Izé

eszembe jutott régebben mi is milyen jókat bunyóztunk. mi állandóan a mortal kombatból képzeltük valakinek magunkat. egyik haverom ki is rúgta a testvére fogát. voltak sírások is. nem haltunk meg. élünk és virulunk. nagyon király volt:)

Elolvassa a szakirodalom ide vonatkozó fejezeteit, majd ezután ír egy posztot róla a blogjában, melyben kifejti a véleményét, melyben mélyen elítéli az adott dolgot és hosszas, értelmetlen és érthetetlen fejtegetésbe kezd.

"Most hogy mondod mindjárt le is nyomok egy mini-dzsihádot a sarkon. :D"
http://www.youtube.com/watch?v=g2PxPm_xRP8
:)

Most hogy mondod mindjárt le is nyomok egy mini-dzsihádot a sarkon. :D Egyébként arra próbáltam célozni, hogy a "fegyverek" is lehetnek a felelősségre tanítás eszközei. (nálam legalábbis erőteljesen az volt)

Amúgy bennem is megfogalmazódott az a kérdés hogy hogyan fog a tisztelt anyuka reagálni a további "fiús" dolgokra? Playboy újságok az ágyneműtartóban, megérzi a cigiszagot, lányt/lányokat visz haza, általános iskolai "bunyó", szokatlanul magas zsebkendőfogyasztás, stb, stb.

Mi is játszottunk "fiús" játékokkal is a húgommal. A kedvencünk a tapadókorongos nyilat kilövő pisztoly volt, amivel egymást vadásztuk le. Mondjuk agresszív állatok is lettünk. :D

(A posthoz: Ezt a baromságot meg felejtsük már el, hogy a kisfiúk a magasabb tesztoszteronszint miatt automatikusan agresszívabbak. A gyerek vérmérsékletétől, neveltetésétől, feldolgozatlan élményeitől, stb. függ, hogy mennyire agresszív, illetve mennyire mutatja azt ki, nem a nemétől. Kislányok ugyanúgy tudnak agresszívak lenni (sőt), és kisfiúk is szelídek.)

Ej-ej mit tesz, ha nem a megfelelő szavakat használjuk. Agresszió lesz az, nem erőszak. Különbség.

Nekem van két bátyám, a két bátyámnak egy apja, aki valamilyen oknál fogva az én apukám is... az én apukám az ő apukájától kapott boxkesztyűvel ökölvívott' le minket (igen, még engem is, nem kulcsolhatták rám az ajtót egy babaházzal, miközben őket együtt mókázgattak) ... rémlik nekem még ezernyi játékfegyver, saját kezűleg barkácsolt fakard, íj is...

...jelenleg az orosz maffia tagjai vagyunk...

A Botos család állásfoglalását még meghallgatnám, ők hogyan nevelik a gyerekeket. :D

Hát ha eddig megvoltunk vele, akkor ne most találják már ki, hogy nem...

Már az elején könnyű belátni, hogy felesleges elolvasni a cikket.
"Szívből elítélem az erőszakot. Szerintem nem old meg semmit, csak tovább szítja a feszültséget."

Aki nem tud elképzelni egyetlen olyan élethelyzetet sem, ahol igenis az erőszak a megoldás, az sosem hagyta még el a rózsadombi palotáját.

született terrorista vagy, ne is tagadd! :)

Pár év múlva meg azon fog szörnyülködni, hogy úristen a gyerek maszturbál :), aztán hosszas gondolkodás, elmélkedés, tépelődés után rá fog jönni azokra a dolgokra amikre már 5000 éve rá jöttek.
Gyerekkoromban legalább 16-17.000 ember mészároltam le képzeletben, minden bűntudat nélkül, meg én is meghaltam vagy 500szor, még sem lettem sorozatgyilkos.
Rosszul vagyok ezektől a félművelt, okoskodó bloggerekből.

Engem édesapám már 4-5 éves koromban a dugós és tapadókorongos "fegyverrel" is úgy tanított mintha éles fegyver lenne. Később megtanított hogy hogyan fogjuk a kést (akár a konyhakést) ha még véletlenül sem állítsuk bele másba vagy saját magunkba, illetve fa késsel megtanított a kés nem éppen konyhai használatára. Mivel nincs testvérem ezért általában apámmal "bunyóztam" aki ilyenkor mutatott önvédelmi trükköket, fogásokat, stb. Volt légpuska is amit nagyon komolyan vett. (egyszer pont a lövés előtt megcsípett egy darázs, reflexből a karomhoz kaptam aminek következtében elkezdtem mindenfelé hadonászni a puskával, két akkora pofont kaptam tőle hogy még ma is érzem) Később kivitt a lőtérre is ahol megtanított éles fegyverrel lőni.

Jelentem: nem lettem sem idegbeteg, soha életemben nem okoztam senkiben sem komolyabb károkat, nem vagyok frusztrált, nem kívánom sem a háborút sem a vérengzéseket és próbálok mindig becsületes maradni, ugyanakkor ha kell, többé-kevésbé meg tudom védeni magamat és másokat. Illetve jelenleg úgy néz ki hogy a szakmám is erőteljesen fog kötődni a fegyverekhez.

"És akkor elővettem a józan eszemet meg néhány olyan szakkönyvet, amelyekkel sok esetben egyetértek és leültem gondolkozni."

El se kezdtem a posztot olvasni, de 100%-ban biztos voltam benne, hogy ez a mondat szerepelni fog benne!
Szakkönyv...
Mintha minden gyerek totál egyforma lenne, és úgy működne mind, ahogy a szakkönyvek leírják.

életében először gyerekszobát akkor látott, amikor bement a gyerekeihez? aranyos... :)

Kezdő anyuka rájött bizonyos dolgokra ...jó lesz , ha más dolgoknak is utánanéz ..pl csajozás , cigi ...nehogy azok is ilyen váratlanul érjék , mint , hogy 3 fiútestvér verekszik egymással .

Ilyenkor mindig ledöbbenek, hogy ezeket valaki spanyolviasz módjára képes ilyen blogokban mély gondolatként megfogalmazni. Szerintem a gyermeki játéknak valahol ugyanúgy ösztönösnek kellene lennie, mint a gyermeknevelésnek. Nemám tudatosan azon gondolkodni, hogy én melldöngető pacifista vagyok, ezért a gyerek nem kaphat még vízipisztolyt sem.

Tipikus liberális-pacifista-szeressükegymást anyuka rádöbben, hogy az álmaiban létező rózsaszín masnis cukrosszirupos világ nem teljesen azonos a valósággal... Egy élmény volt olvasni a cikket. :)

áldozatnevelés Lvl: 99