Izé

És miért ne szórakozzunk? Amíg nem olvastam a kommentedet, azt se tudtam, hogy létezik olyan, hogy Haiku. Inkább megdöbbentem, hogy milyen egyszerű a japán kultúra. Pl., ha olyanokat tudnék festeni japánul, mint, mondjuk:
Oly szép e hajnal
mint cseresznyefavirág
égre vetítve.

hajlonganának előttem a gésák? :D

Ne szórakozz már, poénból írtam ennek a géniusznak :). Tudod ki figyelte a szótagszámot.
Amúgy ja, 5-7-5 a szótagszám, de erről a kötelező évszakra utaló szóról még nem hallottam.

Bocs, hogy közbeszólok, de a Haiku 5-7-5 szótagos vers, és kell tartalmazzon legalább egy szót, mely utal az évszakra, melyben íródott. Például:

Munka nélkül rossz
főleg így tél elején
szép a fagyhalál

Szerintem egy regényt írhatnál, van pár cím ötletem is:
-Mellébeszéléseim
-Arcoskodom tehát vagyok

ha esetleg ismeretterjesztésre vágynál:
-100 hozzászólás hozzáadott érték nélkül
-Érvelj, ha nincsenek érveid
-A mellébeszélés művészete
-Érvek a méter általános elfogadottsága ellen
-Hogyan keltsük az intelligencia látszatát, tippek kezdőknek.

haikut is írhatsz pl:

Mondanál tartalmasat
de nincs hozzá érv
hiánya fájó

stb. stb.

Te hány éves vagy? :D
Már annyi oldalról leírtam, hogy könyvet lehetne belőle kiadni. Ha gyenge vagy szövegértésből, az szuverén egyéni jogod, bár szerintem elég nagy luxus az információ korában. A méter mióta egy általánosan elfogadott dolog?? A legalapabb dolgokról sincs fogalmad. A méter nagysága egy származtatott hossz, nem csak úgy felvetette valaki a középkorban. Nézz utána, de ne csak ennek, mert mindent az agyonegyszerűsített elképzeléseid alapján hiszel valósnak. Itt magyarázol, hogy ezt se tudod, azt se, én meg nem tudok pláne semmit, mert te nem tudod mihez kötni, amit mondok! Vértezd fel magad kicsit szellemi ellátmánnyal, mert így csak vakon vitázol arról, mi a fény.
Vannak dolgok, amik nem valók mindenkinek. Tudatszint kérdése, ki mit képes felfogni.

Magyarul te sem tudom. A méter meg azért rossz példa, mert arról mindenkinek van elképzelése mi az, egy általánosan elfogadott dolog. Viszont itt van egy rendszer amit ez a fószer talált ki (ha ő találta ki egyáltalán). Oké, rendben van, csak akkor magyarázza el a rendszerét, mi az A és mi a B, ha ez megvan, akkor majd én ledöntöm, hogy személy szerint mit gondolok róla. Lehet azt mondom zseniális, lehet azt baromság, Addig ez a videó nekem csak egy jópofa idős bácsi poénkodása, aki elmesél 1-2 epizódot az életéből.

Gondolj arra, mi alapján van a méter 100 centire beosztva. Előbb a méter származását kell érteni, hogy értelme legyen a centikről beszélni. Teljesen lényegtelen egyébként, mi alapján ilyen a skála. A lényeg, hogy ettől-eddig ekkora felbontással reprezentálja valaminek a mértékét. Ugyanolyan, mint az iq, csak itt önreflektív értelemről van szó, ha nagyon le akarnám fordítani a tudatszintet. A tudatszint mérésére bizonyára léteznek hatékony módszerek a Jung-féle lélektan eszköztárában.

Jó akkor még egyszer utoljára. Nem az a kérdés nálam, hogy MIÉRT van számszerűsítve hanem hogy MI ALAPJÁN van. Ergo ha én a MI ALAPJÁN felől kérdezek, te meg a MIÉRTre válaszolsz, elbeszélünk egymás mellett. Esetleg még az lehet, hogy nem tudod a választ te sem és szándékosan mellébeszélsz.

Figyelj, ez a mesterezés elég alja szint, de nem engem sértesz meg vele. Az ezotéria meg a legtávolabb áll tőlem. Az a gond, hogy szerinted a dolgok hasraütés-szerűen találódnak ki, mert mindenki elmebeteg, aki olyat állít, ami fennköltebb egy zsíros kenyérnél. Vannak ilyenek emberek, nagyon veszélyesek az olyanokra, akik bevesznek mindent. De nem csak ilyenekből áll a világ. Tengernyi olyan tudás birtokában vagyunk, ami a természet mélyebb működését magyarázza meg. Ilyenkor jönnek az önjelölt guruk, akik hasznot látnak ebben és alapítanak valami New Age irányzatot és hülyítik a népet. De vannak kevesen, akik természettudományokkal foglalkoznak és ebből a mély természeti tudásból táplálkoznak. (Ilyen pl. Konrad Lorenz, neki a fizika csak az egyik hobbyja volt, sokkal meredekebb dolgokkal foglalkozott az öreg, amiket a tanárok se értettek soha.) Látszólag nagyon nehéz a természettudósokat megkülönböztetni az önjelölt hatalommániás szektásoktól, mert majdnem ugyanazt mondják, de aki kutat és elég jártas a témában, két mondatból tudja, hogy ez nem valami félnótás, hanem egy élet munkáját adja épp elő neked. Hogyha erre kifejlesztenék magukban az érzéket az emberek, megszűnne ez a fújjogás, ha ilyen dologgal találkoznak, a sarlatánokat meg lekapcsolnák a pi&ðába. És nem azon menne a hajtépés, hogy mi alapján van meghatározva a tudatsztint-skála, mert ez már egy abszolút századrangú technikai részletkérdés.

"Olvastam, mit írtál, keversz mindent mindennel. Neked az a lényeg ebből az egészből, hogy vannak New Age csoportok, akik használnak ilyen szavakat, tehát azokhoz kell mindent viszonyítani, amiben van ilyen szó"
Nem mindent ehhez viszonyítok, csak most egyszerűen ehhez szóltam hozzá. Tudod, szabad assszosziáció, meg ilyenek. A legrosszabb, amit erre lehet mondani, az az hogy offtopic, de azért szerintem van valami kapcsolódása a videóhoz.

" Arról már nulla fogalmad nincs, hogy ezek a csoportok milyen alapokból szedik az információikat"
Ha ez alatt a New Age-es csoportokat érted, akkor dehogy nincs. A hasukra ütnek. De ha te meg tudod nekem magyarázni kevésbé ezoterikusan, akkor csak rajta. Ne fogd vissza magad mester!

Oké, a válaszomban ott van, hogy miért van számszerűsítve. Nem beszélünk el egymás mellett, csak nem veszed észre, hogy a kérdésedre a választ olvasod. Annyira keresed a dologban a csalást, hogy a magyarázat már mindegy.

"nekem nem a tudatossággal vagy a tudatszinttel van a bajom, hanem hogy ez számszerűsítve van. Illetve még ezzel sem, csak a videóból nem derül ki milyen kritériumok alapján"
Kiemeltem, mert elbeszélünk egymás mellett.

b+, és lecsúsztam:D

neked van külön valami 99. komment érzékelőd?

Olvastam, mit írtál, keversz mindent mindennel. Neked az a lényeg ebből az egészből, hogy vannak New Age csoportok, akik használnak ilyen szavakat, tehát azokhoz kell mindent viszonyítani, amiben van ilyen szó. Arról már nulla fogalmad nincs, hogy ezek a csoportok milyen alapokból szedik az információikat. És nehogy már kitaláld, hogy de tudod, mert akkor írtál volna róla, ehelyett csak elmagyaráztad igen részletesen, miről nem tudsz. Legközelebb már azt se fogjuk tudni, mi az, hogy gondolkodás, nemhogy tudatszint. Először gondolkodni kéne és csak aztán kifejteni annak hosszú sorát, hogy mit nem értesz abból, amit hallottál. EZ, amit csináltok itt páran, zsigerből reagálás arra, amit nem értetek azonnal. Hát nem biztos, hogy az információval van a baj...

100 meg 100 táblázat. Az 200. :)

Ha már SZINT, akkor miért ne lehetne valamilyen skálához rendelni? Nem az a lényeg, hogy hogyan ábrázolják, hanem hogy mérik valahogy, amit meg lehet osztani, mit referencia értékeket. Ha olvastál volna igazi pszichológiát, pszichológiát, metafizikát, ott is találtál volna 100 meg 100 táblázatot, amikben ugyanilyen értékösszerendelések vannak, "nagyarcú barátom".

Ez a video mit arul? Az oreg mit akar eladni?
Konyvet esetleg? Vallast?
Elkezdtem nezni, de egy percnel lekapcsolt az agyam.
Ha tul sok a hasrautes, valahogy elveszitem a kepzeloeromet.

Szoval, mit is arul az oreg?

- Úgy fáj a lábam!
- Melyik?
- A bal.
- Koncentrálj a másikra.

Ne haragudj erre csak azt tudom írni, hogy akkor olyan is volt a 15 év IT tapasztalatod. Ismertem sok embert, aki azt hogy egeret cserélt már IT tapasztalatként tartotta számon, de azok akik ténylegesen informatikával foglalkoznak azoknak az írországi hamburgersütés nem perspektíva.

www.robot-hugs.com/helpful-advice/

Kéne még pár ilyen hasznos tanács a munkanélkülieknek is...

Itt most az volt a kérdés, hogy van -e valakinek munkája, el tudja -e tartani magát. Az említett évfolyamtársam sem a szakmában helyezkedett el végül, de dolgozik, és el tudja tartani a családját. Én meg ilyeneket ismerek, elég sokat...

A diploma csak egy papír, semmire sem garancia, nem automatikus belépőjegy egyetlen munkahelyre sem, hanem csak egy adott szakma műveléséhez szükséges alapkövetelmény, lehetőség. Olyan mint a jogosítvány: azzal sem kapsz rögtön autót is a segged alá, csak adnak egy papírt, hogy ha magadtól szerzel egyet, akkor vezetheted. Ez az, amit sokan félreértenek, hogy azt hiszik, nekik automatikusan megfelelő állás "jár", mert elvégeztek egy egyetemet. Pedig az csak az alap, ahhoz még rengeteg energiabefektetés, bizonyítás kell, hogy szakmába vágó állást is kapj. És igen, a kitartás és szorgalom mellett (de nem helyett...) szerencse is kell hozzá, hogy akár a jó, keresett diplomát is kamatoztatni tudd. De az, hogy van -e valamilyen állásod, jövedelmed, és nem mások nyakán élsz, kurvára nem szerencse kérdése...

"Bocs, de ez az igazság."

A mérleg serpenyőjében meg ott vannak, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel (nem csak büfészak) nem képesek elhelyezkedni a végzettségüknek megfelelően, hanem évekig szirszar minimálbéres eladó, árufeltöltői, meg segédmunkákat vállalnak, meg elmennek végső elkeseredésükben külföldre. Nem munkanélküliek, de nem is ezért tanultak annyit. Bocs, de én meg ilyeneket ismerek, elég sokat.

Nem néztem meg a postot, de a hozzászólásokat olvasgatva azon morfondírozom, hogy hogyan, milyen úton-módon engedheti vajon meg magának valaki, hogy évekig munkanélküli legyen. Miből él ez alatt az idő alatt? Valaki csak támogatja, hiszen 0 Ft bevétellel sem halt éhen, stb. (sőt, internetelőfizetése, tehát lakása, számítógépe is van, és minimum a villanyszámlája is ki van valahogy fizetve, ugyebár...). Tehát - akármennyire is szerencsétlennek érzi magát - valójában rohadtul szerencsés, és ebbe van belekényelmesedve.
Aki valóban kiszolgáltatott, szerencsétlen helyzetben van, az nem lesz évekig munkanélküli, mert - ha mást nem talál - elmegy árkot ásni, szórólapozni, Mekiben dolgozni, külföldre felszolgálni, stb., mert muszáj. Egyik ilyen vidéki évfolyamtársam úgy csinálta végig az egyetemet, hogy tanulás mellett minden este és hétvégén hidegburkoló segédként dolgozott, meg vagonokat pakolt a MÁV-nál. És nem derogált neki, mert ebből tudott magának kaját és tankönyvet venni, meg ebből fizette a kollégiumot. Most családja van, saját háza, és bár nem a szakmánkban helyezkedett el, mert az Magyarországon kurva nehéz, de egy percig nem volt munkanélküli, pedig az abszolút nulláról kezdte.
Az évekig "önmagukat kereső" emberek mindig olyanok, akiknek kényelmes háttér van a seggük alá rakva, ezért megtehetik, hogy lébecolnak. De ha kitennék őket otthonról, nem félek, egy hónapon belül lenne munkája mindegyiknek... Bocs, de ez az igazság.

Ja, juniornak igaza van, nem tudom mire ekkora az arcod.
Egy szóval sem írtam, hogy nem tudom mit jelent a szó. Csak azt írtam, hogy ezt a kifejezést szokták a korunk divatos gurujai olyan dolgokra használni, amihez jobbára semmi köze sincs. Az meg csak hab a tortán, hogy egzakt számokat rendel ehhez, mintha most copyzta volna ki valamilyen KSH összesítésből.

1. Nem olvastam a hozzászólásokat, de vágyom a fényes bölcsességedre, így kérlek jelöld meg az IGE helyét.
2. Értő olvasás, ha már ekkor arccal vagyunk kedves barátom. Ha ez menne, akkor rájöttél volna, hogy nekem nem a tudatossággal vagy a tudatszinttel van a bajom, hanem hogy ez számszerűsítve van. Illetve még ezzel sem, csak a videóból nem derül ki milyen kritériumok alapján. Az egész videó legfontosabb része a táblázat, abból van levezetve, hogy lám akiknek 600as a tudatszintje, azok közt zéró a munkanélküliség, akiknek meg 100 alatt van azok nagy többségben munkanélküliek. Hallelujah!!! Csak éppen nem tudom meg, hogy valaki miért 600as vagy miért 89es. Ez így nekem kevés már megbocsáss. Holnap én meg kitalálom, hogy az akarat számít az életben való boldoguláshoz, aminek 23 szintje van, aki 23. szinten áll, azok közt nincs munkanélküli, akik meg 3.szinten azok 76.12% a munkanélküliek aránya.Miért?Hogyan?Én tudok és kész. Amíg nincs több info nálam kb ilyen szinten áll ez a videó. Ha megmagyarázod mi merre hány méter, lehet tovább vitázni, de ezeket az oltásnak szánt lekezelő szövegeket hanyagold már. Köszönet.

Korábban leírtam. Ha valaki nem érti a szót, hogy tudatszint, akkor van még mit bepótolnia az életben.

Kezdődhet a toborzás? Másfél ezer dolgozóra lehet szükség
http://privatbankar.hu/kkv/kezdodhet-a-toborzas-masfel-ezer-dolgozora-lehet-szukseg-263706

Na, már a kínaiak is nálunk gyártatnak? Ilyen olcsó a magyar munkaerő?

Ja, én is így vagyok vele. A tudat az a szó, amivel talán a legtöbbször éltek vissza a New Age bullshit-tel házaló önjelölt guruk. Szóval kissé mindig berzenkedem ha ilyen önsegélyező bigyóknál hallom. (lásd még: az univerzum tudata, kvantum tudat, stb...)

Ez a videó engem, rögtön az elején elvesztett. Tudatszint? Micsoda? Kis magyarázatot nem ártat volna, hogy miről is beszél az öreg. Mitől lesz valakinek mondjuk 458as a tudati szintje? vagy 76? Ameddig ezt nem kapok magyarázatot addig ez az egész táblázat értelmetlen és önkényes. Én is ki tudok találni ilyet.
Ezzel együtt van 1-2 értelmes és megszívlelendő gondolata az öregnek, csak hát ez az egész körítés nálam elviszi az egészet a humbug irányába.

Nahh... nem olvastam végig a kommenteket tegnap óta, mert sokat írtatok, de egy kérdést szeretnék feltenni. Mit csináltatok azóta, hogy a legutolsó kommentemet megírtam? Én keretstem 12.000 Ft-ot. Vasárnap délután, kb 5 perc "munkával". Hogy hogyan? Megmaradt egy gépfelújításból néhány alkatrész, amiket feltettem egy apróhirdetési oldalra.
(tudom, most jön az, hogy idő, mire valaki felhív, meg ami nekem van az biztos nem kell snekinek. Na ezek azok a tényezők, amikre NEM VAGYOK befolyással. De ha nem teszem ki, nem hívhatnak fel, hogy érdekli őket. Ráadásul egy 10 éves alaplapról és egy 7-8 éves processzorról van szó, amihez manapság már támogatás se nagyon van. De valamiért mégis kell az embereknek. 1-2-nek a jelek szerint biztosan.)
Tehát amíg itt néhányan azt bizonygatják, addig ugyanekkora energiabefektetéssel mások elérhetik, amit akarnak. Mi a különbség? a hozzáállás és a gondolkodásmód...

Imki nagyon egy rugóra jár az agyunk. :)

"hogy Te élsz olyan életszínvonalon, amilyenen, más, hozzád hasonlóan küzdő ember meg egy másik életszínvonalon attól függően, hogy az ő kis életét milyen külső tényezők határozzák meg."
Te is abba a hibába esel, hogy ilyen szempontból másokkal hasonlítod össze magad. (Ami anyira nem baj, feltéve, ha eközben nem másokat vagy a körülményeket okolod a saját sorsodért.) Sokkal könnyebb, ha magaddal veted össze magadat, és nem másokhoz hasonlítod. Mindenkinek megvannak a maga nehézségei az életben, amit vagy leküzd, vagy nem. De az az ő nehézsége, emez meg a tied.
(Egyébként meg a természet mindig igazságos. Aki nem hall, az jobban lát. Aki nem lát, az jobban hall. Akinek meg rövidebb az egyik lába, annak hosszabb a másik. :) )

"Sarkított példa: az az egyén, aki utánam a volt a második helyezett a jelenlegi állásom pályázatánál, és most lehet, hogy még mindig munkanélküli, mennyivel szerencsésebb lenne, ha én sosem olvasom el a kiírt pályázatot, vagy felvesznek máshová"
De az is lehet, hogy holnap megkapja élete nagy állásást, vagy pont amiatt, hogy nem vették fel oda, más utat választott és hamarosan gazdag ember lesz. Ezt nem tudhatod. Szerencsétlen lenne? Nem biztos.
Viszont azt tudhatod, hogy amit elér (vagy nem ér el) azt ő maga érte el (vagy nem érte el). Nem kapta meg az állást? Keresett jobbat. Vagy éppen ez inspirálta, hogy vállallkozást kezdjen és később ő lesz az új Bill Gates. Ha megkapta volna az állást, akkor még mindig a mókuskerékben pörgetné magát. Szerencsétlen lenne? Vagy éppen szerencsés? Nézőpont kérdése, éppen ezért nincs is értelme így meghatározni. Körülmények vannak (voltak), és ő vagy alkalmazkodott hozzá, vagy nem.

"Ez meg jól hangzik, csak nem igaz."
Olvasd el az előzményeit is annak, ahol írtam.

Nézd, nekem édesmindegy. Kettőnk közül nem én vagyok sz@r helyzetben. Viszont voltam én is, és tudom, hogyan lehet onnan kitörni. Nem lehet, hogy azoknak a véleményére kellene inkább hagyatkozni (ha már mások véleményét veszed figyelembe a sajátod helyett), akik ki is lábaltak?

Sokakhoz képest hegynek felfelé futok. Nem attól lesz nekem jó, hogy könnyű a dolgom, hanem hogy megoldom a feljutást. Olyan célt tűzök ki, ami az életminőségem javulását szolgálja és el is tudom érni apránként. Ha szerinted hátrányban vagyok azért, mert objektíven állok a problémákhoz, akkor jól le lehetek már maradva... Logikus.
Mindenki a saját szintjén nyomorog, nem hallottad még ezt?
Nekem is van olyan betegségem, ami miatt át kellett alakítanom az életem, mert olyan fájdalmakkal jár, hogy bármikor kieshetek órákra a munkából meg bármiből. (Az orvosok meg tátott szájjal néztek, hogy ilyen betegség nincs.) Na és? Úgy helyezkedtem, hogy ez ne tudjon hátráltatni.
Minden csak találékonyság és szellemi felkészültség kérdése. Akinek nincs, csiholjon magának. Ha nem akar csiholni, ne csodálkozzon.

"Aki mankóval tanul járni, az soha nem fog futni."

Ez meg jól hangzik, csak nem igaz. Neked nincs olyan ismerősöd, akinek huszonéves koráig a család a feneke alá tett mindent, majd miután elvégezte az egyetemet, kezdett maga szárnyalni? Eleve mindenki 'mankóval tanul járni', különben éhen halna csecsemőként. Az más kérdés, hogy kinek milyen mankó jut, de valamilyen mindenkinek.

Még mindig nem egy hajóban evezünk. Nem arra akartam célozni, hogy másokra hagyatkozom.

Mint ahogy le is írtam, szerintem a dolog úgy néz ki, hogy van egy pont, ameddig elsősorban rajtad múlik a munkakeresés sikeressége. Ez addig tart, ameddig a saját erőforrásaidat a munkakeresésre tudod fordítani, és ezt meg is teszed. Ezen felül már a külső körülményeken múlik, hogy sikerrel jársz-e.

Az emberek, akik a külső körülményeket hibáztatják, minden bizonnyal úgy érzik, hogy ők mindent megtesznek a siker érdekében. Ettől függetlenül persze lehet, hogy ez nincs így, de ezt csak a külső környezetük veszi észre. Ez utóbbira utaltam azzal, hogy ameddig a család vagy a barátok újabb ötleteket tudnak adni, addig nem teszel meg mindent.

Amit tehát a videóban mondanak, az csak korlátozottan igaz, addig a pontig, amikor a saját erőfeszítéseidből többre már nem futja.

Persze, ez igaz is. Ez ugyanolyan példa, mint, hogy Te élsz olyan életszínvonalon, amilyenen, más, hozzád hasonlóan küzdő ember meg egy másik életszínvonalon attól függően, hogy az ő kis életét milyen külső tényezők határozzák meg. Sarkított példa: az az egyén, aki utánam a volt a második helyezett a jelenlegi állásom pályázatánál, és most lehet, hogy még mindig munkanélküli, mennyivel szerencsésebb lenne, ha én sosem olvasom el a kiírt pályázatot, vagy felvesznek máshová, vagy egyszerűen meg sem születek, mert apám nem restell gumit húzni. :-) Na, érted...

"Az akadályok csak megoldandó feladatok, nem akadályok igazán."

A saját gondolataidon kellene egy picit tovább gondolkodnod.
akadály --> megoldandó feladat --> megoldás keresése, idő, energia ráfordítás, miközben más, aki elé nem hárult ez az akadály, idő és energia ráfordítás nélkül halad tovább --> hátrányban vagy --> kisebb valószínűséggel jutsz egyről a kettőre (és arról még nem is beszéltünk hogy mi van ha az adott akadály egyszerűen legyőzhetetlen, pl. betegség, burmai nyomortelepre születés stb.)

Melyiket futod le gyorsabban, 400 m síkfutás vagy 400 m gátfutás? A Pista síkon indul, Te mellette gáton, jó lesz?

És még mindig ugyanott ragadsz le, ugyanaz húz vissza:
"a családom/barátaim meg azt mondják, hogy "ezt még nem próbáltad meg". Amikor már senki nem mondja, hogy "ezt még...", és mégis elmarad az eredmény"

Ne másokat kérdezz, ne másokban keress hibát, sem megoldást, sem mást.
Te csináld, magadra hallgass, magad lépd meg. A te életed, nem az övék. Te ismered a legjobban, nem más. Felejtsd már el, hogy mások ítélete alapján hozz döntést. Te hozd meg a döntést a saját sorsodról, és utána magadat hibáztasd, ha nem sikerül, majd utána tanulj a hibádból és javítsd ki. Végül pedig örülj annak, amit így saját erőből elértél.
Amíg ezt nem kezded el, addig csak egy helyben fogsz topogni, és nem jutsz semmire.

Ez meg már nézőpont kérdése. Ha egy átlag magyart nézel, senki nem élne szívesen Burmában egy 20 nm-es csótányokkal teli lakásban. A burmai nyomortelep lelkes lakója számára viszont maga a kánaán. Ugyanez itt is érvényes. Az ember mindig az aktuális helyzetét veti össze a felette lévő szintekkel. (És valami különös érdekesség miatt az alatta lévővel ilyenkor nem.)
Tehát egy átlag kínait mi mondhatuink szerencsétlennek, mert pénzügyileg sokkal jobban élünk nála. Közben meg az ő szempontjából lehet, hogy nem is olyan szerencsétlen, hiszen míg a szülei a bivaly húzta eke mögött túrták a rizsföldet egy vályogviskóban élve, addig ő már összkomfortos lakásban él.

"tehat lekvar, befott, palinka"
Az utóbbival veszteni nem lehet. Olyan nincs, hogy egy lityó pálesz nem eladható! :D

Végülis kiderült számomra, hogy nem teljesen ugyanonnan közelítjük meg a kérdést, sem Veled, sem pedig Resystanc3-vel. Azzal mélységesen egyetértek, hogy addig, ameddig az ember nem kutatja a lehetőségeket, nem arra igyekszik lekötni az energiát, hogy a megoldást keresse, addig elsősorban önmagát kell hibáztatnia. Ezen felül van az a pont, ahol már minden a körülményeken múlik. Jó helyre és jó időben beadott jelentkezés vagy épp a saját ötlet találkozása "megértő fülekkel", és az ötlet termésére vágyó emberekkel.

A probléma bizonyos fokig talán mindenkinél azzal van, hogy saját magunkat szemlélve nem tudjuk eldönteni, hogy mikor próbálkozunk maximálisan. Én azt mondom, hogy ennél többet már nem tehetek, a családom/barátaim meg azt mondják, hogy "ezt még nem próbáltad meg". Amikor már senki nem mondja, hogy "ezt még...", és mégis elmarad az eredmény, ott bizony nem tudsz mást hibáztatni, mint a körülményeket. Azt persze az előbbiek miatt elég nehéz meghatározni, hogy hol van ez a választóvonal, de hogy létezik, az biztos.

Ezért mondom én azt, hogy a videó üzenetét sokkal inkább kell motivációs beszédként kezelni, nem pedig szó szerint értelmezni, hiszen a szó szerinti értelmét minden ember esetében egyedileg, a saját élethelyzetére vetítve kellene megítélni.

Igen, az a halál után mondható csak meg teljes bizonyossággal, hogy az adott ember inkább szerencsés vagy inkább szerencsétlen volt-e. De azért beüthet már viszonylag korán is olyan hendikep, ami alapjaiban szűkíti le a lehetőségeidet, vagyis hátrányba kerülsz más emberekhez képest, tehát megnő a valószínűsége annak, hogy életed végén a 'nem volt szerencsés ember' halmazba kerülj. Pl. ha egy burmai nyomortelepre születtél, akkor marha nagy valószínűséggel beszoptad egész életedre.

Lehetseges, hogy nagyon arrogansnak tunik stabil munkahellyel az ember hata mogott osztani az eszt annak aki hosszu ideje nem talal munkat, de ez van... neha kell, hogy valaki kicsit beledrugjon, hogy osszekapd magad. Ha apam nem mondja nekem 20 eves koromban, hogy szerinte nekem sose lesz felesegem, talan sose szallok magamba, es most egy kover geek lennek aki a wordofwarcraft mellett elne le az eletet.:)

Tudom, hogy szerencse, hogy olyan iparban dolgozom ahol jol megy, de szerintem sose keso valtani. Ismerek olyat is aki kitanulta az orvosit, par evig korhazban dolgozott, majd rajott 40 eves koraban, hogy ez nem neki valo, es elkezdett energetikaval foglalkozni (rengeteget olvasva 1 ev alatt kitanulta), ma sajat energetikai cege van. Kozben valamilyen kuzdosportbol is felkuzdotte magat az edzoi szintre...es tanitja is. Szerintem sose keso rekvalifikalni magad. A munkad szerintem nem kell szeretni, 10+ ev utan mar en se szeretem a programozast, inkabb lennek erdesz, vagy valami hasonlo.:) A hobbi addig hobbi amig nem kapcsolodik hozza penz, amint KELL csinalni, mert elvarjak a kliensek onnantol a dolog elromlik valahogy, es utalatos lesz :)

Valaki irta lejjebb a gyumolcs termesztest, a nagybani piacot... ha nem tudod frissen eladni, probald feldolgozva - ugy mindig tobbet fog erni: tehat lekvar, befott, palinka :)

Oké, és? Ettől még az ember nem szerencsés (mármint nem tulajdonságként). Csak szerencséje VOLT (esetleg szerencsés volt). Pl. te is szerencsés/szerencsétlen voltál. De ettől a szerencs/szerencsétlenség még nem vált a tulajdonságoddá. (Hiszen az már a jövőbelátás részt feszegetné. :) )

Mi a szerencse? Szerencse az, amikor a túl kicsi minta miatt nem tud érvényesülni a nagy számok gyenge törvénye, és a relatív gyakoriság nem közelíti meg a valószínűséget, hanem ahhoz képest pozitívban van a mérleg. A szerencse hiánya meg ennek az ellenkezője.

De ez szerintem még mindig véletlen. :)

Elkezded egyik helyt, folytatod máshol ha úgy alakul. És addig sem csak toporogtál, hanem a magad kezébe vetted az életed irányítását. A füledet meg fogd be.

Nem tudom, hogy milyen rálátásod van a valószínűségszámításra, de kb. arra akartam célozni, hogy egy darab ember és az ő pár évtizedes élete nem szolgáltat elég nagy mintát ahhoz, hogy az életét befolyásoló fontos külső pozitív és negatív tényezők száma és minősége (relatív gyakoriság) konvergáljon a valószínűséghez.

Csak a saját példámból kiindulva: az életem folyamán többször is kerültem olyan szituációba, amikor csak és kizárólag a saját szerencsém hiánya miatt szoptam meg, és estem el annak a lehetőségétől, hogy jelentős mértékű pozitív változás következzen be az életemben anyagi szempontból. Persze az is igaz, hogy az életem egy másik tekintetben (párválasztás) igen szerencsésen alakult. Azért sem tettem többet, mint azért, hogy anyagilag jobban alakuljon az életem, csak éppen volt mellé szerencsém is.
Nem érzem magam örök vesztesnek a munka-pénz kéréskörben, mert eleve lehetne sokkal rosszabb a helyzetem a mostaninál, meg még változhat is pozitív irányba a dolog, ugyanis teszek érte, és sosem adom fel. Remélem érted mit akarok mondani. Kell a szerencse, mert 1 ember, 1 darab élet nem nevezhető hosszútávnak, így nem érvényesül a nagy számok gyenge törvénye.

A siker kudarcok sorozata. :) Én is úgy látom egyébként, hogy az élethelyzeted Te vagy, a körülményeid te magad teremted, nem pedig azok téged. Az akadályok csak megoldandó feladatok, nem akadályok igazán. Ha valami meg 100adszorra se sikerül, akkor az gyanús, hogy tán nem arra kéne menni. Én így nem lettem tanár, se mérnök-informatikus, se híres zenész :D, se vezető programozó, se stb, de lettem más, és működik. Vedd át az irányítást. Addig fogsz ebben a spirálban őrlődni, amíg rá nem jössz ugyanarra, amire én, hogy a mókuskereket célzod, ami nem előre, csak hátra visz.

Nem csoda pedig szerintem. a téma mindenkit érint valamikor, valamilyen formában, aktuálisabb sok tekintetben nem is lehetne, és jól látszanak a különböző véleménycsoportok. Garantált a siker :)

Mert már megint mástól várod a megoldást a problémádra. Pedig megérthetéd, hogy rajtad kívül senkinek nem érdeke megoldani a gondjaidat. Az a te érdeked, így neked kell megoldanod.
Magyarán: Te tudod, hogy mit szeretsz csinálni, és hogyan képzeled a jövődet.
Mégis azt várod, hogy én tervezzem meg neked? :)

Nem gondoltam, hogy ez a poszt fog kommen-bombát robbantani :)

Tudom, mi van a kezemben. Azt eddig még senki nem tudta megmondani, hogy az élethelyzetemet tekintve ezt hogyan lehetne biztosan kamatoztatni.

"elképesztően gyorsan és könnyen tanulok"
Akkor mit csináltál az elmúlt időben? Mert ha nem tanultál olyan dolgot, amit szeretsz is csinálni és pénzzé is tudod esetleg tenni, akkor csak vesztegetted az idődet.
A gyors és könnyű tanulás az egyik legnagyobb előny az életben. Ezt szinte bármivé át lehet alakítani.
A jó előadói készség pedig jó vezetői avagy oktatói képességeket feltételez, ami szintén előny lehet sok helyzetben. Ennél nagyobb előnyt mit akarsz még? Egy kincsesbánya van a kezedben/fejedben. Használd!

:) Ez lenne az egyik célom egyébként, csak amikor a tanszékvezető odasúgja, hogy gondolja meg kétszer is, mert lehet, hogy megszüntetik a tanszéket, akkor azért nyel egyet az ember. És akkor ezek után beszélgessünk arról, hogy mennyire csak az emberen múlik, és nem a körülményeken.

Menj el tanárnak.

Ez nem szerencse kérdése. Ez véletlen kérdése. Persze nevezhetjük szerencsének is, csak az fals.
Amikor azt mondod (mondtad), hogy szerencsés ember, akkor úgy fogalmaztál, mintha az egy tulajdonsága lenne az embernek. Pedig ilyen tulajdonsága egy embernek sincs. Olyan van, hogy valakinek szerencséje volt. (Eddig.) De olyan, hogy szerencsés ember, olyan nincs. Ez nem tulajdonság - ez véletlen. Amire itt egy videó pl.:
http://www.youtube.com/watch?v=Hyj85soFn5o

És mint mondtam, ez a véletlen bármikor változhat. Mint ahogy minden körülmény is változik.
Ekkor jön közbe, amit megint csak mondtam: alkalmazkodás.

Őszintén kérem, hogy magyarázd meg, hogyan alkalmazkodjak, ha az egyedi képességeimet saját forrás vagy megfelelő kapcsolatok hiányában egyszerűen képtelenség pénzzé tenni. Mindenféle álszerénykedés nélkül még azt is elmondom neked, miből tudok válogatni "különleges, egyedi" adottságok terén: elképesztően gyorsan és könnyen tanulok, az egyetemi tanáraim szerint kiváló előadói képességeim vannak, meg elég jók a logikai-matematikai képességeim, de ezekhez a közgazdaságin kívül más szaktudás nem kapcsolódik. Ja meg jó az angolom, de ez manapság már nem kiemelkedő sajátosság. Szerintem ez így magában nem hangzik rosszul, de sajnos ebből forrás hiányában vállalkozni nehéz, lehetőséget meg sehol nem kapok, hogy ezek akármelyikét is bebizonyítsam.

Igen, a céges munkahely jó is lesz kezdetnek, ezt írtam. De nem arra kell kondicionálni a jövőképét az embernek, hogy majd ez lesz a folytatás, hanem ki kell alakítani egy kedvező jövőképet és afelé lépegetni. Én is 10 évig szoptam irodában, de rájöttem, hogy az életem feláldozni havi akármennyiért azért, hogy kifizessem a sarcokat, nincs értelme, szinte bűn. Megszülettem, van egy életem és másnak legyek a rabszolgája? Hát nem. Nem mindenki programozó, de mindenki ért valamihez. Én nem értek nagyon sok mindenhez, de ezen folyamatosan változtatok. Pl elkezdtem elektronikát tanulni, hogy a vízmelegítést és a többit meg tudjam korrektül csinálni. Sok pénzt beleöltem már, de lesz eredménye. Nem csak ezzel foglalkozom, mással is. Számításaim szerint havi 40.000 kiadástól fogok megszabadulni kezdetben. Agya kell legyen az embernek, hogy felismerje, hogy mi a mókuskerék. Hogy mi az ok. Attól kell megszabadulni, és a többi is helyre jön.

"De önmagában olyan, hogy szerencsés ember, nincs."

Nagyon tévedsz. Gondold már végig. Segítek két szélsőséges példán keresztül megérteni: X.Y. szegény családban él, és 10 éves korában megvakul. Jelentősen szűkülnek a lehetőségei arra hogy anyagilag biztos életet teremtsen magának? Persze. Szerencsés ebben a tekintetben? Persze, hogy nem.
Z.ZS. Gazdag családban nő fel és makk egészséges. Szerencsés? X.Y.-nál mindenképp szerencsésebb.

Akor szerintem nem értetted az alkalmazkodás szót.
És alighanem magadat zárod ketrecbe (ezt pedig Resystanc3 írta le tökéletesen).

Teljesen szép a jövőképed, viszont ha nem vagy pl. programozó, és képtelen vagy önállóan, saját erődből eladható terméket produkálni és ahhoz vevőt találni, vagy nincs anyagi forrásod tanyára költözni, és ott önellátást kialakítani - ami egyébként mérföldekkel többe kerül kezdetben, mint egy albérletben eléldegélni - akkor a céges munkahely az egyetlen lehetőséged. Márpedig a legtöbb embernek csak ez "marad".

Különleges adottság? Ilyen mindenkinek van. Csak a legtöbb ember nem találja meg magában. De erről megint csak nem más tehet.

Olyan, mint szerencse, nem létezik. Véletlenek vannak. A szerencsés ember a véletlennek köszönhet dolgokat, de a véletlen történhet legközelebb máshogy is. De önmagában olyan, hogy szerencsés ember, nincs. A legtöbb dolognak igenis oka van. Ez nem fekete meg fehér, hanem racionális okok. Akár egy állásinterjú, akár bármi más. Maximum csak nem ismeri (fel) az ember az okot.
Egyébként én sem ott kezdtem, ahol most vagyok. Én is rágtam küszöböt, éltem sz@rul, szívtam eleget. De soha nem jutott eszembe másokat vagy a körülményeket hibáztatni a saját sorsomért. Ha nem volt éppen mit ennem, annak csak én voltam az oka, senki más. Persze sok ideig nem volt ilyen, mert tudtam, hogy kilábalok belőle, meg egyébként is magamnak köszönhetem. Így ki is lábaltam belőle. Most már tudom, hogy ha akkor én is mást hibáztattam volna, akkor még mindig ugyanott tartanék.

Bár tudom, hogy nem nekem szólt a hozzászólás, egy mondatrészen megakadt a szemem, mégpedig:

"minden más csak körülmény, amihez vagy alkalmazkodik az ember, vagy nem"

Itt jön a képbe az időfaktor. Ezek sajnos olyan külső körülmények, amikhez ha egyáltalán lehet anyagi ráfordítás nélkül alkalmazkodni, jellemzően akkor sem egyik napról a másikra. Márpedig aki teljesen magára van utalva, az munkanélküliként sokáig nem húzza.

Egyébként pedig ha valaki a tőle telhető maximális erőkifejtéssel próbálkozik munkát találni, onnantól már ezektől az általad is felsorolt körülményektől - és még sok másiktól - függ a sikeressége, tehát végső soron mégiscsak kellenek az ideális körülmények. Persze utóbbiakat már csak akkor lehet hibáztatni, ha a saját erőfeszítéseinkben nehéz lenne hibát találni.

Próbálkozhatok én a sivatagi homokban vizet keresni akármekkora tudatossággal, erőfeszítéssel, odaadással, ha ott nem esett 20 éve.

Hát, ha a minőségi szinteket nézzük, szerintem a munkahely a legalja, lehet kezdeni ott. Ennek is vannak szintjei, mindenki képben van ezzel. Aztán ha van valamilyen terméked, amit el tudsz adni, tehát a magad főnöke vagy, az már egy jobb helyzet. Én ebben élek, programozó vagyok én is, mint a hozzászólók fele. :D Aztán igen, én tanyára vágyok, mert a város kényelmét nem igazán kényelemnek élem meg, inkább rablásnak. Erre nincs pénzem, és mivel a közterhek minden fityingem elveszik, kitaláltam, hogy csökkentem ezeket a kiadásokat. Nem spórolásra gondolok, hanem saját magam állítok elő erőforrásokat. Pl. meleg víz. Sokkal olcsóbb melegíteni, mint a központi melegvizet használni. Lehet melegíteni mondjuk napenergiával. Szóval van más út is, nem csak számlák fizetése. Itt kezdődik szerintem valahol a mókuskerékből való kiút, hogy nem többet keresel, hanem kevesebbet költesz. És a legfontosabb, hogy élek, amíg ezekkel foglalkozok, nem mint egy irodában, ahol idióták mantrázzák a századrangú "problémáik" végtelen sorát, és még dolgozz is egy f &@szkalapnak apróért, hogy kijöjj valahogy, pedig nem fogsz, de lesz helyette egy kis elmebajod, és örülj, hogy milyen szerencsés vagy, hogy van munkád.

"heti 5 nap, napi 4-5-6 orat setalva (5 - 25km attol fugg merre mentem) kb kiplakatoltam Dublint a CV-mel"
Ebből én nem azt szűrtem le, hogy személyesen mentél volna be. De nekem mindegy.

Sok igazság van abban amit mondasz, de alapvető hibád, hogy azt hiszed a dolgok egyszerűen feketék vagy fehérek. pedig kurvára nem. Van aki szinte bármibe fog bele, sikeres lesz, mert különleges adottságokkal rendelkezik és szerencséje is van. Van, aki állandóan a lehetőséget kutatja, de ritkán találja meg. van aki meg bele is szarik, és ezért nem jut egyről a kettőre. Meg van ezek ezer fajta variációja.
Én is ismerek olyat, akinek relatíve jó a szerencséje. Bár nem jön össze neki sem minden, de néha már ő is csak röhögni tud azon, hogy megint bemákolt egy tök kis valószínűségű, de az életét elég jelentősen befolyásoló pozitív fejleményt. Illetve van olyan ismerősöm, aki mondhatni extra szopóágon van hosszú ideje. Kurvára fontos a szerencsefaktor. Mindenkinek megvan a saját keresztje, van akinek több is. Én meg tudom érteni mindkét oldalt, mert megéltem egy álláskereséssel, munkanélküliséggel járó szopássorozatot, de ugyanakkor látok arra is példát, hogy nálam semmivel sem jobb, szorgalmasabb vagy 'tudatosabb' emberek pusztán a szerencsének köszönhetően mennyivel előrébb tartanak mint én magam. na nem folytatom, mert végül is van munkám, még ha 'jobbat is érdemelnék', meg az élet más területén azért van szerencsém, olyan is, amire sokan csak irigykednek, de azért azt szerettem volna, ha Te is meglátod, hogy a dolgok néha összetettebbek annál, hogy kívülállóként magabiztosan alkothass róluk véleményt.

mindenhova szemelyesen mentem be managerrel beszelni face to face, leadva sajat kezebe a cv-t, a tobbire gondolom egyertelmu hogy miert nem reagalok

"Elso reszre"
Gondoltál rá, hogy személyesen bemenj? Már csak abból kiindulva, hogy ha én munkaerőt keresnék, akkor nem utcai plakátokat fogok olvasgatni, sem IT cégként, sem hambisütödeként. De ha épp a hambisütödémbe embert keresek, és valaki 2 percre rá bekukkant hozzám, hogy "itt vagyok, ragyogok", azt 90%, hogy felveszem, ha alkalmasnak tűnik. Tehát:
- Munkakereső ember megkeresi azt az újságot, ahol a cégek hirdetnek (nálunk superinfo).
- Az újságkihordót leüti, mielőtt az útnak indulna a friss adaggal, és ellop tőle egyet (a többit meg miszlikbe tépi :) ).
- Személyesen odamegy a céghez, aki munkaerőt keres. Gyorsan, mindenkit beelőzve. A személyes kontakt sokkal jobb, mint az E-mail. Hiszen melyik munkaadó szüttyögne még egy sort a CV olvasgatásával, állásinterjúval, stb., amikor épp házhoz jött egy alany? Szerintem nem sokan.
Gondolj csak bele. Munkaerőt felvenni pont olyan, mint bármely más esetben ismeretlenekkel találkozni. Az emberek 99%-a nem szeret ismeretlenekkel találkozni, sem velük telefonálgatni, sem E-mailt küldeni nekik. Ez nyűg, probléma, idegesség. Olyan ez, mint egy ügyfélkezelés. A munkaadó nem érzi jól magát tőle.
Viszont ha már ott vagy előtte és megismert, akkor - pont a fentebb írtak miatt - már nem keres másikat (feltéve ha te megfeleltél). Nem akar behívni senkit, csak hogy még egy isemretlennel keljen találkoznia. Nem fog E-mailt sem küldeni neki, nem csak azért mert ez idő, hanem azért is, mert stresszes. (Pláne, ha minden második elutasító levél után jön az újabb "akkorrohadjmegteszemét", "demijééémáááá", "ahaverokatazéfelveszedugye" és hasonló agymenések.) Hiányzik ez neki? Dehogy is.
Érted már, miért nem működik sok esetben az E-mailezgetés meg telefonálgatás?
Emellett benézhetsz olyan helyekre is, ahol nincs kiírva, hogy munkát keresnek. Miért ne? Építkezés, szálloda, étterem, stb. ahol van lemorzsolódás mindig. Még itthon is lehet így munkát találni. (Egy ismerős fogta magát úgy 2-3 éve, és elkezdett IT cégeknek mailt küdeni, hogy keresnek-e munkaerőt. Bejött neki. Az egyik cég még nem írt ki állásajánlatot, csak tervezte. Kapóra jött nekik, hogy van jelentkező egyből. Megkímélték magukat a felesleges hercehurcától, a sok telefontól, E-mailtől, stb.) Elébe kell menni a dolgoknak, ha eredményt akar az ember.

"Masodik reszre"
Nem vizelek ellenszélbe. Ugyanis nem mondom, hogy hülye vagy emiatt. Csak azt, hogy valamit nagyon elb@sztál. Engem tényleg nem érdekel, hogy másnak van-e munkája vagy nincs. Inkább csak picit zavar (esetleg nevettet), ha valaki mást hibáztat a saját sorsáért. Ennyiről volt szó, nem többről. Mint ahogy a videó is erről szólt -> mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A többi ember, az állam, a munkaadó és minden más csak körülmény, amihez vagy alkalmazkodik az ember, vagy nem.
/És ahogy te elmondhatod a véleményedet erről, úgy én is./

Nem igazán értem, hogy merre lehetne kilépni ebből a körből azon kívül, hogy az ember valamilyen formában vállalkozóként él meg valamiből - amivel egyébként ugyanúgy egy mókuskerékben létezik, csak a saját főnökeként. Ha meg akarsz élni, akkor vagy kiköltözöl egy tanyára önfenntartó életet élni, vagy vállalkozol - "eladod" azt, amiben jó vagy, vagy amit szeretsz csinálni, vagy pedig a mókuskereket választod. A mókuskerék nyilván nem a legideálisabb megoldás, de a munkanélküliségből való kikerülésnek még mindig az a legáltalánosabb formája. A többi ennek megfelelően sokkal nehezebben is elérhető.

Na most az a gaz hogy nekem mennem kell, mert bucsuestem van es a tema nem 5 perc... Munkahely teremtesrol meg csak annyit, hogy zoldseg es gyumolcs termesztessel szeretnek foglalkozni, mar foglalkoztunk is vele csaladi szinten eleg reg, de a helyi piacon egyre keservesebb volt eladni a cuccot, a pesti nagybanira meg horror osszeg feljutni... Bukta. Nem vagyok egy kreativ gondolkodasu ember, igy a lentebb emlitett IT szektorban se sok eselyem van boldogulni. Ez van. Joccakat mindenkinek, fel kell keszulnom a holnapi masnapossagra.

Értsd: abszolút kontroll magad felett, ami által nem lesznek már tévedéseid a körülményeid illetően. Mint pl. kell egy munkahely. :D

Nem tudtok kilépni ebből a "munkahelyet kell szereznem" problémaörvényből, pedig ez nem élet. Na mindegy én befejezem, mert csak vitába fog torkollni a dolog, de nem azért osztom itt az észt, hanem ellenkezőleg, hogy vegyétek már észre, hogy nem a mókuskerék a nyertes pozíció.

Az csak nemkem nem jött le, hogy az öreg mit ért tudatosság alatt, vagy azért azt megmagyarázta az előadás elején, csak a videóban nincs benne?

Te is azzal kezded, hogy nem tudsz munkát szerezni. Minek kéne? Ez ilyen társadalmi beidegződés, hogy "munát kell szerezni, el kell helyezkedni". Ha nem tudsz megélni a hobbydból, teremts magadnak munkát. Számtalan dolgot lehet csinálni, ami pénzt ér. Így születtek a munkahelyek (többnyire találmányokkal).
Azért a DJ pálya nem szimpla hobby, mert sejtésem szerint egy rendes felszerelés 3-5 millió körül indul. Onnan tudom, hogy én is zenész vagyok, egy hangszer 700-nál kezdődik, és még hol van a többi. Na azt én se tudtam pénzelni, de nem is érte meg így se, hogy össz 500 ezres felszereléssel jártam apróért....

Mint ahogy a poszthoz írt második hozzászólásomban utaltam is rá, nekem az elsődleges "elvárásom" először is annyi lenne, hogy egyáltalán reagáljanak valamit a megkeresésemre ott, ahova munkáért megyek. Egyébként pedig annyiszor körüljártuk már ezt, de ha a hobbim nem tehető pénzért csak úgy a nagy semmiből, forrásaim pedig nincsenek, hogy pénzzé tegyem, akkor ez az út is halott. Én pl. tökre szeretek pokerezni, elég jól tudok is, de nincs pénzem benevezni versenyekre. Zenélni is szeretek, de a hangszeremet régen el kellett adnom, még mielőtt pénzt csinálhattam volna belőle. Szívesen foglalkoznék szakmai publikálással is, csak abból meg elég nehéz így hátszél nélkül megélni, a kapcsolati hálóm pedig nem segít azon, hogy hátszelet szerezzek.

Egy baratom ugyanebben a lenezo stilusban mar kiosztotta az agyamat, majd miutan felvazoltam neki a csaladi hatteremet bocsanatot kert. Nem fogom megismetelni, mert nem vagyunk baratok, igy a kommenteddel sajnos nem tudok mit kezdeni.

Elso reszre reagalva: heti 5 nap, napi 4-5-6 orat setalva (5 - 25km attol fugg merre mentem) kb kiplakatoltam Dublint a CV-mel, aztan este meg emailezgettem egy kicsit ha volt energia. Ez az en sztorim, nemtom mas mit csinal.
Masodik reszre reagalva: meguntam a sok faszkodast es elhanyagoltam a szakmamat a sorozatos sikertelenseg miatt, ezert kellett Tescoba penztaroskodnom, korhazba beteget tologatni.
Ahol total ellenszelbe probalsz vizelni az az, hogy nekem nem azert sir a szam, mert nincs munkam (mert lesz, kb 1 honapot kell meg varnom) hanem az a szar szoveg, hogy en vagyok a hulye meg mindig. Ha neked nincs melod nem hordalak le azert, mert kinyilvanitod a panaszod, mivel en megertem. De gondolom neked van melod igy kurvara leszarod hogy masnak miert nincs. Ez nem gond csak tartsd meg a velemenyed magadnak.

A magánéletem és a családi körülményeim ilyen szinten már tényleg nem nyilvánosak, de annyit azért még elmondhatok, hogy a szüleim támogatása "csak" annyiban merült ki, hogy van hol laknom és nem éhezem, meg a kötelező TB-t valahogy megpróbálták kifizetni helyettem, hogy ha lábam törik, azt legalább begipszeljék a balesetin. Ahhoz képest, aki teljesen magára van utalva, nyilván ez is hatalmas segítség, de azért ne úgy tessék elképzelni, hogy unalmas óráimban mozizni jártam, meg százezres telefonokat vásárolgatni a "zsebpénzből".

Nekem konkretan az a problemam, hogy kapasbol en vagyok hulyenek nezve, ha nem tudok munkat szerezni, es hogy jovok ahhoz, hogy masokat okolok magam helyett. Szemely szerint nem okolok senkit, az ok a korulmenyek random hozatala, ami az en esetemben elegge siralmas, es aki hasonlo cipoben jar azt szo nelkul is megertem. Az en hobbym sajnos Magyarorszagon nem elheto, elektronikus zenei producerkent es DJ-kent az elmult 7.5 ev utan nem jutottam elorebb semmilyen szinten, mivel az ingerkuszobom kicsit magasabb annal, hogy az altalam teljesseggel es szivbol utalt mainstream disco szart jatszam. Elvileg Norvegiaban eleg szepen mukodik a szerzoi jogdij tema, ha sikerul ebbol megelhetesi szintre jutni szivesen megosztom a tapasztalataimat.

Tudod mi a te bajod, Stickhorse? Megmutatom én neked, itt írod:
"hiszen a szüleim kisegítenek"
Aki mankóval tanul járni, az soha nem fog futni.

---

A többiek meg jönnek itt a kamu baromságokkal. Unokatesóm lópikula ismeretséggel ment ki Ausztriába. Német nyelvtudása egy gyenge középfok volt. Fél éve dolgozik ott, szállodai alkalmazott, szállás és kaja adott neki, plusz egy elég jó zseton az itthonihoz képest. Közben tanulja a németet, meg plusz szakmát, és nézi, hogy odakint hogyan tud jobb állást találni.
(Egyébként meg lóf@sz a seggébe, mert mondtam neki, hogy itthon is simán találna munkát, de ő menni akart.)
Érdekes egyébként, hogy egy büdös E-mailt nem küldött el. Egyszerűen csak fogta magát, a barátját (aki épp nyaralni ment oda) megkérte, hogy vigye már ki magával, és mikor jön vissza, hozza vissza. Közben kb. két hétre való tartaléka volt, meg egy hátizsák a hátán, benne egy kis sátor meg hálózsák. Viszont három nap után szólt a barátjának, hogy vissza már nem megy vele, mert annyi idő alatt talált munkát. Egyszerűen odament egy idegenforgalommal foglalkozó térségbe, bekopogtatott egy pár szállodába, és 3 nap alatt volt munkája. E-mailre vagy válaszolnak, vagy nem. A közvetítő vagy átb@sz, vagy nem. De ha odamész személyesen, sokkal több esélyed lehet, mivel látnak téged, és lát(hat)ják rajtad, hogy tényleg dolgozni akarsz. Hátszél? Ne röhögtess. Az összes ismeretsége odakint egy térkép volt, amivel tudta, hogy éppen merre jár (nagyjából... :) ).
Kamu az, hogy nincs munka. Mindig van. Csak meg kell teremteni, vagy meg kell találni. Nem a fotelben ülve E-mailezgetni hónapokon meg éveken keresztül.

Egyébként tényleg nem tudom, mi a francot csinálhat az ember hónapokig munka (meg bevétel) nélkül. De tényleg. Ha valaki 2 évig munkanélküli, és ezalatt elküld 1000 E-mailt, az akárhonnan nézem, kevesebb, mint napi 2 db.
NAPONTA KÉT E-MAIL ELKÜLDÉSÉN KÍVÜL MI A BÚBÁNATOS PARIPAPÉNISZT CSINÁL AZ EMBER EGÉSZ NAP??? (Ja, itt izél. :D ) Könyörgöm, ne röhögtess már ilyennel, mert falnak megyek. Szépen hangzik az 1000 E-mail, csak nem két év alatt! :) Ha azt mondtad volna, hogy 2 hónap alatt küldtél ennyit, akkor azt mondanám teljesen jó. De így... :)

A másik emberke meg 15 év IT tapasztalattal meg anyanyelvi angollal? Öregem!
Te most vagy kamu vagy, vagy nagyon béna, ha eddig nem szereztél ezzel állást magadnak és Írországban hamburgert sütsz. 15 év alatt öreganyám is senior webfejlesztő+szoftverüzemeltető+LINUXrendszergazda lesz egyszerre. Nem kevés netes ismerősöm van, aki Angliában, Ausztráliában, USa-ban meg egyéb helyeken hülyére keresik magukat. Igaz, ők sem azzal kezdték, hogy egyből a szakmában kaptak állást. Hanem azzal, hogy ők is hambit sütöttek (bár inkább takarítás meg mosogatás rémlik az elmondásaikból, de végülis mindegy). Most vagy elhanyagoltad a szakmádat és már nem értesz hozzá, vagy soha nem is értettél hozzá, avagy pedig valami mást b@szol el de nagyon, ha ennyi idő alatt nem találtál munkát magadnak. Nem csak külföldön, de itthon is! ha valaki tényleg tud php-ban programozni, mellette jól ismeri a MySQL-t, JavaScriptet, meg kicsit a HTML/CSS-t, az simán el tud helyezkedni itthon is. Pedig php programozóval Dunát lehet itthon rekeszteni, de valahogy mégis felveszi őket a piac (legalábbis akik értenek tényleg hozzá, nem pedig vérpistike színvonalon tolják), avagy bedolgozóként tudnak pénzt keresni. Odakint egy jó senior programozóért (újabban Ruby a menő, ha jól vttem ki, azt keresik nagyon, de én nem értek igazából egyikhez sem), aki megbízhatóan dolgozik, a két kezét összeteszi a legtöbb munkáltató.
Szóval eszem nincs, hogy csinálod, hogy nem találsz munkát, de valamit nagyon elb@szol, az ziher.

Kicsit más megvilágításból is nézzétek meg a dolgokat. Az a gáz, hogy 1.) elvárjátok, hogy ahova bementek munkáért, ott arra nekik kötelességszerűen pozitívan kéne reagálniuk, 2.) az még nagyobb gáz, hogy a munkahelyre bejutást egyedüli variációként kezelitek, mintha az lenne az egyetlen követendő életcél. Ennyire pénzorientáltnak már nem kéne lenni, hogy ezt nem veszi észre senki. Ez szolga gondolkodás. Én meghalnék, ha egész életemben melóban kéne rohadnom. Nem erre születtem, nem azért élek, hogy másokat szolgáljak apróért, akik a statisztikám szerint majdnem mind szociopaták. Én is dolgozok, de nem cégnél, ahol nagyobbnál nagyobb állatok vannak egymás hegyén-hátán, és ez számít természetesnek. Nem keresek sokat, de van életem, a hobbymért kapom a pénzt, amiből a többi hobbymat pénzelem. Mi a gond?

Nyilvánvaló egyébként, hogy léteznek ezek a lehetőségek is, egy korábbi kommentemben írtam, hogy nekem is kellett jó 10 hónap, mire eljutottam arra a szintre, hogy talán a mesterember melletti munkát is bevállaltam volna. Igaz akkor még mindig nem feltétlenül beszélsz bejelentett állásról, vagy akár önálló megélhetésre elegendő fizetésről, dehát az embernek nem lehetne ekkora igényei.

a webdesign maszekkent, kis olcsojanos cegeknek weboldalt => pokol, elismerem. en se csinalnam. Marad az akalmazott, vagy sajat "startup".

bevallom, eszembe se jutott allami kepzes, amire esetleg nem enged a hivatal, mert tulkepzett vagyok. Van diak ismerosom aki seged munkaskent jart egy mesterrel csempet rakni. Ez nem egy "rocket science" ahogy a francia mondja. Kitanulhato hamar, csak az ember kozben bepiszkolja a kezet. Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor kell akkor nehezen talalni ilyen mesterembert, ha talalsz is alig van idejuk, es eleg sokat is elkernek ha vegre eljonnek.

Online kurzusokban egesz jo pld a coursera.org, neha talalni jo ingyenes kurzusokat, pld android fejleszto: https://www.coursera.org/course/android

a CV-ben is jol mutat (kepezed magad), es okosabb is leszel. Szeles a spektrum, nemcsak IT.

A Te példád mutatja egyébként, hogy miért nem szabad általánosítani. El tudtál helyezkedni több, mint 10 éve egy kedvező környezetben, a magadtól összeszedett tudással, és azóta is bombáznak a lehetőségekkel. Én meg itt vagyok egy viszonylag magas szintű, intézményi keretek között gyűjtött, talán még szakmainak is nevezhető, friss, használható tudással, alig fél év munkatapasztalattal - néhány hónapig tudtam dolgozni az első diplomám megszerzése után -, aztán a közmunkától eltekintve gyakorlatilag nézhetek ki a fejemből. Máskor és más alapokról indulunk, más utat járunk be a munkakeresés során, ugyanakkor meggyőződésem, hogy te ugyanannyira akartál munkát találni, mint amennyire most én akarok, az eredmény mégsem ugyanaz.

Teljesen igazad van, erdekes. Szerintem orulj neki (gondolom orulsz neki). En is orulok neki, hogy neked jo, de nekem ettol nem lesz jobb. Megvan az oka, hogy miert nem, de ettol meg nem fogod megerteni, en meg nem tuddok mit tenni ellene. Nyilvan probalkozom, mert nem szeretnek ehenhalni, de ez nem fog meghatni se teged, se mast. A korulmenyek hatterenek ismerete nelkuli megnyilvanulasokat meg koszi, de mindenki tartsa meg maganak.

Nekem is van egyébként ilyen ismerősöm, de legalább munkája van, ugyebár :)

Egy másik pedig szintén webfejlesztésből és webdesign-ból él, amit szintén autodidakta módon tanult, és most gondolkodik a váltáson. Az ügyfelek egy része tiszta - számlázott - munkát akar, az árakat viszont úgy sokallja, a másik részük meg "jól megfizetne" feketén, viszont az igényei teljesíthetetlenek, és visszaél feketézés tényével.

erdekes, en is phpben programozok, igaz 10+ eve. Talan meg megvan valahol az a lementett weboldal amin tanultam (php in 21 days, vagy valami hasonlo volt a neve).
Atlagban heti 1 allas ajanlatot kapok, mint irtam, a munkahelyem nyugis, ezert nem igazan foglalkozok veluk. Php vagy egyeb webfejlesztesnel ajanlatos ismerni valamilyen nepszeru frameworkot, ami most php teren nagyon fejlodik szerintem az a symfony2, de van sok jo MVC, ezek ismerete elony. Ha jobban tudnek nemetul, angolul talan mar kimentem volna Becsbe, 2x - 3x penzert, sok az allas ajanlat onnan is.

Az IT szektorral kapcsolatban meg csak annyit, hogy a jol fizeto teruleteken 3-4-5 poziciot is siman elbir egy maganelettel nem rendelkezo kocka. Eddig 3 ilyen ismerosom van.

azt elfelejtettem meg leirni, hogy az angol nem felso, hanem anyanyelvi szinten megy, nemet kozepfok, 2 honapos intenziv norveg tanulas utan kellemes irott alapfok

Én például közgazdász végzettséggel rendelkezem, most pedig üzleti menedzsmentet és vállalkozásfejlesztést tanulok. Mivel már van egy alapszintű diplomám, jelenleg pedig köt a hallgatói szerződés, ingyenes formában csak magasabb szintű képzésben vehetek részt. Megtakarításaim nincsenek, intézményi keretek között esélyem sincs más szakmát kitanulni, mert nem tudnám kifizetni a tandíjat. A munkaügyi központ szintén csak legyint, egy felső és egy középfokú nyelvvizsgával, az alapszintűnél kicsivel előrehaladottabb számítógépes ismeretekkel és egy felsőfokú végzettséggel nem iskolázhatnak be sem szakmai, sem speciális szakképzésekre. Az IT szektoron kívül egyébként elég kevés terület van, amit alacsony ráfordítással viszonylag magas szinten meg lehet tanulni autodidakta módon, de nyilván egy lehetőség ez is, amivel valóban nem éltem eddig.

IT kb 15 eves tapasztalattal, 3 honapos munakido, miutan kiraktak, mert a fonok unokatestverenek kellett a melo ;) Nekem is elegem lett ebbol a faszkodasbol es kijottem Irorszagba hamburgert sutni. Aztan mint irtam megszunt az etterem, azota csak a faszszopas megy a lentebb leirt okok miatt. Most kiprobalom a halaszatot a hidegbe odafent, es azt is hogy? Na hogy? Protekcioval :) Az ingyenes webfejlesztos kurzussal meg jol megnevettettel, 2 evig tanultam php programozast es nem igazan dobaljak utanam a munkakat... Mindig lesz aki olcsobban megcsinalja.

panaszkodtok, panaszkodtok, de senki se emliti kozuletek, hogy mi az a szakma amit kitanultatok... nem ertem, hogy tudtok 1-2 evig otthon ulni es mast se csinalni mint emailezni. Ha nincs piackepes szakmad, akkor tanulj meg valami ujat, ami keresett. Egy ev alatt szinte barmilyen atlagos szakmaban el lehet jutni "abszolvens" szintre. Menj el valaki melle inasnak ingyen... Ketkezi szakmatol kezdve akar webfejlesztest is beleertve. En webfejlesztessel folgalkozok, atlagosan HETENTE jon allas ajanlat, a linkdedin.com profilom alapjan. Tele a web ingyenes webfejlesztes kurzusokkal, en is autodidakta modon tanultam kb 10 eve.
Van ismerosom akinek elege lett a multikbol, es az IT-bol, elkezdett meheszkedni. Szinte ingyen vett par csaladot a komplett felszerelessel egyutt egy oreg mehesz bacsitol, es most gyakorlatilag ebbol el. Szezonalis munka, evi par tonna mezet megtermel (nezd csak meg a piacon mennyi a kiloja a becsuletes meznek)

az szep, heti netto 150 font marad a vegen egy eleg izmos szakmaert... tisztara megeri :) ebbol mennyi megy meg a kozvetitonek?

Vagy ha nem közvetítővel mész ki.
http://kginternational.hu/betanitott-gyari-munka-anglia

Uhhhh hat az elegge szopo, reszvetem...

Az a csúcs, amikor protekcióval mész állásinterjúra (érted, végre egyszer te is, mint a mesében), ráadásul maximálisan alkalmas vagy a betölteni kívánt pozícióra, de beszopod, mert egy másik jelölt erősebb protekcióval érkezik.

A szegeny paraszt kimegy kulfoldre, hatha szerencseje lesz. Lett neki, felvettek egy gyorskajaldaba, experience nelkul. 9 honap utan a gyorskajalda bezar... A paraszt ujrakezdi a mukakeresest. 3 honapig lofasz (ismetlem LOFASZ) se tortenik... Se egy email, se egy telefon, semmi. A paraszt gondolkodik egy kicsit, hatha a CV-vel van baj, csinal egy pofatlan kamu CV-t es folytatja az allaskeresest. Ujabb 2 honap elteltevel ismet csak a lonak a jo nagy budos fasza. A parasztnak ido kozbe elfogy a penze, nemhogy repulore/alberletre, de etelre sincs penze, igy 2-3 nap kihagyassal tud csak enni valamit. Kozben azt latja, hogy volt kolegai mind hazamennek, mert ugyanebben a cipoben jarnak. Hala istennek a paraszt kap egy lehetoseget Norvegiaban halaszni, de addig nem tud kimenni amig nincs alberlet. Kolcson penzbol megveszi a hazautra a jegyet, majd ha itt az ido kolcson penzbol kijut Norvegiaba. Tanulsag: ha nincs ismerosod/csaladtagod/hatszeled/akarmid 90%-ban nem kapsz munkat. Aki ennek az ellenkezojet allitja az (1) leszophat bonyallal (2) siman csak troll (3) benne van a 10%-ban. Udv: egy csoro paraszt.

Nekem nincs diplomám, de én is ebben a helyzetben vagyok, mint te.
Mondhatjátok itt az okosságokat imki meg a többiek, de maximum részben van igazatok. Én 2 éve, keresek munkát. Ha 1000 mailt nem küldtem szét, a mosogatótó-takarítótól a hálózatkarbantartó informatikus állásokig, azaz a legutolsó még nem közmunkás állástól a szakmámig akkor 1et sem, és nem is túloztam, mert a kimenő levelek száma jóval veri az 1000et és nem sok magáncélú mailt irkálok... Próbáltam közmunkás állást is betölteni, félreértés ne essék, de úgy hajtottak el, mint a szaros macskát.
Érdekes módon 2 fajta munkára hívtak be állás interjúra (nevetséges az a szó, h interjú.. eligazításra):
- Az első a házaló ügynök. Adj el biztosítást, nyiss számlát, csinálj parasztvakítást hátha bedől a szerencsétlen.
- A második? Hívjál fel embereket, adj el az eszkimónak frigót, az öregasszonynak életre szóló álomutazást aztán hívd be őket egy előadásra ahol kapnak 1 gumi késélezőt és ha szerencséjük van nem lesznek lehúzva 300ezerre...
Na lehet mondani, hogy finnyás vagyok, de nekem nincs ahhoz gyomrom, hogy átbasszak embereket a palánkon... főleg nem nyuggereket, meg sorstársakat akik becaplatnak a kevés pénzükön, hogy aztán üres kézzel menjenek haza. Khm Zepter, khm FLP... és mind úgy hirdette magát, hogy irodai kisegítő, ügyfél referens, asszisztens... etc...
Most bazdmeg 2 év után kénytelen vagyok elmenni KR-esnek. Nincs vele bajom, mert ahhoz képest jól fizet, sőt nem is szar munka amit kell csinálni, itt csak az elvvel van a bibi... egy országban ahol nem talál magának az ember civil munkát, az az ország haldoklik. Ki lehet nevetni, de így van. Ha nincs olyan munkahely ahová bárki el tud helyezkedni (persze szakma meg ilyenek figyelembe vételével számolva) abban az országban nincs jövő.
Mikor voltam fizikain, pszichológiain nem egy Stickhorse-hoz hasonló emberrel találkoztam. Diplomás mérnök nem talál munkát magának, pedig van már munkatapasztalata... főiskolai végzettséggel bíró informatikus volt kénytelen hivatásos szakmában elhelyezkedni ember, tudd már hol élsz. Ez a vénember is jókat mond, de egy ideális társadalmat, vagy legalább is logikusan működőt vesz alapul, nem a magyar színvonalat.
Innentől kezdve nem tartom magamat hibásnak. Én teljes szórást végeztem az álláspiacon. Én mindenre jelentkeztem ami jött és nem kellet költözni ahhoz h be tudjak járni.
Oh és tudjátok mennyi válasz jött az 1000+ jelentkezésre? kb 100. Amiből 30 házaló faszomkodás volt a többi meg egy vastag nem, olyan burokban, hogy bekerült a rendszerbe majd szólunk... na szevasztok okoskák.

Csak a saját példámból okulva, 11 hónap munkanélküliség alatt, 0 Ft bevétellel és megtakarítással miből kezdjem el megteremteni az anyagi hátteremet önállóan, tehát nem a környezetemre támaszkodva? Ja, hogy munkából? Tán azért voltam az ennyi ideig, mert nem olyan egyszerű munkát szerezni.

Én még szerencsés vagyok, hiszen a szüleim kisegítenek, de ezzel sincs így mindenki, amiről valószínűleg szintén nem saját maga tehet. Nem csak a két véglet létezik ám, miszerint csak magamat hibáztatom, és ennek mérten meg is teszek mindent, vagy csak a környezetet, és ülök otthon tétlenül.

A megteszek mindent, miközben tisztában vagyok a környezeti gátakkal a legéletszerűbb összeállítás.

Azért éhhalál előtt még bekopoghat az ember pár helyre, hogy kell-e valahol ablakot pucolni! ;) Vagy éhen is halhat... ez mind rajta múlik.
Vállalkozást kis pénzből is lehet indítani, van rá példa. Vagy "plusz pénzt" úgy is szerezhet az ember, hogy racionalizál. Én egy hónapja tételesen írom, hogy mire mennyit költök, majd hó végén összegzem, hogy mi az, ami feltétlenül szükséges volt és hol lehetne esetleg megtakarítani.
És igen, vannak külső körülmények, amikre nem vagy hatással. A legtöbb ember általában ezeket okolja a sikertelenségéért. És ezzel szépen lehet is ülni a babérokon. De ha a külső körülményeken nem változtathatunk, attól még saját magunkon igen.
Nincs anyagi háttér, mert eddig nem teremtetted meg? akkor kezd el megteremteni ma. És akkor holnaptól lesz. nem kevés, de minden nap több. Ha nem kezded el megteremteni, holnap is ugyanannyi lesz és jövő héten 1 év múlva és az utolsó napon is. Ez a része rajtad múlik. A múltból tanulni kell, a jövővel tervezni a jelenben pedig megvalósítani! De sokan a múlton siránkoznak, ezért nincs idejük megtervezni a jövőt és tenni érte.
És lehet magyarázni, hogy a videóban mivel nem értesz egyet, de ez mind mind megint csak kifogás.

Az a baj ezzel imki, hogy a "meg kell találni a módját" típusú kijelentések mögött bújik meg sokminden olyan, amiről az ember csak részben tehet. Kapcsolatok, élettér, a birtokában lévő tudás iránti kereslet a környezetében, szerencse. Ezek között is van persze olyan, amin az ember változtathat, de a változtatás lehetőségéhez megint más "adottságok" - pl. anyagi háttér - kellenek.

A videó önmagában motivációs beszédnek kiváló. Ha az ember csak tétlenül várakozik, miközben kizárólag a körülményeket hibáztatja, az a lehető legrosszabb és leghamisabb helyzet, azt viszont nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy minden csak az ember hozzáállásán múlik. A sikeres álláskeresés során igenis léteznek olyan, az embertől független tényezők is, amiknek szembe kell találkozniuk az ember hozzáállásával, vagy ha úgy tetszik, "tudatosságával", hogy az sikert eredményezzen. Ja, és arról sem illik megfeledkezni, hogy az ember tudatosan próbálkozni sem ér rá akármeddig, mert előbb utóbb éhenhal nagy tudatosságában.

"amikor ilyen falakba ütközik, azért azt hiszem, valahol jogos, ha néha másokat is hibáztat."
Mint például kiket?
Tóninak igaza van. Meg ennek a Hawkins ürgének és Jánvári Zsoltnak is.
Csak és kizárólag te vagy a felelős a saját sorsodért. Minden és mindenki más csak körülmény, amihez vagy tudsz alkalmazkodni, vagy nem. Tőled függ.
Épp erről beszélt a videóban Hawkins. Azok, akiknek nincs munkájuk, másokban keresik a hibát. Vannak, akik jobban, és vannak, akik kevésbé. Te is valamennyire ezt teszed most. Éppen ezért nincs is munkád. ;) Akik meg nem nézik a másikat, azoknak van munkájuk/megélhetésük, mert megteremtik maguknak, és nem másoktól várják el.

Amit Tóni felhozott ötletként, mint vállalkozást, ott már egyből rá is vágtad, hogy nincs rá pénzed. És már dobtad is az egyik lehetőséget. Ez magyarázat- és kifogáskeresés arra, hogy miért ne. Pedig ahhoz, hogy eredményt érj el, nem kifogásokra van szükség, hanem megoldásra.
Plusz most elmondok egy titkot neked: mikor elkezdtem a vállalkozásomat, igazából nekem se volt jóformán egy forintom se rá. A vállalkozáshoz nem csak tőke kell. Persze, azzal könnyebb, elismerem, de tévhit az, hogy csak azzal megy. Mehet máshogy is, csak meg kell találni a módját. Persze ha inkább kifogást keresel, azzal ugyan nyugtathatod magad, de munkád/megélhetésed még nem lesz tőle. Oldd meg, találd ki, hogy hogyan legyen munkád, avagy olyan megélhetésed, ami neked (az igényszintednek) megfelelő. Mondhatnám úgy is: add el azt, amit tudsz, amiben jó vagy. Ne várd el, hogy mások majd térden állva könyörögjenek, hogy megvehessék a munkádat, mert ilyen nem fog történni.
A tudatosság alatt szerintem nem a diplomát értette Hawkins. Sokkal inkább ezt.

Most pl. itt írogatsz. Meg úgy általában is elég sokat szoktál ide írni. Nem mondom, hogy ne tedd, írj csak nyugodtan, mert sok értelmes dolgot szoktál idevésni. De ha ezt az időt mással töltenéd, lehet ám, hogy lenne már munkád is. ;) Kitől függ ez is? Tőled.

Ez a másik javaslat, amivel rendszeresen találkozom. Sajnos sem nekem, sem a családomnak nincs pénze vállalkozást indítani, pedig ötlet lenne bőven. Ugyanilyen okok miatt nem tudok külföldi munkát vállalni sem, nem mintha amúgy nagyon szeretnék. Persze erre lehet kontrázni, hogy naugye, köszönjük magunknak, amiért nincs megtakarításunk, és akkor vitatkozhatunk azon, hogy az kinek a hibája...

Annak, hogy bárkit is hibáztassunk, annak semmilyen formában nincs "értelme". Önmagam hibáztatása legalább annyira nem segít munkához, mint mások hibáztatása, viszont a "jogosultsága" is egyenlő a két dolognak. Legalább annyi külső akadálya tud lenni a munkanélküliségnek, mint hozzáállásbeli. Persze lehet azt mondani, hogy ez kifogás, mindaddig, ameddig az ember nem kerül abba a helyzetbe, hogy maga is szembesül a "kifogásaival". Abban is biztos lehetsz, hogy tisztességes embernek nem kellemes érzés a kifogásaival "küzdeni".

Oké, akkor teremts magadnak munkát. Kezdj vállalkozásba, például. Ha más nem tudja megadni amire vágysz?

Lehet másokat hibáztatni, de mi értelme van? Attól nem jutunk előrébb, csak magyarázzuk a bizonyítványt.
El kell dönteni, hogy az ember elvállalja azt, ami van vagy vár arra, amit szeretne. A kettő persze nem zárja ki egymást. Várhatsz az álommelóra, de addig, amíg nem jön el, élhetsz a kevésbé szimpatikus lehetőségekkel. Főleg, ha adsz nekik egy esélyt. Mert amikor az ügyfélasszisztens, irodai munka meg pénzügyi szolgáltató munkára egyből rámondod, hogy házaló-ügynöki munka, akkor Te döntesz úgy, hogy nem kell, holott lehet, hogy meg sem ismered, mi igazából a lehetőség. És lehet, hogy más elvállalja és keres vele pénzt, ameddig Te a saját sebeidet nyalogatod és okolod a világot.
Szóval, lehet okolni a világot, de nem érdemes, mert amíg valaki ujjal mutogat, addig más ugyanannyi energiából előre halad.

ne folytasd b+, mert feltörnek az emlékeim :(

Facebook-os kommentelőtől, Jánvári Zsolttól kérdezném, hogy a "jelenlegi környezetemben értéktelen" diplomám feltétlenül az én hibám-e? Annak választása nyilván az én "hibám" volt, igaz, amikor - úgy jó 6-7 éve, mert nekem már gimnáziumban orientálódnom kellett - én azt választottam, akkor még nem a jelenlegi környezetem volt.

Tényleg nem szeretném felmenteni magam, jelenleg is kiváltságos helyzetben vagyok. A mostani, általam csak kampány-közmunkának nevezett programban sikerült egy közintézményhez kerülnöm, ahol irodai kisegítő feladatokat végzek. A 11. hónapra jutottam arra az elhatározásra, hogy mostmár minden mindegy, épp egy 3 műszakos, néhány ezer forinttal többet ígérő "operátori" munka helyett közvetítettek ki ide.

Viszont azt hiszem, elgondolkodtató az érem másik oldala is, amit nyilván sokaknak nem kell itt bemutatnom. A hvg.hu-n hetente jelenik meg cikk HR-es vezetőktől "mit ne tegyél az állásinterjún?", "5 hiba, amit elkövethetsz az önéletrajzodban" és hasonló címekkel, akkor azért nyílik a bicska a zsebemben. Nyílik a bicska, mert mindezt írják olyan HR-esek, akiknek aztán az e-mailes - tehát nem levélcímezgetős, meg egyenként telefonálós - világban "nincs idejük" egy "bocs, nem"-et visszaírni a jelentkezésedre. Nyílik a bicska a zsebemben, mert elvárják, hogy a jelentkezéshez szabd a beadott pályázatod, ugyanakkor sem az újsághirdetések, sem az internetes portálok nagy részét nem derül ki előre, hogy valójában melyik céghez pályázol. Nyílik a bicska a zsebemben, amikor ugyanazt a házaló-ügynöki munkát meghirdeti ügyfélasszisztens, irodai munka meg pénzügyi szolgáltató néven is. Nyílik a bicska a zsebemben, amikor 2,5 hónapig járok állásinterjúkra meg próbamunkára, végül közlik, hogy sajnos mégsincs üres pozíció a cégnél. Arról már nem is beszélek, hogyha valahova bekopogok, örülhetek, ha egy önéletrajzot átvesznek tőlem, és esetleg meg tudom kérdezni, hogy beszélhetek-e valakivel, aki munkaügyi kérdésekben döntési pozícióban van. Elé kerülni úgysem fogok, de legalább megkérdezhetem. A fejvadász cégnél meg furcsán néz rám a kolléganő, miszerint "ők csak szakmunkásokat közvetítenek ki, miért nem próbálkozom külföldön".

Mégegyszer mondom, az ember nyilván a rossz döntéseivel és a tétlenségével rengeteget tud rontani a helyzetén, de akkor, amikor ilyen falakba ütközik, azért azt hiszem, valahol jogos, ha néha másokat is hibáztat.

"11 hónapig voltam munkanélküli pályakezdőként"

Az a szomorú, hogy eseted nem egyedi. Nagyon nem.

Borsodban (de akár millió más helyen is) kicsit sokáig kopogtatott volna azzal az ablakpucolási ajánlattal... ;)

Annak ellenére, hogy a tudatos énem mélységesen egyetért az üzenetével, mégis vitatkoznom kell.

Második diplomámon dolgozó emberként nem gondolom, hogy a "tudatosság" nagyon alacsony szintjén állnék. Ennek ellenére 11 hónapig voltam munkanélküli pályakezdőként, most pedig közmunkásként dolgozom. Egy idő után, amikor már a rajtad segíteni próbálók előtt is a sokadik ajtó zárul be eredmény nélkül, az ember azért hajlamos a környezetét is hibáztatni. Nagyon könnyű ezeket így elmondani egy barátságos kis tiszteletdíjért tartott előadáson.