Izé

mit várnak??? hogy hitelcsapdában, 80e forintos keresettel boldog leszek. örülök, ha ki tudom törölni a seggemet. de majd megoldom, remélem megtudom. kár, hogy ehhez talán majd itt kell hagyni az országot. bár lehet ez nem is olyan nagy baj.

A fiatalok legutóbbi hőbörgésétől nekem is nyílt a bicska a zsebemben, pedig engem még érintett is a téma, amiről hőbörögtek. Talán a legnagyobb baj az, hogy az valóban csak "hőbörgés" volt.

Az emberek elfelejtettek tüntetni. Nincsenek jól körülhatárolt, társadalmi többséget megszólítani tudó és ezáltal legitimálható célok, sem ezeket közvetíteni tudó csoportok. Az tüntetésnek, mint eszköznek továbbra is van létjogosultsága, vagy, ha úgy tetszik, "értelme", csak nem tudjuk megfelelően alkalmazni.

Bennem meg valószínűleg az idealizmus tombol, de azt gondolom, hogy nem azok az emberek mozdították előre a világot, akik nem vállalták fel a véleményüket. Ha az embernek már véleménye sem lehet, akkor kevés dolog maradt abból a kivívott szabadságból, amire annyira büszkék vagyunk.

Az a baj, hogy ahhoz, hogy alapjaiban változzon az ország helyzete, a kormány hozzáállása, igen nagy tömegnek kellene megmozdulnia.Nem olyan régen láthattunk a fiatalok részéről hőbörgést, utcára vonulást.Változott valami?!Igen, a társadalom többi tagjában ellenszenvet váltott ki, mintsem együttérzést és bátorítást.Ez érthető is a korosztályok közötti szakadék, illetve az egyes pártokhoz való kötődés miatt(ebbe nem mennék bele).

Az összefogásról, amit írsz értem és egyetértek vele.De ez nem a fiatalok bűne, hibája,rossz hozzáállása, hanem az országra, illetve az egész emberiségre jellemző manapság.Máshogyan rendezzük személyes ügyeinket, nézeteltéréseinket is.

Csak vegyük mondjuk példának Görögországot.Hónapok óta tartó tüntetések zajlanak náluk, kortól, nemtől függetlenül kint vannak az utcán.Mégsem ad bátorítást más országnak, nem példaértékű a cselekedetük.Sőt, inkább ellenérzést, ellenszenvet vált ki másokból, az EU többi tagjából.Véleményem szerint nem lenne ez másképpen a mi esetünkben sem.Szerintem egy tüntetés, lázadás inkább rontana helyzetünkön, mint javítana.És ezzel a legtöbb fiatal is tisztában van.
No, nem azt akarom mondani, hogy jó, ami most történik és csendben kell tűrni, de jelen helyzetben szerintem nem sok választás van.

Nekem mint ebbe a korosztályba tartozónak mindig azt mondták, hogy ne pattogjak, ne tegyem közzé a véleményem nyilvános helyen, mert nem tudjuk mit hoz a jövő a politikában és a munkahelyeken. Tehát inkább látszódjak semlegesnek és ha odakerül, hogy egy jó munkahely adódna nekem - mint amúgy egy témakörre specializálódott szakembernek - nehogy a korábbi véleménynyílvánításaim miatt ne kapjam meg.

Merthogy kit nem találunk már meg az interneten? Ami pedig egyszer elhagyja a számat, vagy a tetteim...nos...azok örökre törölhetetlenné, visszafordíthatatlanná és meg nem történtté tehetők...

A legrosszabb gondolatnak tartom, hogy nincs értelme a lázadásnak, tüntetésnek, hőbörgésnek. Ezeknek a modern társadalomban azért "nincs értelme", mert elvesztették az erejüket. Azért, mert az emberek sokszor nem tudják, mi és ki ellen kéne valójában tüntetni, vagy mert éppen sem a kitartás, sem az összefogás nincs meg az ilyen aktív fellépések mögött. Egy fővárosi, néhány ezres tüntetésből ma nem lesz az egész országon végigsöprő hullám, jobbára az esti eső szétveri azokat is, akik még ott maradtak.

Nyilvánvaló, hogy ha az ember tájékozottabb lenne a társadalmi szerepvállalás lehetőségeiről, az ezzel járó felelősségről, és hajlandóságot is mutatna ezek alkalmazására, akkor sokkal kevesebb szükség lenne ilyen jellegű, aktív fellépésekre, de ha egyszer az emberek nem élnek ezekkel a lehetőségekkel, akkor csak a kevésbé "békés" megoldások maradnak. Jellemzően nem vezetnek ugyan instant Kánaánhoz, de a nem tetsző helyzetből mindenképp kimozdítanak, a változás pedig csak ezzel a dinamizmussal érhető el.

A legrosszabb, amit tehetünk, az a passzivitás. Elcsépeltté vált mára, hogy a gonosz diadalához nem kell más, mint a jók tétlensége, de Burke nem mondott hülyeséget.

Érdekes cikk, már régóta vártam egy ilyen jellegű írásra, "kimutatásra".Végre nem a mai fiatalság véres szájjal való mocskolása volt a cél.Egyáltalán nem okozott meglepetést az eredmény.
Bár én már nem tartozom a vizsgált korosztályhoz, mégis teljesen átérzem, egyes esetekben megértem a helyzetüket, hozzáállásukat.Ugyanakkor úgy gondolom ez a pesszimizmus, kilátástalanság, bizonytalanság, sodródás az árral nem csak a fiatalokat jellemzi.Ez ugyanúgy megfigyelhető a 30-40 évesek körében is.
Nem is értem mit gondolnak egyesek, mit kéne tenniük?!Utcára vonulni síppal-dobbal és felgyújtani az országot?!Attól bizonyára megoldódna minden és otthon tapsikolna az idősebb korosztály is.Én emlékszem, hogy annak idején sem volt ez másképp.Csak akkor máshogy élték,éltük meg problémáinkat, máshogyan és máshol vezettük le a feszültséget.Annak idején is otthon laktunk a szülőkkel, sőt az én szüleim egészen a nyugdíjas korukig nem élhettek egyedül.És ez nem volt ritka.A mai fiatalok sokkal felvilágosultabbak egyes témákban, jobban átlátják és kezelik helyzetüket.A problémamegoldó képességük is sokkal fejlettebb, még akkor is ha ehhez a jelen kor vívmányait is kell használniuk.Sajnos nincs szükségük arra, hogy kimozduljanak, mikor otthon elérhető számukra az iskola, a könyvtár, a bank, az üzletek, mozi és "társasági életet" is élhetnek.Ez véleményem szerint nem az ő hibájuk, inkább a fejlett technika következménye.Természetesen nem állítom, hogy ez helyes és, hogy ezen nem kell változtatni, de tegyük szívünkre a kezünket, annak idején, mikor elérhető volt a tv, a rádió, később a számítógép, mi nem órákat töltöttünk el előttük, velük?!Dehogynem.
Amit viszont nagy problémának tartok, az a sportolás hiánya.Tudom, hogy a mai gazdasági helyzetben nem könnyű ezt egyesületi szinten űzni, de annak idején is megoldottuk, szüleink megoldották.
A magánéletbeli kilátástalanság, pesszimizmus, kivárás pedig érthető.Ez köszönhető a kormány gyatra hozzáállásának, a munkahelyi-egzisztenciális bizonytalanságnak és a társadalom általi elvárásnak.
Tisztában vannak, vagyunk azzal, hogy nincs értelme a lázadozásnak,tüntetésnek, hőbörgésnek.Nehezebben vezethetőek meg, nem hisznek az ígéreteknek és nem nem várják kipolírozott csizmával a télapót 20 évesen.Ugyanakkor úgy vélem, hogy nem szabad őket leírni, hiszen többségük jó képességű, értelmes, szinte minden témában képben vannak(ezt tapasztalom itt az izén is).Nem érdektelenek, még ha úgy is tűnik, csak magukban elfojtják érzéseiket.Egy szunnyadó vulkán a többségük.Nehogy egyszer kitörjenek.

A jövőnkkel kapcsolatos pesszimizmus részben kulturális hagyaték, részben pedig az élethelyzetünk tudatos vagy tudatalatti realizálása. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy ma az országban nagy tömegek élnek egyfajta egzisztenciális létbizonytalanságban, ami kihat a jövőtervezésükre. Sem a kereseti viszonyok, sem a szociális helyzet, sem pedig a munkahely biztonsága nem ad okot bizakodásra.

A magánéleti passzivitásnak rengeteg hatása lehet, lehetne vitatkozni, hogy a szociális élet színtereinek különböző okokból történő megváltozása hatott a fiatalok gondolkodásmódjára, vagy fordítva, szerintem mindegyiknek nagy szerepe volt ebben.

Ami engem leginkább aggaszt, az a közélettel szembeni passzivitás, az érdeklődés hiánya és az ezekkel párhuzamosan jelentkező bizalmatlanság. A korosztályom nagy része nem érdeklődik a közélet semmilyen formája iránt, a gazdasági ismeretei, a szociális életterét meghatározó intézményrendszerekkel kapcsolatos ismeretei felszínesek, már ha egyáltalán vannak, és ezen nem is nagyon akar változtatni, ez pedig a legrosszabb irány. A megismerés az elfogadást és hatékonyabb használatot éppúgy elősegítené, mint szükség esetén a változtatást. Addig, ameddig a generáció érdektelen az őt körülvevő világgal kapcsolatban, addig ne csodálkozzunk, hogy nem is akarja azt aktívan megélni, használni, befolyásolni.

Nézzék meg az alsó 3 posztot! ;)