02. 14. 02:21 | #8
http://www.youtube.com/watch?v=Vh78T--ZUxY
0
VÁLASZ
makkasz1 2014. 02. 13. 11:45 | #3
"ha valaki nagyon ért a kvantumfizikához"... :D Természetesen kis országunkban mindenki ért hozzá, mint a focihoz, a politikához vagy az atomenergiához :D Na jó, én talán egyedüli kivételként belátom, nem értek hozzá. Tudom, tudom, szégyelljem magam, amiért ilyen buta tanulatlan vagyok... :)
0
VÁLASZ
tjunior 2014. 02. 13. 11:35 | #2
Erről az jutott eszembe, hogy anno elolvastam Hawkingtól az idő rövid történetét, mert az állítólag egyszerűen leírja ezt az egész relativitás elmélet, kvantum mechanika dolgot. Hát lehet velem volt a baj, de már a harmadán teljesen elvesztettem a fonalat, mire végig olvastam már azt sem tudtam volna megmondani mit nem értek :D. Erre születni kell, valaki vagy átlátja a ezeket a dolgokat vagy nem, én nem.
0
VÁLASZ
nanotad 2014. 02. 13. 11:24 | #1
A cikkben leírt elméleti fejtegetéseket sem megerősíteni, sem pedig kritizálni nem tudom, mert a kvantummechanika nem az én asztalom. Viszont egy lézeres laboratóriumban dolgozok, így van némi rálátásom a kísérlet megvalósíthatóságára.
A hely, ahol dolgoznak alapvetően alkalmatlan hasonló horderejű témák vizsgálatára, és itt nem (csak) a felszereltségre gondolok. A precíz optikai kísérleteknek két nagy ellensége van, a rezgés és a por. A rezgéseket nagyon hatékonyan lehet csökkenteni olcsó eszközökkel is, pl. ha az optikai asztalt felfújt biciklibelsőkre tesszük, szóval ez egy kezelhető probléma.
A levegőben szálló porral viszont házi-barkács üzemmódban nem igen lehet mit kezdeni. A por egyrészt bekoszolja az optikai elemeket, elnyeli, szórja a fényt, torzítja a hullámfrontot, befolyásolja a polarizációt... Enyhe túlzással van egy olyan kvázi ökölszabály, hogy ha a levegőben látod a nyalábot, akkor sok jóra ne számíts. Legalábbis, ha valami nagyon precíziós dolgot akarsz csinálni. Egy hasonlóan poros helyen a fotonok összefonódása jó eséllyel a fényképezőbe való bejutás előtt megszűnik. Éppen ezért szokás a precíziós méréseket a félvezetőgyártásban is használatoshoz hasonló tisztaszobákban vagy vákuumban csinálni.
Térjünk rá egy kicsit az eszközökre is:
Felmerült bennem az a kérdés is, hogy a fényképezővel való hosszú expozíció alatt mennyi, a kísérlethez nem tartozó fotont vettek fel, azaz mennyi az a fénymennyiség, amit a hasznos jel mellett vettek fel, mekkora annak a relatív intenzitása és fluktuációja. Továbbá szerintem mindenki ismeri a digitális képeken látható "szemcsésedés" effektust, ami még homogén megvilágítás mellett is jelentkezik. Ezen felül a digitális fényképezőkbe, főleg hosszú expozíciónál igen komoly zajszűrést hajtanak végre, ami egy hasonló mérésnél pont a vizsgált mennyiséget befolyásolná.
És végül az alapvető elv: Ha annyira kis intenzitású az a fény, amit kelteni tudnak, mint amennyire mondják, akkor mi garantálja azt, hogy az nem nyelődik el vagy szóródik szét a levegőben néhány száz méter megtétele után?
Szóval én nem várom, hogy ezzel a kísérletsorozattal bármilyen értelmes eredményt fel tudnának mutatni.
Biztos jön majd valaki, aki azt mondja, hogy jó magyar szokás szerint nem tudok örülni a másik eredményeinek, próbálkozásainak... Nekik megjegyezném, hogy erről szó sincs, de reálisan nézve ebbe a projektbe (kevés= néhány tízmillió Ft) pénzt fektetni az hasonlóan logikus vagy hasznos lépés lenne, mint kimenni a Szahara közepére és ott elkezdeni homokot söprögetni. Ha ennek a kísérletsorozatnak lenne valamilyen nemzetközi szinten elismert, alátámasztott háttere, akkor érdemes lenne a kísérletet egy műholdra tenni. De annak a költségeibe jobb bele sem gondolni.
A hely, ahol dolgoznak alapvetően alkalmatlan hasonló horderejű témák vizsgálatára, és itt nem (csak) a felszereltségre gondolok. A precíz optikai kísérleteknek két nagy ellensége van, a rezgés és a por. A rezgéseket nagyon hatékonyan lehet csökkenteni olcsó eszközökkel is, pl. ha az optikai asztalt felfújt biciklibelsőkre tesszük, szóval ez egy kezelhető probléma.
A levegőben szálló porral viszont házi-barkács üzemmódban nem igen lehet mit kezdeni. A por egyrészt bekoszolja az optikai elemeket, elnyeli, szórja a fényt, torzítja a hullámfrontot, befolyásolja a polarizációt... Enyhe túlzással van egy olyan kvázi ökölszabály, hogy ha a levegőben látod a nyalábot, akkor sok jóra ne számíts. Legalábbis, ha valami nagyon precíziós dolgot akarsz csinálni. Egy hasonlóan poros helyen a fotonok összefonódása jó eséllyel a fényképezőbe való bejutás előtt megszűnik. Éppen ezért szokás a precíziós méréseket a félvezetőgyártásban is használatoshoz hasonló tisztaszobákban vagy vákuumban csinálni.
Térjünk rá egy kicsit az eszközökre is:
Felmerült bennem az a kérdés is, hogy a fényképezővel való hosszú expozíció alatt mennyi, a kísérlethez nem tartozó fotont vettek fel, azaz mennyi az a fénymennyiség, amit a hasznos jel mellett vettek fel, mekkora annak a relatív intenzitása és fluktuációja. Továbbá szerintem mindenki ismeri a digitális képeken látható "szemcsésedés" effektust, ami még homogén megvilágítás mellett is jelentkezik. Ezen felül a digitális fényképezőkbe, főleg hosszú expozíciónál igen komoly zajszűrést hajtanak végre, ami egy hasonló mérésnél pont a vizsgált mennyiséget befolyásolná.
És végül az alapvető elv: Ha annyira kis intenzitású az a fény, amit kelteni tudnak, mint amennyire mondják, akkor mi garantálja azt, hogy az nem nyelődik el vagy szóródik szét a levegőben néhány száz méter megtétele után?
Szóval én nem várom, hogy ezzel a kísérletsorozattal bármilyen értelmes eredményt fel tudnának mutatni.
Biztos jön majd valaki, aki azt mondja, hogy jó magyar szokás szerint nem tudok örülni a másik eredményeinek, próbálkozásainak... Nekik megjegyezném, hogy erről szó sincs, de reálisan nézve ebbe a projektbe (kevés= néhány tízmillió Ft) pénzt fektetni az hasonlóan logikus vagy hasznos lépés lenne, mint kimenni a Szahara közepére és ott elkezdeni homokot söprögetni. Ha ennek a kísérletsorozatnak lenne valamilyen nemzetközi szinten elismert, alátámasztott háttere, akkor érdemes lenne a kísérletet egy műholdra tenni. De annak a költségeibe jobb bele sem gondolni.
+1
VÁLASZ