Izé

börtönkórházban, naná. ;-)

Lázár János SZTK-ban.. :-DD

Uruguay elnöke a köznapi emberekkel együtt a rendelőben orvosi vizsgálatra vár
http://innerwisdomblogdotcom.files.wordpress.com/2014/06/mujica-hospital.png

El tudnátok ilyet képzelni mondjuk Orbánról? ;)

Kurva nagy arc!

www.origo.hu/nagyvilag/20130527-jose-pepe-mujica-uruguayi-elnok-portreja.html

Függetlenül attól, hogy kicsoda ez az ember, és milyen ember, azért ezt a cikket ne mutassák meg a magyar politikusoknak, mert nem fogják érteni azt a részt, hogy adakozik, lemond a fizetésről, nem kell a juttatás. És szegényeknek csak a nagy kék-halál fog kattogni a fejükben évekig.

én mind a kettőtöknek igazat adok. Stickhorse-nak is, mivel tudjuk, hogy a mocskos hatalmi rendszer milyen piszkos és rejtett eszközökkel próbálkozik, illetve nem csak próbálkozik, hanem teszi is a dolgát.

Neked is igazat adok, mert nem lehet mindenben a rosszat nézni és valóban vannak kivételes esetek.
PL Hugo Chavez esetében is:

http://www.youtube.com/watch?v=oeHzc1h8k7o

Akkor stickhorse meg még páran,ti úgy látom nagyban képviselitek azt a pesszimista életellenes tábort,ami a mai embert úgy lehúzza a szarba,mert örök kételkedő,és ürügy kereső,amit majd jól oda lehet mondani,mert ha ez az ember felkötötte volna magát csak hogy megmentsen 100 állampolgárt,és megcsinálta volna,akkor te valószínű,hogy abba is találtál volna kivetni valót,s reklámnak, vagy propagandának állítanád be azonnal,és valami hátsó szándékot sejtenél az egész mögött!Elégedjünk meg annyival hogy akármit tett, tesz ez az ember teljesen mindegy példaértékű,és nem sokan vannak akik ugyanezt megtennék hazájukba!!!
Béke!!

Bazd, Scotty mégiscsak él, és Uruguay államfője lett?!
(Gy.K.: http://4.bp.blogspot.com/-VUGt6MSDBhQ/UDggcB3Y55I/AAAAAAAAFts/_d3uxaJsMv0/s1600/Scotty.jpg )

Félreértesz, több szempontból is. Nem értem a cikk által felvázolt "José Mujica-jelenséget". Kövessük végig ismét a José Mujica-ról kialakuló képet. Gerillaharcosként, nem ismerve, hogy miért, vagy mi ellen harcol, semleges emberként indul. A demokráciáért harcolva a nyugati fogyasztói társadalom egyszerű gyermekének szemében automatikus nemzeti hős-alapanyaggá válik. Abban a pillanatban, amint ráeszmélünk, hogy gerillaharcosként egyszerű politikai csatározások véres játékosa, átcsap mocskos terrorista-politikusba. A csatározásokban hatalomra kerülő katonai vezetés üldözöttjeként ismét modern Don Quijote - Robin Hood keverék lesz, melynek köszönhetően az amúgy halomra szidott politikai elit élére kerül a világszinten vergődő modern demokráciában.

Mit vár el a modern nyugati fogyasztói társadalom egyszerű gyermeke az államfőtől? Pontosabban...milyen viselkedésén nem lepődne meg, és könyvelné el "egy a sok közül" politikusként? Ha gyarapítaná az amúgy sem kevés vagyonát a túlméretezett fizetéséből, bőrfotelban ülve korrumpálódna itt, botrányba keveredne ott, hozna egykét mindennapi életet megkeserítő döntést, aztán menne a süllyesztőbe. Mindeközben sűrűn hangoztatva a "demokrácia", "globalizmus", "világgazdaság" kulcsszavakat.

José Mujica-nál ez utóbbi vastagon megvan. DE. De ez az istenadta ember elosztogatja a vagyonát, meg nem költözik be az elnöki palotába, hanem otthon éldegél a ranchon a saját kis Esmeraldájával, egyszerű földművesként. ÉS BOLDOG.

BOLDOG b@zdmeg. És amint azt látod, hogy ő így boldog, meg még pénzt is oszt, vágyódni kezdesz az életére, és elönt valami könnyes delírium, belegondolva, hogy milyen jó neki. Megszűnik gerillaharcosnak lenni, megszűnik mocskos, a globalizációt a nyakadba akasztó politikusnak lenni. Egy boldog, adakozó ember lesz belőle. Megszületik az ideális államférfi.

Hogyan boldog? Úgy, hogy kilép a fogyasztói társadalom kényszerkötöttségeiből. Mit csinál mindeközben? Azon lobbizik, hogy az országa egyre mélyebben belekerüljön ezekbe a kényszerkötöttségek uralta rendszerbe.

És mi csodáljuk azért, mert boldog. Csodáljuk a magunk választotta okostelefonon, a magunk választotta Levis gatyában, a magunk választotta emeleti lakásban. Miközben nem vesszük észre, hogy választhatnánk mi is a ranchon kertészkedést. Miközben a kényszerűségből ranchon kertészkedő vidéki "parasztember" lenézett "tisztes szegénységben" él.

Érdekes és elgondolkodtató kettősség ez nekem...

csak azért, mert én pártatlanul állok ebben a kérdésben. Ezt a cikket, meg a wikipedia tartalmat én nem venném annyira biztosra, ki tudja mi a valóság a háttérben.

Te sem és én sem élek ott, az meg hogy mi a kitalált vagy kialakított kép a nagy politikai érdekek által nem mérvadó. Ezt én hugo chavezos effektusnak látom, az amerikai híradóban ő egy nagy közellenség, de az ő népe pedig sosem szavazná le.

véleményed, bocs: )

hugo

hmm, és mi a céleményed huga chavezról?

Nagyon igaza van az előttem szó LÓnak

Zavarba ejtő az az ellentmondás, amit az ilyen emberek generálnak bennem ezzel az egész világgal szemben, amiben élünk. Ki José Mujica? José Mujica egy huszadik századi gerillaharcos, aki részt vett annak a Tupamaros nevű szervezetnek a tevékenységében, ami előidézte a katonai hatalom megerősödését az országban...aminek aztán Mujica az "áldozata" lett. José Mujica ma egy széleskörű tömegszervezet, pártcsoportosulás képviselőjeként a - véleményem szerint külön kategóriát képviselő - latin-amerikai demokrácia egyik választott vezetője. José Mujica, aki elnökként szakítva egyes konzervatív, "ortodox" latin-amerikai beidegződésekkel, kiállt pl. az abortusz legalizálása mellett. José Mujica, aki aktívan támogatja Uruguay integrálódását a nemzetközi gazdasági és politikai életbe. José Mujica, aki mindezek ellenére magánéletében - akár saját, szent meggyőződéséből, akár egyszerű marketing fogásként, bár remélem inkább az előző - letér a fogyasztói társadalom és a modern demokrácia megszokott kényszerpályáiról, vagyonát a közösségnek adja, és farmján virágokat meg zöldséget termeszt.

Ebből az emberből gyárt egyfajta furcsa, megfoghatatlan, kétkedve fogadott, de mégis csodált és reményt nyújtó "bálványt" sokezer olyan ember, aki élből elítéli a politikai aktivitást - a gerillaharcosra minden bizonnyal terroristaként tekintene, de békésen szavazni meg nem megy el, mer minek -, elítéli a modern demokrácia választott vezetőit, választott "politikacsinálóit", és minderről értesül a 2 éves laptopján, amit ki kéne cserélni, mer már öreg. Aki adója egy százalékát, ami valószínűleg betakarja egész éves "jótékonykodását", a gyerek iskolájának utalja, mert ott talán valamit mégis "viszont lát" belőle. Aki kapát életében nem látott még, nemhogy otthon lenne zöldségeskertje, és ha neki ajánlanák fel ezt az életmódot, "nem akarna visszatérni a középkorba".

Furcsa világot élünk...

Tévedés azt hinni, hogy egy jószívű önzetlen politikus, az valóban jó vezető. Egy ilyen karakter is szegénységbe tudja vinni az országot, de azt meg kell hagyni, hogy így is jobb, mint egy kapzsi önző politikus.

Vajon ezt a modellt miért nem vették még át a mieink?

Így is lehet?
Majd jól behívják polgárvédelmi szolgálatra. :)