Hehe, és valóban élnek ilyen felfogással nők, igen szép számban. Én jártam már úgy, hogy tök normálisan próbáltam felvenni egy csajjal a kapcsolatot, ő meg nem túl finoman elküldött a halál farkára. Nem vagyok egy Gerard Butler, de azért szvsz vállalhatóan nézek ki, van humorom, és meg is tudok szólalni értelmesen. Pislogtam, mint hal a szatyorban. Kb. azt sugallta, örüljek, hogy nem fúj le könnygázzal. :D
Nem egyszerű, na. :-) Várják a fehér lovon érkező zorrót, közben meg nem érdemelnek még egy Tompikát sem.
Szerencsére azért nem az ilyenek vannak többségben, aki akar és alkalmas rá, találni fog magához illő normális nőt.
Ezért tart szinglibulikat az állam
Jövő hónapban kezdődik a kormány országos társkereső akciója: állami ismerkedős bulikkal kedveskednek a fiatal magyar magányos szíveknek, lesz Bergendy, táncház, társastánc, utcabál, vagyis amolyan fiatalos dolgok.
bungle 2013. 04. 27. 21:54 | #68
Ahogy egyik kedves pszichomókusom, Almási Kitti írta egyszer:
Nagyrészt a túlhajtott munka meg az egydimenziós emberré válás hozta magával azt a szomorú jelenséget, hogy a közvetlen emberi kapcsolatok jelentősen leépültek. Nagyon kevesen, keveset beszélgetnek. A számítógép témája a terápiás gyakorlatoknak már csaknem az egyharmadát teszi ki. A kapcsolat első megbillenésén azt nézik meg a partnerek, hogy mit művel a számítógépen a másik. Az egyik páciensem felesége fogalmazta ezt meg frappánsan, aki azt mondta: mi komputerfeleségek vagyunk, mert hazajön a férj, odaül a számítógép elé, és az este további részében a monitorra fókuszál. Leül vacsorázni, de azért odapillant a számítógépre, mert mintha érkezett volna valami e-mail, csak egy pillanat, csak ránézek, hogy mi történt! A nők és a férfiak is arról számolnak be, hogy mennyire rá vannak kattanva a Facebookra és az Iwiwre. Arra, hogy csak úgy kiírnak valamit. Nagyon mélyeket szoktak kiírni - pl. ilyet: "futottam". Vagy azt, hogy "főztem", aztán kirakják a végeredményt fényképen, amit sokan like-olnak. Ha valaki nem tudná, a like-olás azt jelenti, hogy jelzem: tetszik nekem, amit a másik kiírt. Hát mikor hívnék én föl, mondjuk kétszáz vagy ötszáz ismerőst, hogy képzeld, főztem egy rakott krumplit? És hányan jeleznék azt vissza, hogy "like-olom"? Tehát olyanfajta kielégülésekhez juthatok ilyen módon, amelyekhez természetes úton nem jutnék, mert az életben nem hívnék föl ezért valakit. Ezáltal azonban úgy érezhetem, hogy egy nagy, boldog család részese vagyok, hiszen ezeket még az is érdekli, ha hajat mosok, és még tetszik is nekik! Én is fönt vagyok a Facebookon, és bár nemigen írok ki semmit, egyszer kicseréltem a profilképemet, és egy csomóan like-olták. De szuper ez, gondoltam, most már kezdem érteni, hogyan lehet erre rákattanni! A férfiak nagyon sokszor esnek bele ebbe a csapdába, majd azt mondják: az a probléma, hogy a feleségem nem adja meg nekem a kellő figyelmet! A félrelépések nagy része is azzal magyarázható, hogy a hitves nem csodál eléggé, a másik meg eléggé csodál. Erre a férfiak annyira, de annyira vágynak - és legyünk őszinték, mikor fog lelkesen tapsikolni egy feleség, hogy édesem, de boldog vagyok, hogy megmostad a hajadat? A Facebook és az Iwiw ezeket a küszöböket annyira leviszi, annyira keveset kell tennünk ahhoz, hogy kapjunk valami jót, hogy teljesen rákattanunk, és tényleg olyan lesz a dolog, mint egy kábítószer. A "komputerfeleség" pedig közben elemi frusztrációt él meg: "Ott ülök, mint egy rakás szerencsétlenség, várom, főztem neki, ő meg a monitort bámulja, és azt mondja, hogy mindjárt jövök, egyetek nyugodtan, ezt még gyorsan befejezem!"
Nagyrészt a túlhajtott munka meg az egydimenziós emberré válás hozta magával azt a szomorú jelenséget, hogy a közvetlen emberi kapcsolatok jelentősen leépültek. Nagyon kevesen, keveset beszélgetnek. A számítógép témája a terápiás gyakorlatoknak már csaknem az egyharmadát teszi ki. A kapcsolat első megbillenésén azt nézik meg a partnerek, hogy mit művel a számítógépen a másik. Az egyik páciensem felesége fogalmazta ezt meg frappánsan, aki azt mondta: mi komputerfeleségek vagyunk, mert hazajön a férj, odaül a számítógép elé, és az este további részében a monitorra fókuszál. Leül vacsorázni, de azért odapillant a számítógépre, mert mintha érkezett volna valami e-mail, csak egy pillanat, csak ránézek, hogy mi történt! A nők és a férfiak is arról számolnak be, hogy mennyire rá vannak kattanva a Facebookra és az Iwiwre. Arra, hogy csak úgy kiírnak valamit. Nagyon mélyeket szoktak kiírni - pl. ilyet: "futottam". Vagy azt, hogy "főztem", aztán kirakják a végeredményt fényképen, amit sokan like-olnak. Ha valaki nem tudná, a like-olás azt jelenti, hogy jelzem: tetszik nekem, amit a másik kiírt. Hát mikor hívnék én föl, mondjuk kétszáz vagy ötszáz ismerőst, hogy képzeld, főztem egy rakott krumplit? És hányan jeleznék azt vissza, hogy "like-olom"? Tehát olyanfajta kielégülésekhez juthatok ilyen módon, amelyekhez természetes úton nem jutnék, mert az életben nem hívnék föl ezért valakit. Ezáltal azonban úgy érezhetem, hogy egy nagy, boldog család részese vagyok, hiszen ezeket még az is érdekli, ha hajat mosok, és még tetszik is nekik! Én is fönt vagyok a Facebookon, és bár nemigen írok ki semmit, egyszer kicseréltem a profilképemet, és egy csomóan like-olták. De szuper ez, gondoltam, most már kezdem érteni, hogyan lehet erre rákattanni! A férfiak nagyon sokszor esnek bele ebbe a csapdába, majd azt mondják: az a probléma, hogy a feleségem nem adja meg nekem a kellő figyelmet! A félrelépések nagy része is azzal magyarázható, hogy a hitves nem csodál eléggé, a másik meg eléggé csodál. Erre a férfiak annyira, de annyira vágynak - és legyünk őszinték, mikor fog lelkesen tapsikolni egy feleség, hogy édesem, de boldog vagyok, hogy megmostad a hajadat? A Facebook és az Iwiw ezeket a küszöböket annyira leviszi, annyira keveset kell tennünk ahhoz, hogy kapjunk valami jót, hogy teljesen rákattanunk, és tényleg olyan lesz a dolog, mint egy kábítószer. A "komputerfeleség" pedig közben elemi frusztrációt él meg: "Ott ülök, mint egy rakás szerencsétlenség, várom, főztem neki, ő meg a monitort bámulja, és azt mondja, hogy mindjárt jövök, egyetek nyugodtan, ezt még gyorsan befejezem!"
0
VÁLASZ
Nas 2013. 04. 27. 21:53 | #67
Ebben van valami, de ez meg Magyarországon szerintem inkább azért lehetett jellemző 20-30 évvel ezelőtt, mert akkor mindenki kb. egyforma életszínvonalon élt, a legtöbb ember élete kb. azonos forgatókönyv szerint alakult, túlzottan nem kellett / nem volt értelme pl. karrierépítéssel foglalkozni, nem nagyon költöztek / váltottak munkahelyet az emberek. Ma mindenki el van foglalva azzal, hogy milyen utat válasszon, hova menjen tanulni, dolgozni, milyen kapcsolatokat építsen, stb., kevesebb időt töltünk otthon, eleve gyakrabban is cserélgetjük a lakóhelyünket, arra meg még kevesebb időnk, energiánk jut, hogy a környezetünkben élőket megismerjük. Több a lehetőségünk, de nagyobb a nyomás is rajtunk, hogy ezeket használjuk is ki, különben "lemaradunk". Régebben nem volt ilyen, ezért nyugisabb volt az élet.
0
VÁLASZ
bungle 2013. 04. 27. 21:41 | #66
Hallgatva az Izé Rádióban az 1979-et... "And the world seemed a little more honest."
És én igazáról erről beszéltem, nem többszáz vagy ezer évekkel ezelőtt, mivel arról nekem nincs tapasztalatom. Persze 30 éve sem egy idilli világban éltünk, és biztos volt rengeteg probléma akkor is, akár az emberi kapcsolatokat nézve is, de az emberek nekem akkor sokkal közvetlenebbnek tűntek. Emlékszem, hogy a nyolc lakásos sorházban mennyire jóba volt mindenki mindenkivel, jó kis házibulikat tartottak a felnőttek. Manapság a szomszédok jó esetben köszönnek egymásnak (persze biztos vannak kivételek, ahogy akkor is voltak magukba zárkózó emberek, de az arány a saját tapasztalatom szerint teljesen más).
És én igazáról erről beszéltem, nem többszáz vagy ezer évekkel ezelőtt, mivel arról nekem nincs tapasztalatom. Persze 30 éve sem egy idilli világban éltünk, és biztos volt rengeteg probléma akkor is, akár az emberi kapcsolatokat nézve is, de az emberek nekem akkor sokkal közvetlenebbnek tűntek. Emlékszem, hogy a nyolc lakásos sorházban mennyire jóba volt mindenki mindenkivel, jó kis házibulikat tartottak a felnőttek. Manapság a szomszédok jó esetben köszönnek egymásnak (persze biztos vannak kivételek, ahogy akkor is voltak magukba zárkózó emberek, de az arány a saját tapasztalatom szerint teljesen más).
0
VÁLASZ
Randal Graves 2013. 04. 23. 13:20 | #64
Most ez azt akarja jelenteni, hogy egy balfasz generáció vagyunk? :D
0
VÁLASZ
Nas 2013. 04. 22. 18:45 | #63
Egy barátnőm nagyon bölcs meglátását tudom még megosztani veled: Minden kapcsolatból lehet tanulni, a rosszból is. Most legalább pontosan tudod, hogy mi az, amit NEM szeretnél. Ez hidd el, nagy segítség lesz a későbbiekben. :) Egy ilyen ember pedig nem érdemli meg, hogy miatta megkeseredj, és esetleg ezért elszalaszd a saját boldogságod. A rá "pazarolt" éveket pedig ne sajnáld, tök fiatal vagy még, nincs semmi veszve. Meg ezen tényleg kár rágódni, hogy hány évet töltöttél vele. Akkor szeretted, tehát gondolom, nem tűnt pazarlásnak a dolog, ezt csak utólag, a történtek miatt érzed így.
+1
VÁLASZ
bungle 2013. 04. 22. 17:43 | #59
Egy régi dobos haverom játszott esküvőkön is, és az egyik nagyon vidéki lagziban lefúrta a menyasszonyt az egyik szünetben vmelyik hátsó helyiségben. De az nem volt szerelem, ott látták egymást először (meg sztem utoljára). :D Romantikusak lehetnek ezek a falusi lagzik... ;)
0
VÁLASZ
Bogi22 2013. 04. 22. 17:22 | #57
Nem furcsa , tudod nekem barátnőmnek az esküvőjén barátnőm szexelt a vőlegénye barátjával . :) Mert őt szerette csak nem merte mondani! Az hogy az én exem akkor mondta el mit érez nem bánom mert Nas amit írt most segített! :D Leszarom a múltat és nézek előre ... :)
Az esküvővel kapcsolatosan mikor kijelentette hogy nem akarja :D hááát .. az édes apámtól futhatott ..( elverték mint szódás a lovát) mivel falusi vagyok , a falusi "paraszt" lakodalom az egy nagyon jó sőt csodálatos dolog.. Mert itt mindenki össze tart megkapta a magáét .. csak fáj a rápazarolt évek! :) De még fiatal vagyok .. előttem az élet! Nem vagyok egy buta "paraszt" picsa akinek nincs csak 4 foga! :) hehehe Majd lesz egyszer valaki , aki meg is érdemli hogy szeressem! :)
Az esküvővel kapcsolatosan mikor kijelentette hogy nem akarja :D hááát .. az édes apámtól futhatott ..( elverték mint szódás a lovát) mivel falusi vagyok , a falusi "paraszt" lakodalom az egy nagyon jó sőt csodálatos dolog.. Mert itt mindenki össze tart megkapta a magáét .. csak fáj a rápazarolt évek! :) De még fiatal vagyok .. előttem az élet! Nem vagyok egy buta "paraszt" picsa akinek nincs csak 4 foga! :) hehehe Majd lesz egyszer valaki , aki meg is érdemli hogy szeressem! :)
0
VÁLASZ
ismeretlen 2013. 04. 22. 12:47 | #56
Nekem az állam ne találjon párt, mert a végén még valami olyanhoz akarnak hozzáadni, aki nem tetszik, de jó pártkatona, és nem szerelemből fogunk szaporodni, hanem abból a célból hogy létrehozzuk a legjobb igaz magyar fideszes utódokat. Na ebből nem kérek. Másrészről, meg lehet hogy kötelező lesz az állami társkereső, mert hát ugye család csak az lehet, aki házas, kedves vezéreink szerint és jóvoltából, szóval jobb, ha az ember aláveti magát vezetőink akaratának és párt talál, ha beledöglik is.
0
VÁLASZ
Nas 2013. 04. 22. 00:17 | #54
Azért nem szeretem ezt a "régen minden jobb volt" szöveget, mert egyrészt egy idilli, soha sem volt világot sír vissza, másrészt mindig hozzá kell tenni, hogy kinek a szemszögéből volt jobb, harmadrészt az emberi természet alapvonásai nem nagyon változnak néhány ezer év távlatában. Mindig is voltak házasságszédelgők, kurvák, casanovák, kerítők, perverzek, becsapható naivak, stb.
Hogy tisztázzuk, mi az a "régen", vegyük azt a kort, amikor azért már nem szinte kizárólag a vagyon megtartása miatt kötöttek házasságokat, hanem adott társadalmi rétegen, vallási közösségen belül kb. szabad volt a párválasztás (pl. nagyanyáink kora). Akkor az emberek azonban még kevésbé voltak individualisták, inkább magukba fordultak a bánatukkal - de nem egy lányanya / elhagyott fiú lett akkor is öngyilkos... Ma már a megcsalt ember inkább dühöt, bosszúvágyat érez (bár régen is történt jópár "szerelemféltésből" elkövetett gyilkosság is, tehát ebben sincs új a Nap alatt).
Muszáj beszélni arról is, hogy régebben sokkal egyértelműbben le voltak osztva a párkapcsolati szerepek, hogy hogyan kell viselkednie egy nőnek, hogyan egy férfinak. Az ismerkedésnek, udvarlásnak, házaséletnek, háztartásnak, mindennek megvolt a maga forgatókönyve, nem kellett nagyon kitalálni semmit, de el sem lehetett nagyon térni ezektől a szabályoktól. Ma már szerencsére sokkal nagyobb a szabadságunk ezekben a dolgokban (is), de éppen ezért nehezebb is megtalálni, hogy a mi egyedi életstílusunkhoz ki passzol a legjobban.
A másik, hogy régebben pl. a nőktől az eltartásért cserébe feltétlen engedelmességet vártak el, el kellett tűrniük olyan bánásmódot is, amit egy mai, magát önállóan is eltartani képes nő nem biztos, hogy eltűr. Ez nyilván csökkentette a párkapcsolati problémák kipattanásának esélyét, de koránt sem nevezném ideális helyzetnek... Amit én még mindig alapvető problémának látok ezzel kapcsolatban, az az, hogy a nők szeretnének végre úgy a terhek viselése terén mint a jogokban és döntésekben egyenrangú félként jelen lenni egy kapcsolatban, de a férfiak (érthető okokból) még mindig vonakodnak lemondani a fölényükről, a "férfi-esszenciájukat" érzik veszélyben forogni, ha valamiben nem ők irányítanak, nem ők a kezdeményezők, ha a párjuk többet keres, ha "női munkára" kéri őket, stb., ami ellentmondásos igényeket, állandó konfliktusforrást jelent.
A férfiak egyszerre várják el az "ideális" barátnőjüktől, hogy az modern, önálló, nyitott, belevaló csaj legyen...de azért jól tudjon főzni, lehetőleg ő mosson, takarítson otthon, ne szóljon bele az autóvezetésbe, ne vállaljon komoly hivatást, és eszébe se jusson, hogy akár a pasi is otthon maradhatna a gyerekkel, ha beteg... Ezek ellentmondásos elvárások, és így persze, hogy nem működik a dolog. Ahogy az sem működik, hogy egy férfi egyszerre legyen macsó latin lover, aki a férfias, erős kisugárzásával, hűvös lovagiasságával kápráztatja el a nőt és érzékeny lelki szemetesláda, aki engedelmesen hagyja magát elrángatni egy modern balettelőadásra is, ami iránt ráadásul gombnyomásra tud elragadtatást és őszinte érdeklődést színlelni.
Mindenki találja ki, hogy neki mi kell, keresse meg, és ne várja el a másiktól, hogy egyik pillanatban így, a másikban úgy viselkedjen. Az a baj, hogy ma még nagyon keverednek a régi és az új szerepek, elvárások, sokan maguk se tudják, hogy valójában mit is szeretnének ezekből a másikban (meg hogy egyáltalán ők maguk hova tartoznak...).
Hogy tisztázzuk, mi az a "régen", vegyük azt a kort, amikor azért már nem szinte kizárólag a vagyon megtartása miatt kötöttek házasságokat, hanem adott társadalmi rétegen, vallási közösségen belül kb. szabad volt a párválasztás (pl. nagyanyáink kora). Akkor az emberek azonban még kevésbé voltak individualisták, inkább magukba fordultak a bánatukkal - de nem egy lányanya / elhagyott fiú lett akkor is öngyilkos... Ma már a megcsalt ember inkább dühöt, bosszúvágyat érez (bár régen is történt jópár "szerelemféltésből" elkövetett gyilkosság is, tehát ebben sincs új a Nap alatt).
Muszáj beszélni arról is, hogy régebben sokkal egyértelműbben le voltak osztva a párkapcsolati szerepek, hogy hogyan kell viselkednie egy nőnek, hogyan egy férfinak. Az ismerkedésnek, udvarlásnak, házaséletnek, háztartásnak, mindennek megvolt a maga forgatókönyve, nem kellett nagyon kitalálni semmit, de el sem lehetett nagyon térni ezektől a szabályoktól. Ma már szerencsére sokkal nagyobb a szabadságunk ezekben a dolgokban (is), de éppen ezért nehezebb is megtalálni, hogy a mi egyedi életstílusunkhoz ki passzol a legjobban.
A másik, hogy régebben pl. a nőktől az eltartásért cserébe feltétlen engedelmességet vártak el, el kellett tűrniük olyan bánásmódot is, amit egy mai, magát önállóan is eltartani képes nő nem biztos, hogy eltűr. Ez nyilván csökkentette a párkapcsolati problémák kipattanásának esélyét, de koránt sem nevezném ideális helyzetnek... Amit én még mindig alapvető problémának látok ezzel kapcsolatban, az az, hogy a nők szeretnének végre úgy a terhek viselése terén mint a jogokban és döntésekben egyenrangú félként jelen lenni egy kapcsolatban, de a férfiak (érthető okokból) még mindig vonakodnak lemondani a fölényükről, a "férfi-esszenciájukat" érzik veszélyben forogni, ha valamiben nem ők irányítanak, nem ők a kezdeményezők, ha a párjuk többet keres, ha "női munkára" kéri őket, stb., ami ellentmondásos igényeket, állandó konfliktusforrást jelent.
A férfiak egyszerre várják el az "ideális" barátnőjüktől, hogy az modern, önálló, nyitott, belevaló csaj legyen...de azért jól tudjon főzni, lehetőleg ő mosson, takarítson otthon, ne szóljon bele az autóvezetésbe, ne vállaljon komoly hivatást, és eszébe se jusson, hogy akár a pasi is otthon maradhatna a gyerekkel, ha beteg... Ezek ellentmondásos elvárások, és így persze, hogy nem működik a dolog. Ahogy az sem működik, hogy egy férfi egyszerre legyen macsó latin lover, aki a férfias, erős kisugárzásával, hűvös lovagiasságával kápráztatja el a nőt és érzékeny lelki szemetesláda, aki engedelmesen hagyja magát elrángatni egy modern balettelőadásra is, ami iránt ráadásul gombnyomásra tud elragadtatást és őszinte érdeklődést színlelni.
Mindenki találja ki, hogy neki mi kell, keresse meg, és ne várja el a másiktól, hogy egyik pillanatban így, a másikban úgy viselkedjen. Az a baj, hogy ma még nagyon keverednek a régi és az új szerepek, elvárások, sokan maguk se tudják, hogy valójában mit is szeretnének ezekből a másikban (meg hogy egyáltalán ők maguk hova tartoznak...).
0
VÁLASZ
bungle 2013. 04. 21. 23:20 | #53
"kevesebb ilyen idegbeteg rohangálna, ha az emberek legalább a párkapcsolatokban nem úgy viselkednének egymással mint egy felmosóronggyal"
De egyre többen viselkednek így, mivel velük is így viselkedtek, és ez a gyenge személyiségeket padlóra küldi. És ahogy írtad, ez a 22-es csapdája, legközelebb már ők is így fognak hozzáállni máshoz, aztán az is sérül, stb. stb.
Tudom, hogy nem osztod a "régen minden jobb volt" elméleteket, de a saját tapasztalom, hogy régen kevesebb defektes rohangált a párját fejvesztve kutatva (persze előbb-utóbb megtalálja minden zsák a foltját, de aztán az egymásra támaszkodásból nem sok jó szokott kisülni).
De egyre többen viselkednek így, mivel velük is így viselkedtek, és ez a gyenge személyiségeket padlóra küldi. És ahogy írtad, ez a 22-es csapdája, legközelebb már ők is így fognak hozzáállni máshoz, aztán az is sérül, stb. stb.
Tudom, hogy nem osztod a "régen minden jobb volt" elméleteket, de a saját tapasztalom, hogy régen kevesebb defektes rohangált a párját fejvesztve kutatva (persze előbb-utóbb megtalálja minden zsák a foltját, de aztán az egymásra támaszkodásból nem sok jó szokott kisülni).
0
VÁLASZ
Nas 2013. 04. 21. 23:00 | #52
Ez azért szomorú, mert a saját boldogságuk útjába állnak vele. Mivel eleve gyanakvóak, mindig azt lesik, hogy a másik mikor hibázik valamiben (márpedig ez előbb-utóbb akár akaratlanul is bekövetkezhet), és akkor rögtön rásütik, hogy "ez is csak egy balfasz / hülye picsa", és máris megerősítve érzik a teóriájukat, hogy "minden férfi / nő egy szemét gennyláda". Így viszont esélyük sincs arra, hogy nyugodt, boldog párkapcsolatuk legyen, mert ilyen hozzáállással előbb-utóbb minden próbálkozásuk kudarcba fullad. Ez viszont a 22-es csapdája, mert a halmozódó rossz tapasztalatok miatt egyre inkább úgy érzik, hogy összeesküdött ellenük a világ, magukba fordulnak, és egy idő után már valóban kerülni fogják őket az emberek, mert kiállhatatlan balfaszok / hárpiák lesznek. Ennek az utolsó, gusztustalan stádiuma, amikor valaki már csak azért ismerkedik, hogy "visszaadja" a másik nemnek, amit tőle kapott.
A sérelmeken, igazságtalanságok miatti felháborodáson marha nehéz túllépni - pláne, ha jogosak, pláne, ha olyantól szenvedi el az illető, akit szeret - de muszáj megtenni, mert a dédelgetésükkel csak magának árt az ember.
Mondjuk azért azt is hozzátenném, hogy kevesebb ilyen idegbeteg rohangálna, ha az emberek legalább a párkapcsolatokban nem úgy viselkednének egymással mint egy felmosóronggyal...
A sérelmeken, igazságtalanságok miatti felháborodáson marha nehéz túllépni - pláne, ha jogosak, pláne, ha olyantól szenvedi el az illető, akit szeret - de muszáj megtenni, mert a dédelgetésükkel csak magának árt az ember.
Mondjuk azért azt is hozzátenném, hogy kevesebb ilyen idegbeteg rohangálna, ha az emberek legalább a párkapcsolatokban nem úgy viselkednének egymással mint egy felmosóronggyal...
0
VÁLASZ
bungle 2013. 04. 21. 22:23 | #51
Pont a héten olvastam:
http://velvet.hu/blogok/randi/2013/04/16/a_ferfiakkal_valo_kapcsolatot_sztalini_alapokra_kell_helyezni/
"A férfiakkal való kapcsolatot sztálini alapokra kell helyezni, azaz be kell vezetni a bűnösség (megdönthető) vélelmét. Ellenkező bizonyításig fel kell tételezni, hogy minden férfi szarházi gennyláda, aki a nőket (fizikailag, lelkileg, anyagilag, szexuálisan) kihasználni és bántani akarja, és ha erre esélyt kap, gondolkodás nélkül meg is teszi. Rajta, uraim, tessék bebizonyítani az ellenkezőjét. Nem lehetetlen."
Remek, egy újabb sérült nő! (Remélem Bogi nem követed a "jótanácsait"). És mennyi ilyen rohangál, hihetetlen... Megbántotta őket valamikor egy hímnemű, és onnantól az összes férfi "szarházi gennyláda". Kb. mint fordított esetben a "minden nő kurva" hozzáállás.
http://velvet.hu/blogok/randi/2013/04/16/a_ferfiakkal_valo_kapcsolatot_sztalini_alapokra_kell_helyezni/
"A férfiakkal való kapcsolatot sztálini alapokra kell helyezni, azaz be kell vezetni a bűnösség (megdönthető) vélelmét. Ellenkező bizonyításig fel kell tételezni, hogy minden férfi szarházi gennyláda, aki a nőket (fizikailag, lelkileg, anyagilag, szexuálisan) kihasználni és bántani akarja, és ha erre esélyt kap, gondolkodás nélkül meg is teszi. Rajta, uraim, tessék bebizonyítani az ellenkezőjét. Nem lehetetlen."
Remek, egy újabb sérült nő! (Remélem Bogi nem követed a "jótanácsait"). És mennyi ilyen rohangál, hihetetlen... Megbántotta őket valamikor egy hímnemű, és onnantól az összes férfi "szarházi gennyláda". Kb. mint fordított esetben a "minden nő kurva" hozzáállás.
0
VÁLASZ
Nas 2013. 04. 21. 21:49 | #50
Nagyon durva, amiket írtok, nekem is az volt az első gondolatom, ami Avirexnek, hogy ilyen csak a filmekben van.
De azért, mert egy seggfej, még ne írd le az összeset az ellenkező nem képviselői közül. Hidd el, vannak köztük normálisak is. (Nem könnyű őket megtalálni, de tényleg vannak. :)) Tudom, hogy marha nehéz, de próbáld meg magadban lezárni a dolgot, hogy egy új kapcsolatot már tiszta lappal indíthass majd, mert ha a rossz tapasztalatból adódóan úgy állsz majd hozzá, hogy "minden férfi egy fasz, ez a szemét vajon mikor fog átverni", akkor senki mellett nem leszel boldog. Sovány vigasznak tűnik, de tényleg örülj neki, hogy viszonylag időben kiderült a "párod" hozzáállása, és nem gyerekkel együtt hagyott ott több évnyi házasság után mint szegény Szancsót...
(Nem ismerem a részleteket, nyilván úgy lenne korrekt, ha a másik felet is meg tudnánk hallgatni, de ez az esküvőn szakítós lépés olyannyira köcsög eljárás, hogy nem igazán tudok mentséget elképzelni rá...beszarok, milyen emberek vannak. O.o)
De azért, mert egy seggfej, még ne írd le az összeset az ellenkező nem képviselői közül. Hidd el, vannak köztük normálisak is. (Nem könnyű őket megtalálni, de tényleg vannak. :)) Tudom, hogy marha nehéz, de próbáld meg magadban lezárni a dolgot, hogy egy új kapcsolatot már tiszta lappal indíthass majd, mert ha a rossz tapasztalatból adódóan úgy állsz majd hozzá, hogy "minden férfi egy fasz, ez a szemét vajon mikor fog átverni", akkor senki mellett nem leszel boldog. Sovány vigasznak tűnik, de tényleg örülj neki, hogy viszonylag időben kiderült a "párod" hozzáállása, és nem gyerekkel együtt hagyott ott több évnyi házasság után mint szegény Szancsót...
(Nem ismerem a részleteket, nyilván úgy lenne korrekt, ha a másik felet is meg tudnánk hallgatni, de ez az esküvőn szakítós lépés olyannyira köcsög eljárás, hogy nem igazán tudok mentséget elképzelni rá...beszarok, milyen emberek vannak. O.o)
+2
VÁLASZ
bungle 2013. 04. 21. 16:53 | #49
Érdekes olvasói levél:
www.velvet.hu/blogok/randi/2013/04/21/igy_csajozik_aki_nem_lat/
Sokszor bele se gondolunk, nekünk mennyivel "könnyebb" dolgunk van...
www.velvet.hu/blogok/randi/2013/04/21/igy_csajozik_aki_nem_lat/
Sokszor bele se gondolunk, nekünk mennyivel "könnyebb" dolgunk van...
0
VÁLASZ
Bogi22 2013. 04. 21. 15:44 | #47
Tudod :) én már nem bízok a férfiakban!! Már tőlem a csillagot is lehozhatják vagy a napot az égről! Már ha egyszer sérült egy nő , az már soha sem felejt! Max póker arcot húz! :D Mint én .. én mosolygós vagyok és erősnek mutatom magam! :) Így nem derül ki hogy , fáj e valami.
Szancsó drága fel a fejjel! Most csak magadért és a lányodért kell hajtanod!! :) Légy erőd és bátor ,mint egy római gladiátor!! :)
Szancsó drága fel a fejjel! Most csak magadért és a lányodért kell hajtanod!! :) Légy erőd és bátor ,mint egy római gladiátor!! :)
0
VÁLASZ
Bogi22 2013. 04. 21. 13:31 | #45
Mért viccelnék?! Szerinted nekem annyira kellemes volt , mikor ott állunk a jegyzőnél és kijelenti " Ne haragudj , de nekem ez nem megy!" Én meg vissza kérdezek , " Mi baj?" Rám nézet és "Sajnálom" Elment .. :D Ennyi KB Március 30 án mondtam volna igent .. De nem tettem.. Kedves Andor barátom egy szép setét bőrű fiatal lányt választott , mert "tud" élni !! :) Már jobban vagyok és sokkal jobb így.. De házasodni nem fogok!!!!
0
VÁLASZ
AVIREX 2013. 04. 21. 08:37 | #37
Na basszus, az valóban nem az. :/
Amúgy nem te vagy az első ilyen sajnos, nekem is van a környezetemben ilyen illető.
Közel a 40-hez, 2 gyerek, stb., amit otthon kap(ott) unalmas.
Most apu költözik, 2 gyerek marad = anyu boldog, apu nem annyira.
Jut eszembe van egy másik illető is, de ott a szesz volt a fő probléma, az más kategória, ott érthető a dolog.
Amúgy nem te vagy az első ilyen sajnos, nekem is van a környezetemben ilyen illető.
Közel a 40-hez, 2 gyerek, stb., amit otthon kap(ott) unalmas.
Most apu költözik, 2 gyerek marad = anyu boldog, apu nem annyira.
Jut eszembe van egy másik illető is, de ott a szesz volt a fő probléma, az más kategória, ott érthető a dolog.
0
VÁLASZ
Szancso 2013. 04. 21. 07:30 | #36
Azért 18 év házasság után,ez nem annyira felemelő érzés.A lányom miatt talán megérte.
Ha van egy kutyád pár év alatt hozzád nő,családtag lesz,pedig "csak" egy kutya.
Talán épp azért izéltem annyit,hogy elfelejtsem a mindennapi gondokat.
Az érettebb nőkről csak annyit,hogy aki negyedik x felett képes otthagyni a családját,(bár megpróbáltam mindent)
annak annyi esze van....de nem sértegetem.
Persze mindenhez két ember kell.
De nem én mentem a farkam után.
Ha van egy kutyád pár év alatt hozzád nő,családtag lesz,pedig "csak" egy kutya.
Talán épp azért izéltem annyit,hogy elfelejtsem a mindennapi gondokat.
Az érettebb nőkről csak annyit,hogy aki negyedik x felett képes otthagyni a családját,(bár megpróbáltam mindent)
annak annyi esze van....de nem sértegetem.
Persze mindenhez két ember kell.
De nem én mentem a farkam után.
0
VÁLASZ
AVIREX 2013. 04. 21. 00:49 | #34
Tudod Nas, ez úgy volt, hogy régen volt a Pod, de Jobs úgy érezte, valami újat kell alkotnia, ezért megszületett az iPod.
Meg aztán ott volt a Phone, aztán jött a Mobile Phone, de Jobs úgy érezte újat kell alkotnia, jött szépen tehát az iPhone.
Régen voltak ugye rabszolgák, jobb helyeken cselédek, de itt a XXl. században ilyen nincs, úgy érzem lesz helyette
iNas.
Meg aztán ott volt a Phone, aztán jött a Mobile Phone, de Jobs úgy érezte újat kell alkotnia, jött szépen tehát az iPhone.
Régen voltak ugye rabszolgák, jobb helyeken cselédek, de itt a XXl. században ilyen nincs, úgy érzem lesz helyette
iNas.
0
VÁLASZ
AVIREX 2013. 04. 21. 00:21 | #33
Áhááá, akkor a problémát itt kellene elkezdeni kezelni a tisztelt kormánynak, hogy először is tiltani kellene az ilyen kapcsolatokat! :D
Mert a sok fiatal szív ezért magányos, mert a hozzád hasonlóak is a milfeket másszák, ahelyett, hogy egy másik fiatal szívet hódítana meg :P
Jó, tudom nem kell, mert nyávog, meg gyereket akar :DDDDDD
Mert a sok fiatal szív ezért magányos, mert a hozzád hasonlóak is a milfeket másszák, ahelyett, hogy egy másik fiatal szívet hódítana meg :P
Jó, tudom nem kell, mert nyávog, meg gyereket akar :DDDDDD
0
VÁLASZ
7sleeper 2013. 04. 20. 21:19 | #31
kórbánék mennek vissza az időben
ebben a négyévesben először eljutottak a történeti alkotmányig
most meg már túl is szaladnak lassan Klebelsbergen
(merthogy a Horthy érában a tanítók is úgy lettek "kiküldve",
a sok-sok új oskolába
hogy lehetőleg párjukat leljék)
ha nem hevenyészve, nem nyíltan és ostobenkó-kurvásan csinálnák most, lett is volna értelme úgy évtizede
sebaj majd jön a ki-nem-egyezés és végül az állam-nem-alapítás
ebben a négyévesben először eljutottak a történeti alkotmányig
most meg már túl is szaladnak lassan Klebelsbergen
(merthogy a Horthy érában a tanítók is úgy lettek "kiküldve",
a sok-sok új oskolába
hogy lehetőleg párjukat leljék)
ha nem hevenyészve, nem nyíltan és ostobenkó-kurvásan csinálnák most, lett is volna értelme úgy évtizede
sebaj majd jön a ki-nem-egyezés és végül az állam-nem-alapítás
-1
VÁLASZ
cila 2013. 04. 20. 20:49 | #30
Szóval, a Kormány ébredezik évszázados álmából.
Már épp ideje. Tenni valamit. Akármit. Mert egyre több a szomorú ember. És egyre kevesebb gyerek születik meg.
Pedig a magyar lányok gyönyörűek, a magyar fiúk "értenék a dolgukat". De, és azt hiszem itt van a bibi:
Munkahelyek kellenének, létbiztonság, belátható jövőkép (hogy légy nyugodt: holnap is fog billegni a morzsa a bajszodon, lesz mit a tejbe aprítani).
Énekelhetik akár Megasztárok is a "Tavaszi szél vízeet áraszt" és hasolókat, higyjétek el nekem, a fürjecske is párt akar választani, de azon helyen tojja a töb tojást, ahol több eleséget talál.
Már épp ideje. Tenni valamit. Akármit. Mert egyre több a szomorú ember. És egyre kevesebb gyerek születik meg.
Pedig a magyar lányok gyönyörűek, a magyar fiúk "értenék a dolgukat". De, és azt hiszem itt van a bibi:
Munkahelyek kellenének, létbiztonság, belátható jövőkép (hogy légy nyugodt: holnap is fog billegni a morzsa a bajszodon, lesz mit a tejbe aprítani).
Énekelhetik akár Megasztárok is a "Tavaszi szél vízeet áraszt" és hasolókat, higyjétek el nekem, a fürjecske is párt akar választani, de azon helyen tojja a töb tojást, ahol több eleséget talál.
+2
VÁLASZ
Stickhorse 2013. 04. 20. 20:45 | #29
Biztosítsanak inkább munkalehetőséget, aztán majd ha lesz pénzem aktív társasági életet élni, megoldom én a párkeresést, köszönöm!
0
VÁLASZ
TeeJay 2013. 04. 20. 18:43 | #28
próbáltad már? ha nem akkor ne kritizáld, én pl csak idősebb nőkkel lógtam mindig mert a mai tinik kibírhatatlanok.
egy 35-45 éves nőt már tudsz tisztelni azért mert tudja mit akar, nem nyávog folyton meg hisztizik meg balhézik. tedd boldoggá és kész nem fog az agyadra menni, hidd el sokan azért szeretik az érett nőket köztük én is. hidd el olyat tud egy 40éves ketté áll a füled és igencsak vonzóak még, sőt tudok 50közelit is akit szemrebbenés nélkül megmásznék a 18éves lánya helyett aki bár jól néz ki de akkora buta picsa hogy hozzá se nyúlnék :) ők nem akarnak a 2. talizás után házasságot követelni tőled netán gyereket, csak jól akarja érezni magát. kell ettől jobb?
egy 35-45 éves nőt már tudsz tisztelni azért mert tudja mit akar, nem nyávog folyton meg hisztizik meg balhézik. tedd boldoggá és kész nem fog az agyadra menni, hidd el sokan azért szeretik az érett nőket köztük én is. hidd el olyat tud egy 40éves ketté áll a füled és igencsak vonzóak még, sőt tudok 50közelit is akit szemrebbenés nélkül megmásznék a 18éves lánya helyett aki bár jól néz ki de akkora buta picsa hogy hozzá se nyúlnék :) ők nem akarnak a 2. talizás után házasságot követelni tőled netán gyereket, csak jól akarja érezni magát. kell ettől jobb?
+2
VÁLASZ
AVIREX 2013. 04. 20. 09:01 | #21
Legalább lesz több időd izélni :D
Vagy éppen sokat izéltél és amiatt izé? He'? :D
( Nem áll meg most az élet, mindenki járt már így, legyél tökös gyerek, nő + van elég. Természetesen nem ilyen állami szervezésű "bulikon" kell keresgélni, mert ez 30-40-50 éve talán életképes lett volna, de ma? :D )
Vagy éppen sokat izéltél és amiatt izé? He'? :D
( Nem áll meg most az élet, mindenki járt már így, legyél tökös gyerek, nő + van elég. Természetesen nem ilyen állami szervezésű "bulikon" kell keresgélni, mert ez 30-40-50 éve talán életképes lett volna, de ma? :D )
0
VÁLASZ
bungle 2013. 04. 19. 21:49 | #16
http://youtu.be/d-diB65scQU
"In every life we have some trouble
When you worry you make it double
[...]
Ain't got not girl to make you smile
Don't worry, be happy"
:)
"In every life we have some trouble
When you worry you make it double
[...]
Ain't got not girl to make you smile
Don't worry, be happy"
:)
0
VÁLASZ
Nas 2013. 04. 19. 21:06 | #11
Mert ezek félrevezető adatok. Valamiért soha nem korfára lebontva közlik őket, hanem összesítve. Fiatal férfiból több van mint fiatal nőből, mert több fiúgyerek születik mint lány (a fiú csecsemők természetes halandósága magasabb, ezt egyenlítené ki ez a jelenség, viszont a modern orvostudománynak köszönhetően ma már nem halnak meg a "gyengébb" fiúcsecsemők sem, ezért több a fiatal férfi). A férfiak viszont kevesebb ideig élnek mint a nők, ezért a társadalom EGÉSZÉT tekintve több a nő. De ha korosztályokra lebontva nézed, a nők aránya csak a 40-50. életév között kezdi meghaladni a férfiakét. Magyarul akikből sok van, azok a fiatal férfiak és az idős nők...fiatal nőből és idős férfiból kevesebb van.
0
VÁLASZ
bizkit_ 2013. 04. 19. 18:31 | #7
Rengeteg oka lehet az egyedulletnek: karrier(allando melozas, szabadido=hetvege, kisebb ismerkedesi lehetoseg), penzhiany-lakashiany, rossz csaladmodell a szuloktol(egyedulallok, elvaltak), kenyelmesseg-megszokas-komolytalansag(nem 1x hallottam:"most nem akarok komoly kapcsolatot", csak azert mert jol erzik magukat ugy ahogy vannak), media(minden ami tvben, neten folyik), facebook-meg hasonlok(mindenkivel barat vagyok es majdnem senkivel a valosagban), felelem az erzelmi rizikotol, stb
0
VÁLASZ
http://poorlydrawnlines.com/comic/hot-singles/
:D:D