Izé

Köszi, de nekem elég az a ~60 év, ami még jó esetben hátra van, utána jobban fog érdekelni, hogy mi van a halál után, minthogy még 200 évig nyomogassam az iphone-t.

Remélem senki nem hiszi azt, hogy valaha akárcsak a közelében is leszünk annak, hogy mindez megvalósuljon. Teknálödzsi meg endzsiníring, bruhaha! Mióta van némi rálátásom hogy mi az a mérnöki tudás, mit jelent egy tudományos kutatómunka és mindezt összevetem azzal a képpel, amivé ez az egész misztifikálva van, hát szakadok a röhögéstől :D Komolyan, mintha az oviban homokoznánk. És bizony, ebből születik az hibrid autó, az okostelefon, az űrrepülő, az ipari robot, stb. Gyalázatosan keveset tudunk mi emberek.

Az 1226 ostoba milliomos között biztos lesz pár idióta akit sikerül belelkesíteni (a szcientológia a bizonyíték, hogy nem veszett az ügy...) és boldogan odadob pár milkacsokit a bácsinak, aki szépen eltűnik az orosz télben, 2045-re meg a kutya sem fog rá emlékezni, kb. erről szól ez az egész.

Kicsit lehet, hogy félreértettél. Én pont arra godnoltam, amire te.
Amikor azt írtam, hogy nincs ezzel gond, az alatt azt értettem, hogy teljesen normális emberi viselkedés a hatalomvágy, az erőszak, a nagyratörés, és a többi. Minden emberben ott van. Ha ez megszűnik, akkor jó eséllyel ki is halnánk nagyon gyorsan.
Tehát pont ugyanarra gondoltunk. :) (Elnézést, ha félreérthető voltam.)

lehet hogy igazad van, én nem így látom sajnos. nem hiszem hogy pl a bankárcsaládok akik brutális befolyással vannak a világra hajlandóak lennének bármilyen szinten feladni ezt, mert ha bárki megkaphatja ezt, akkor ők is csak egyek lennének a sok közül, ahol mindenki egyenlő, és a közösségért dolgozik, tehát nem lenne semmi hatalmuk a továbbiakban. hacsak nem úgy, hogy átültetéskor picit megpiszkálják az agyat, és gyártanak pár millió szorgos hangyát, akik azt hiszik, érzik és gondolják amit ők akarnak.

ne érts félre el tudom képzelni azt az idillikus, jövőbeli létet, ahol mindenki a tudománynak és a közösségnek szenteli magát, ahol nincs bűnözés, nincs éhezés és halál, akár egy kollektív tudattal is, amivel megoszthatják egymás között a megszerzett információkat, és tudást. csak ez akkora változás lenne a jelenlegihez képest, amit nem hiszem hogy 20 év múlva meg mernének, vagy egyáltalán tudnának lépni.

képzeld el a képet, pl holnap bejelentik hogy kész van. innentől két út van. ha ingyen adják, akkor megrohanják őket, mindenki a haldokló gyerekét, vagy az öregeit tolná keresztül ész nélkül, kizárt hogy milliárdokat lehetne átültetni záros határidőn belül. elindulna a harc az időpontokért. ha pénzt kérnek érte akkor az egy szűrő, amivel csak a gazdagok juthatnak hozzá, és nyíltan kijelentik, hogy nem is céljuk ezt bárki számára elérhetővé tenni, hiszen ha nem így lenne, akkor a pénzükkel semmit sem tudnának kezdeni később...

a világunk, vagyis inkább a "fajunk" nem hiszem hogy bármikor készen fog állni egy ekkora változásra.nomeg nincs sörözés, nincs egy jó csirkepaprikás, én meg járhatnék a f@rokszervómat szervizeltetni 8000 ként ha egyáltalán ez a funkció megmarad, mert ha nem akkor minek örökké élni?:)

Ez jóóóó Ghost in the shell Stand Alone cCmplex :D kiberagyunk lesz és Android testünk!!! :D

Az önzéssel és a hatalomvággyal nincs gond. Az minden emberben (élőlényben) egyaránt jelen van; maximum a megnyilvánulása más néha (ha a körülmények úgy alakulnak). Szóval ha az átmegy, akkor legalább nagyobb az esélye, hogy minden fontos átjutott. ;)

szerintem nálad a pont sok kérdésben...

semmi garancia nincs rá, hogy változatlanul marad az adat amit átvisznek, és nem hintenek el ezt azt közben.

az meg hogy abban bízhatnánk hogy a milliárdosok esetleg megkapják és jófejek lesznek... nos ha megoldják, hogy 1:1 ben mehessen át a buli a gépbe, akkor az új testükbe is magukkal viszik az oly jellemző emberi tulajdonságokat, mint az önzés, a hatalomvágy, stb. és így születnek az "istenek". mert semmi érdekük nem lesz abban, hogy mindenki megkapja a kiváltságukat, hiszen így továbbra is egy maréknyi kiváltságos kezében lenne pár milliárd ember, nem mintha most nem ez lenne, de akkor legalább soha nem halna meg...

Rendszergazda lesz belőle... má' gyakorolja a UNIX parancsokat.... :)

Jó-jó, na de lesz lelke amit még megválthat vagy munka nélkül marad Jézus? ;D

Persze. A puding próbája az evés. :) És valóban rohadt bonyolult lehet ezt megcsinálni. A természetnek röpke 3milliárd év alatt sikerült. Mi most megpróbáljuk lemásolni, hátha összejön.

De szerintem még utána is nagyon sokáig nem lehetünk benne biztosak, hogy az lett a végeredmény, amit akartunk.
Teszem azt XY "lelkét" átplántáljuk egy műagyba. Elméletileg frappánsan működik, mindenki boldog. Közben meg lehet, hogy az emberkének belül teljesen más gondolatai, érzései, ösztönei lettek, mint azt megelőzően. Az nyilván szembeszökő lenne, ha semmilyen nem lenne neki, tehát az kudarc lenne (el is lehet akkor könyvelni az emberkét hullának). De ha mondjuk eddig szerette a csokis fagyit, de ezután már nem szereti, akkor mi van? (Nyilván nem a csokis fagyi itt a kérdés, hanem más, magasztosabb dolgok.) Eddig ilyen volt, és utána meg olyan lett. Mint egy jó kis személyiségzavar, vagy hasonló. :)
Honnan fogod tudni, hogy egy más embert kaptál végeredményként? Csak mert ugye ő nem fogja tudni, hogy megváltozott! Neki az lesz természetes, ami a végeredmény. :)

Erre jön rá a morális kérdés. XY befizet egy agyátültetésre. Megcsinálják neki, majd ezt követően éli életét. De mi a garancia arra, hogy valóban ő került az új testbe? Vagy hogy nem módosítottak benne ezt-azt? Teszem azt, ha egy milliárdos agyát plántálnám át, bizony megfordulna a mocskos kapzsi agyamban, hogy ez az emberke a következő testében akár adakozó is lehetne ... főként engem kedvelhetne, mikor adakozik. És valami különös csoda folytán az emberke már másnap nekem adja a vagyonát, és utána elmegy Tibetbe szerzetesnek napfényen élni. Ezt jogilag hogyan véded ki? Ugyanis az így átültetett ember szabad akaratából teszi ezt. Fel sem merül benne, hogy azelőtt ilyet soha nem tett volna. Módosítani meg ugye nem lehet, mert egy rendben működő agyat kaptál. ... Csak éppen nem azt, ami a korábbi.
De ugyanez lehet a gyilkossággal, vagy bármi mással is. Eddig békés volt az illető, ezt követően agresszív. Eddig félt a tűztől, most meg piromániás lett. Stb. Akár egy teljesen új személyiséget is kaphatsz belőle. Az pedig már azt jelenti, hogy az előzőleg létezett ember meghalt, nem él tovább. Teste ugye már nincs, a tudata pedig nem az, ami volt. Ergo meghalt.

Szóval érdekes kérdés ez. Én nem hiszem, hogy sikerül ezt 50 év alatt megoldani. De ha sikerül is, az sem sokat fog jelenteni. Az emberi tudat nem arra van kitalálva, hogy több száz évig éljen. Nézd meg az öregeket. Sokuk már várja a halált. Megélt sok dolgot, látta meghalni a szerettei egy részét. Vajon akarja látni azt, hogy a gyerekei is meghaljanak? Nem. Vagy nézd meg, hogy egy öreg menyire el van keseredve amiatt, hogy változik körülötte a világ. Az ember szereti az állandóságot, nem szereti a folyamatos változást. Márpedig a világ állandóan változik körülötte. Idővel kiöregszik belőle és inkább véget vet az életének, mintsem éljen tovább. Fiatalként még talán úgy gondolja, hogy vagány dolog 300 évvel ezután élni. De pár évtized, és rájön, hogy nem akarja tudni, milyen lesz a jövő.
A legtöbb ember idővel kikapcsolná (megölné) magát. Az emberi elme nem képes több száz évig élni. Egy üres kis hóbort lesz ez egy szűkebb, idiótákból álló csoportnak, akik persze idővel megunják ezt.

Ahhoz, hogy egy valóban működjön, az emberi elmének sokat kell még fejlődnie.
Technikailag valóban nagyon sok dologra képesek vagyunk. De a tudata a legtöbb embernek még nem nőtt fel hozzá. Lehet, pár évtized, és embert tudunk klónozni, akár önmagunkat, gyerekeinket is. De morálisan nem tudjuk mégsem helyretenni a dolgot. Hiába klónozzuk le egy szülő meghalt gyerekét - az már nem lesz ugyanaz. A szülő érezni fogja, hogy nem ugyanaz - a tüske végig ott lesz benne. Ez a helyzet a többi olyan dologgal is, ahol túlléptünk a szellemi fejlettségünk szintjén.
Először a tudatunkat, akaratunkat, szellemünket kellene kitisztítani. Először magunkban kell rendet tenni, és csak utána változtatni meg a körülményeket.
Azt, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni, az már adott (vagy adott lesz). De hogy miért tesszük, és hogy megértsünk a következményeit, az már nem.
Még mindig a majom szintjén vagyunk, egyszerű ösztönlényként. Úgy élnénk a lehetőséggel, mintha egy csimpánz kapna lehetőséget az "örök" életre. Ezekhez a dolgokhoz előbb szellemben kellene felnőnünk, nem technikai tudásban.

(Meg különben is: nincs örök élet. Minden véget ér egyszer, előbb, vagy utóbb. Talán hosszabbítani lehet rajta, de örök nem lesz semmi. Aki nem tudja elfogadni a halált, annak nagy csalódás lesz ez a lehetőség is, akárcsak bármely más elmúlás.)

Felvetettél egy érdekes problémát, megpróbálom máshogy megfogalmazni. Véleményem szerint egészen a tényleges kipróbálásig soha nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy személyiségünk pusztán információk halmaza, vagy van mögötte valami más is. Az érzelem egy információhalmaz, ami az agyból kiindulva különféle kémiai anyagok termelődését, és ezáltal testi állapotváltozást okoz, vagy valami magasztosabb, megfoghatatlan dolog?

Másrészt én is megnézném azt a gépet, ami képes másolni és a korábbival megegyező módon visszaadni az agy mérlegelő és szelektáló képességét. Nem egy olyan egyszerű kérdés ez szerintem, hogy képesek leszünk-e lekódolni az agyban futó információkat, és lemásolni az áramköröket.

Tetszik a gondolatmeneted. Pár véleményt persze hozzáfűznék, ha nem bánod.

"Az egyetlen pozitív dolog talán a vallás eltűnése lenne, ha képesek átültetni egy ember személyiségét egy robotba, akkor szerintem az elegendő bizonyíték ahhoz, hogy nem létezik egy különálló, megfoghatatlan 'lélek'"
A hívő elmeroggyantaknak most is hiába hozol bizonyítékokat. :)
Hiába bizonyítod, hogy amit gondolnak, az baromság. Ők hisznek, így a bizonyítékokat szemrebbenés nélkül figyelmen kívül hagyják. A hit nélkülözi a logikát, nem kell neki bizonyíték. Anélkül van meggyőződve a baromságról. Bizonyíték van arra is, hogy a Biblia egy plágium, mégsem veszik figyelembe a hívők. Mert hisznek - ott pedig a logika nincs jelen.
Hogy idézzem a bibliai megfogalmazását a hitnek:
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."
/Zsid 11:1/
Tehát a hit (sajnos) továbbra is megmaradna.

Más:
Amiben godnolkodsz, azok az adatok és a fejlesztés.
- Az adatok átvitele megoldható lehet - idővel bizonyosan.
- A folyamatos fejlesztés szintén. Egy önfejlesztő képességű műagy képes lehet rá (mesterséges intelligencia), hogy fejlessze magát, és ne csak az aktuális átvett állapotot hordozza. Bár ez - ahogy írod is - már sokkal bonyolultabb, mint a sima adatátvitel.
De nem ez hiányozna, szerintem nem ez lenne a fő probléma.

Szerintem sokkal inkább az lenne kérdéses, hogy az AKARATOT, az ÖSZTÖNÖKET és az ÉRZELMEKET (pl. vágyakat) hogyan viszed át az új rendszerbe.
Hiába vannak meg az adatok, hiába tud fejlődni az agy, ha nincs meg benne a vágy a fejlődésre, nem akar új dolgokat megismerni. Sőt, akár élni sem akar. Egy robottá válik, ami csak van, értelem nélkül. Valószínűleg piszokmód intelligens lenne, sok dolgot meg tudna tanulni is idővel, de nem biztos, hogy akarna. Képzelj el egy élőlényt, aminek nincs akarata, nincs életösztöne. Kérdezel tőle, de még élni sem akar, nem hogy válaszolni. De meghalni sem akar, bár nem is tiltakozik ellene. Esélyes, hogy csak vegetálna, nézne ki a fejéből ostobán. Életösztön, kíváncsiság és hasonlók nélkül nem lenne rendes előlény. Szükség van valamire, ami mozgatja, irányítja, ami célt ad neki. Egy robotnál parancsokat adsz neki, az ad célt az "életének". Itt viszont nem biztos, hogy a célokat, az életének "értelmét" át tudod hozni. A tudását lehet, a szándékait, ösztöneit, érzelmeit viszont nehezen tudom elképzelni, hogy változatlan formában át lehessen hozni.
Bár ki tudja, hogy 50 év múlva mi lesz, de én inkább ebben látok bökkenőt. :)

Én is gondoltam már erre. Igazából nem nagy humbug. Az emberi agy olyan, mint egy hiperfejlett számítógép.
Az, hogy ki vagy, az agyad határozza meg. Az őseid javarészt a biológiai tulajdonságaidat határozzák csak meg, a személyiségedet nem, az azon múlik, hogy kik, hol, milyen körülmények között neveltek föl, mi történt veled életed során stb. Ha sikerülne egy agyhoz hasonló számítógépet építeni, valahogy tökéletesen szkennelni a kinyert információt, aztán átültetni a gépbe, akkor lehetségessé válna a halhatatlanság. Egy bizonyos formában. Ha nem pusztítjuk el magunkat időközben, akkor szerintem ezer, de talán még kevesebb idő múlva ez lehetségessé válik. Persze nyilván sok kérdést fölvet. Ugye a kapitalizmust ismerve először a leggazdagabbak juthatnának hozzá, idővel valószínűleg olcsóbbá válna a technológia, de sosem lenne mindenki számára elérhető. Lennének olyanok, akik eleve nem is akarnák ezt, ráerőltetni semmiképp nem lehet senkire, úgyhogy az emberiség mindenképp szétszakad. Már csak az a kérdés, hogy az új androidok mennyire lesznek megosztottak. Nekik elvégre nem kell sem levegő, sem víz, sem étel, hogy életben maradhassanak, így rövid időn belül a pénznek nem lenne értelme. Ha pedig több száz évig élnek, akkor talán érik bennük annyi bölcsesség, hogy ne szakadozzanak szét ellentétes érdekű és ellenséges csoportokra, mint manapság.
Néhány morális kérdést is fölvet ez a dolog. Tegyük föl mindenki halhatatlan lesz ilyen módon, nem lesz tehát szükség új emberekre, nem születnek majd gyerekek stb. Ez azt jelenti hogy az emberiség statikussá válik. Megragadunk majd mondjuk 50 milliárd embernél (évszázadok múlva lesz csak elterjedt a technológia). Persze ez az 50 milliárd a végtelen időben szinte tökélyre fejlesztik tudásukat, révén hogy számítógép agyuk nem felejt, tehát mindenre tökéletesen emlékeznek, de mégis kiveszik minden innováció, minden újdonság. Nem fognak születni új zsenik semmilyen téren. Persze lehet, hogy a régi zsenik továbbélése elegendő ahhoz, hogy ugyanúgy virágozzon és fejlődjön a tudomány és a technika, de a kultúrát talán már jobban érintené ez a változás, vagyis inkább a változás hiánya. A kultúra valószínűleg statikussá válna, új emberek nélkül gyökeret vernek a régi elképzelések, nem születnének új emberek hogy a saját egyéni tapasztalataikat és érzéseiket vigyék be az irodalomba, zenébe, stb. Kétélű fegyver ám ez, egyrészt egy abszolút utópia, másrészt borzalmas disztópia. És akkor még nem is beszéltünk a második emberiségről, a szegényekről és azokról akik nem akarják az örök életet, noha megfizethetnék, az ő kapcsolatukról a halhatatlanokkal... vagy arról hogyan dolgozná föl egy halandóságba született személy a hirtelen halhatatlanságot, vagy hogyan viszonyulnának a világhoz azok a gyerekek, akik ugyan halandónak születtek, de még 1-2 évesen halhatatlanná tették őket... biztos lenne sok olyan ember, aki néhány évszázadon belül megunná a dolgot és véget vetne az életének.
Az egyetlen pozitív dolog talán a vallás eltűnése lenne, ha képesek átültetni egy ember személyiségét egy robotba, akkor szerintem az elegendő bizonyíték ahhoz, hogy nem létezik egy különálló, megfoghatatlan 'lélek' ami az ember személyiségét adja. Na meg mi a helyzet magával az emberrel? Ha letapogatják az agyad és az információt átrakják egy gépbe, akkor kapsz egy gépet, ami azt hiszi, hogy te vagy. De TE nem leszel halhatatlan, mert nincs lélek amit átvihetnének... ott maradnál te, halandón, meg melletted egy android másod. Továbbélne a személyiséged meg minden, de az mégsem te lennél... te ugyanúgy meghalsz...
Esetleg ha egy pár órája, vagy perce elhalálozott ember agyát tapogatnák le, mielőtt még minden információ odavész, akkor az android, amibe átültették az információt, talán érezhetné úgy magát, mintha újjászületett volna.
Lehetetlen elképzelni, mert az nem az a személy, aki meghalt... de azt hiszi magáról, hogy ő korábban húsvér lény volt... bonyolult dolgok ezek.

Az adat statikus... pont az agy dinamikája miatt válik lehetetlenné a dolog... mivel az agy nem csak tárolja az adatokat, de folyamatosan újrarendezi, értelmezi, akár egy szösszenetnyi változás hatására is... a rendező elv határoz meg minden embert... hasonló működésre képes lehet egy gép... egyszer... de egy személyiség lemásolására... pláne helyettesítésére... soha... :)

Meg az agy folyamatosan fejlődik, tárolja az információkat, stb. Hogy lenne képes egy gép több 10 évnyi adatot eltárolni?

Nem tudna veszteségmentesen végbemenni a másolás, mivel az idegsejtek között, majdhogynem végtelen számú kapcsolat van... ezer millió kombinációban kapcsolódik egyik idegsejt a másikhoz... nincs az a számítógép, ami képes volna feltérképezni ezt a rengeteg kapcsolatot... és most csak 2 konkrét idegsejtről beszélek az agy 2 különböző pontján... :)

Hát ha sikerül is nagyon remélem, hogy nem Ringyóz alapú lesz.

ezt elég könnyű megakadályozni, ha nincs semmilyen digitális bemenet a mű-agyat nem lehet megheckelni, a bejövő információkat csupán a meglévő 5 érzékszervünkön keresztül kapja az agy ami nem tesz lehetővé egy bonyolultabb betörést ha csak nincs valami nagyon elszabva a segédrendszerekben(mivel az emberi agy muködését valószinüleg jóideig csak szimulálni lehet majd), persze ha valaki szétszedi az cyborg fejét még hozzáférhet a dolgokhoz és kedve szerint változtathat rajta

ez igaz de mi van akkor, hogyha az agy különböző részeit lépésenként, fokozatosan cserélik fel áramkörökre, a régi emlékek pontos másolatával, az agy pedig fokozatosan telepedik át egy mű agyba... amikor az utolsó agysejtet is lecserélik az csupán egy másolat lesz vagy ugyanaz az személy, vagy talán még jobb kérdés, hogy a folyamat melyik pontjától beszélünk másolatról, meddig marad ember az ember? :)

ooooh! : ))) aki fogekony a temara es eltud vonatkoztatni az animalt mivoltatol, annak nagyon ajanlom a ghost in the shell mind2 evadjat+ filmjeit. elgondolkodtato kerdeseket feszeget ezzel kapcsolatban. : )

akkor a hackerek majd feltörik az agyunkat és irányíthatnak bennünket? Vagy egy shift-delete és meg is ölhetnek majd?

És mi van ha csak 2046-ra?! Akkor jár kártérítés?

Bazinga :D

Tételezzük fel, hogy a project megvalósítható lesz... az átültetett személyiség, akkor is csak másolata lesz az eredetinek, ergo, így is úgy is megdöglünk....