Izé

www.funpic.hu/hu/kategoriak/fura-emberek/40673_kep?mode=latest&position=1&large=1
Nagyon kemény a gyerek... :D

Nem tudom miért, de most beugrott, hogy ma strandon mesélte egyik cimbim, hogy egy srác fogadásból megfulladt. Mármint bebaszva fogadtak, hogy ő bírja tovább a víz alatt. És nyert.

Látod, mindenkinek jobb ez így. :)

Ha többet elárulnál lehet, hogy megtenném magam.

Áhh, már így is túl sokat elárultam...ha többet mondanék, meg kéne, hogy öljelek. ^^

Jó lenne felszínre hozni a részleteket. :)

Mostmár, hogy így lebuktam, minek tagadni...? :)

És most kiderül, hogy a te sztoridon alapul az egész. Persze te erről a mai napig _mélyen_ hallgattál.

Nekem A gömb című film jut eszembe erről az egészről... :)

"Szar az egész - mondá, és a hívők közé baszá az keresztet."

Én ezt már odáig vittem fejben, hogy meg kéne csinálni a jelenetet ilyen Égből pottyant mesék stílusban kivágott papír figurákból meg háttérből, alátorzítva a magasztos szöveget. :D

Minden más magyarázat: ERETNEKSÉG!!!! +:D

Kis kiegészítés kiegészítése, azaz az Úr (Hölgy) csodálatos működésének mibenlétét megmagyarázni kívánó Izé egyházi vizsgálóbizottság által a ránk örökül maradt Szent Kommentekből bölcsességet nyerő tevékenysége által felekezetünk tagjai elé tárt megállapítása:
1. Ő, ki lakozik vala mélytengeri steril üveggömbjének falai által határolt térben.
2. Benne vala a világban s a világ Ő benne.
3. Fénye beragyogván magát, így környezetét, eljutott annak legtávolabbi végeibe.
4. S jelent meg a Világ Világossága katódsugárcső, vékonyfilm-tranzisztor és plazmakisülés Szentháromsága által monitorainkon.

Na látom ezentúl benned is ez a kép fog élni róla. :D

XXDDDDDDDDDD

Comment #122
"Your argument is invalid!"

xDDD Kössz. Kicsit nem túl hippis ez? (Kis kiegészítés: igazából telepátiával kommunikálok egy földi egységgel, akik továbbítják ide az üzeneteimet, a többi stimmel. :D)
Amúgy nem is rossz ötlet. Ott béke van, nyugi van, és csak a mélytengeri horgászhalaknak jelentek konkurenciát... :)

Én csak 2 dolgot szeretnék elérni az eutanáziával kapcsolatban:

1.
Semmilyen nagyokos ne döntse el helyettem, hogy alkalmazhatom-e vagy sem, ha a saját életemről van szó! Legyen ez az én magánügyem!!!

2.
Alapjogként ugyanezt terjesszük ki minden épelméjű, döntésképes emberre.

Ha ez a két dolog teljesül, akkor én már elégedett leszek. Aztán mindenki nagy fiúsan eldönti hogy él-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem. Mindenki azt gondol amit akar, csak ne akarja helyettem eldönteni, hogy az élet minősége, tartalmassága vagy a hossza legyen a prioritás.

Megjegyzem, vicces, hogy már egy háziállattal is sokkal humánusabban bánunk, mint embertársainkkal. És azok papolnak az élet mindenek felett álló értékességéről, akik az emberi méltóság helyett a gyógyszeripari lobbit támogatják...

Ja igen, a végéről lehagytam, hogy ésmost megyek, mert randim van egy lánnyal, ugyanis van életem, ellentétben mindenkivel aki itt kommentel! Gyökerek!

Már én se. :)
De most egy darabig ez az óceános gömbös lesz, ilyen nagy kristálygömb. Fehér lepelben lótuszülésben vagy, lehunyt szemmel. A hajad egy kicsit kócos, mert nem vittél a gömbbe fésűt, pedig akartál. (Nem mintha látna bárki is.)
Villany meg egyéb elektromos cucc nincs lent, mégsincs sötét: a fény belőled árad. (A gömbön kívül emiatt új fajok telepedtek le, amiket majd rólad fognak elnevezni, mivel te fedezed fel őket konkurencia híján.
Energiát az óceán áramlásából nyersz, a súrlódás feltölti a kristálygömb felszínét, amit arra használsz, hogy szigorúan tudományos célból megbassz árammal egy mélytengeri mutymutyot, ami vesztére odajött a fényre.
Van lent veled egy kütyü, aminek működését emberi ész nem foghatja fel, arról kommentelsz az izén. Az iPhone4, de még az 5 is, ami meg sem jelent, hozzá képest Alcatel One Touch Club Ola ( http://retronom.hu/node/18431 ).
Hát nagyjából ennyi.

Már meg sem próbálom követni, hogy te velem kapcsolatban épp mire tudsz gondolni... :)

írtam üzenetet. fogalmam sincs, hogy tényleg el lett küldve, vagy csak admin humor, hogy:
"sikeresen el lett küldve" ;-)

(nem láttam külön üzenetes oldalt. akkor belépve az adatmódosításban annak környékén kell lennie valami olyaminek, hogy üzenetek, nálad látom, hogy csak 1 kommented van az oldalon, akkor talán még annyira sem igazodsz ki az oldal minden alkalmazásán mint én, ezért a know-how.)

"mellesleg a véleményem az öngyilkosságról, hogy az a legönzőbb dolog a világon!"
ez meg így igaz.

"én sem egy steril gömbben ülök az óceán mélyén"
Az a baj, hogy ezt leírtad, és mostantól veled kapcsolatban csak erre tudok majd gondolni. :D

(Először egy tanács a kommenteim olvasásához: Az életemet és a velem történt dolgokat nem fogom itt kiteregetni. Igen, igyekszem ezektől elvonatkoztatva, racionálisan gondolkodni. Amiről nincs személyes tapasztalatom, arról nem fogalmazok meg egyértelmű véleményt, illetve odaírom, hogy "szerintem" / "valószínűleg" - okfejtéssel együtt, hogy miért gondolom úgy. Mindezek mellett én sem egy steril gömbben ülök az óceán mélyén, elzárva a külvilágtól, és pusztán logikai következtetések útján próbálom összerakni, hogy hogyan működik a világ... Csak lehet, hogy jobban el tudok vonatkoztatni magamtól meg a személyes élményeimtől...
Azt pedig egy szóval sem mondtam soha, hogy az én logikám nem lehet hibás...(épp azért szánom rá az időt, és osztom meg, mert egy ilyen fórumon, ahova sokféle ember jár, nagyobb az esélye, hogy valaki rá tud világítani, ha esetleg az lenne...eddig nem sok esetben sikerült ez, mert csak hibátlan okfejtést fogadok el ahhoz, hogy megváltoztassam a véleményem, de volt már rá példa itt is, és akkor elismertem, hogy a másiknak van igaza). Hogy vigasztaljon: a saját elméleteimmel szemben is ugyanilyen kíméletlen vagyok, csak azt tartom meg, ami "átmegy" ugyanazon a szigorú szűrőn, amivel másokét szemlélem...)

"máshogy éli meg a valóságot és mindenkinek igaza van"

Ez nem igaz. Mindenki máshogy éli meg a valóságot, ez igaz, és más magyarázatokat, utat talál magának (sőt, kell is találnia...), ami a saját maga számára, a saját életét tekintve akár működhet is, tehát individuális szempontból mindegyik tekinthető "jó megoldásnak", de engem nem ez érdekel, hanem a VALÓSÁGOS működése a dolgoknak, amiből viszont csak egy van (bármilyen összetett és bonyolult legyen is). Ennek a megértését viszont épphogy nehezíti az, ha a személyes életéből indul ki valaki...az ebből levont következtetések alapján másoknak ajánlásokat tenni pedig a te megközelítésed alapján is értelmetlen és veszélyes...

Az a "baj", hogy tökéletesen igazad van Nas. A gondolatmenetben, amit követsz tökéletesen igazolva vagy saját magad által. Mondhatni úgy éled meg a világot, ahogy gondolkodsz róla.

De a felvetésedre reagálva: sokkal nagyobb kérdéseket feszegetsz, mint amikről eddig szó volt. Szerencse, sors, avagy szabad akarat vagy meghatározottság. Ezekre a dolgokra senki nem adhat választ az embereknek, ez egészen odáig hit kérdése, amíg nem tapasztal valami empirikusat az adott témában.

Te egy racionális nő vagy, gondolkozol (kövess meg, ha nincs igazam, de én is régi izé tag vagyok és annyira ismerlek, amennyire itt az izén lehetőségem adódott), van véleményed mindenről, olyan dolgokról is, amikben tapasztalat híján vagy, de te csupán a logikád alapján látod, hogy működik a világ. Ami lehet hibás, vagy akár igaz is.. lényegtelen.

Minden egyén gondolkodása által máshogy fogja fel a világot, máshogy éli meg a valóságot és mindenkinek igaza van, ezért lehet azt mondani, hogy mindenki egyéniség. Mert egyéni elgondolás alapján éli mindenki az életét.

Az hogy sokat tanul az ember akármiből, az nem a történésből fakad, hanem az ember hozzáállásából. Ezért kértem elnézést azért, hogy az öngyilkossági kísérletemet "jó dolognak" állítottam be. Az életben nincsenek jó vagy rossz dolgok... olyan dolgok vannak csak, amiből tanulni kell (bölcs vagyok?) és továbblépni.

A halál következményeivel meg nem foglalkoznék... maximum privátban...

NSFW
http://tinyurl.com/katonadolog
NSFH

norwegian (blue) lemmings..

Nincsenek barátaid, nincs nőd, nem sexeltél soha, vagy keveset, nincs pénzed, nincsenek elismeréseid, eredményeid. Bármelyik ok önmagában elegendő az öngyilkossághoz. Vagy az ultimátum szerű szekta gyülik, de ez szerintem itt nem jellemző.

"Szóval én ezért mondom, hogy nem könnyű meghalni"

Ne haragudj, de ez pusztán szerencse kérdése...vannak, akik viszont egy "ártatlan" ökörködés, hülye véletlen miatt halnak meg úgy, hogy nem is "tervezték"...(most nem linkelnék szétloccsanó agyvelős videókat, nyaralás közben vízbe fulladt gyerekekről sztorikat, de tudjátok, mire gondolok). Szóval én meg inkább azt mondom, hogy ésszel kéne élni, és nem kísérteni a sorsot. A halált úgyis mindenki meg fogja tapasztalni, ha szeretné, ha nem, felesleges siettetni a dolgot... Biztos, hogy sokat tanulhat bárki egy ilyen esetből, meg átértékel egy csomó dolgot utána, ha túlél egy ilyesmit, ha viszont nem, abból ellenben "viszonylag" keveset profitálsz (hogy finoman fejezzem ki magam...), és meggondolni sem tudod magad utána (az első esettel ellentétben...), szóval erre biztatni másokat szerintem oltári nagy felelőtlenség...

Khm, utólag olvasva magamat már megint abba a hibába estem, hogy kicsit piedesztálra emeltem a dolgot, ennyi erővel írhattam volna azt is, hogy "Nyírd ki magad te is, hogy jobbá tedd a világot!" :D de nem ez volt a célom, csak annyi, hogy ítéletet alkotni valamiről, amihez közünk sincs, nem biztos, hogy célszerű... Mindennek van jó és rossz oldala (tudom... bölcs vagyok...)

Megjegyzem, hogy az Árpád kórházban voltam, újpesten, évekkel később egy nővérke, aki ápolt szembetalálkozott velem Fóton, mert kiderült, hogy ő is ott lakik és mesélte, hogy precedens értékű volt a felépülésem, mert az ilyen eseteket egyből esélytelennek tartják és csak a "kötelező" energiát fordítják rá az orvosok, de mára változott a hozzáállásuk. TÖBBEK között ezért mondtam a just do it dolgot, nem lehet előre megmondani, hogy milyen hatással lesz az élet folyamatára a tettünk.

Ezt a kérdést én is feltettem magamnak és mások is sokszor feltették. :D

Igazából eléggé prózai az ok, mikor lenéztem, azt mondtam, ha már meghalok, akkor haljak meg lazán és kinéztem egy kis részt, a sarkon, ahol még beért a beton járda, hogy nehogy már a fűre essek és túléljem, letettem a hátizsákom is, nehogy puhára essek és túléljem. Szóval a "lazán halok meg" dolog abban merült ki, hogy nem kiálltam a peremre, hanem, mint az akciófilmekben (mea culpa így utólag is) fél kézzel átvetem magam a korláton. Ennek az volt a következménye, hogy talppal estem lefele és talpra estem (mint a macskák :D) és ahogy törtek össze a csontjaim alulról, úgy lengéscsillapítóként hatottak kb. és így a létfontosságú dolgok már nem sérültek annyira.

Szóval én ezért mondom, hogy nem könnyű meghalni, én is biztosra mentem, aztán koppantam, amit ma már nem bánok egyáltalán. Akárhányszor a plázában vagyok, elszívok egy cigit ott. (amúgy zárójelentésben 15-20 méter magasságnak írták :D (Utólag lenézve már én is úgy gondolom, hogy nem Taigetosz-pozitív a hely... nyilvánvalóan túlélhető...)

Köszönöm a gratulációt :)

http://pics.coldline.hu/pics/275818-20110707-AJmTl4.gif

Ezt hogy a p-ba élted túl? :D Az van vagy 5 emelet magas... Gratula! :)

http://kepfeltoltes.hu/101104/1266708759136_www.kepfeltoltes.hu_.gif

Ezt postba is! Lécci lécci lécci! :D

XDDDDDD

Ó hogy az anyja ballagott volna el inkább "küret"-re!!!, (curet)

Az ilyenért tényleg nem kár.
http://youtu.be/TfCD56mv2WI

Egyébként lehet, hogy igaza van és váltanom kellene Mr.T.-ről Laurence Tureaud-ra.

Igen, mulatságos figura, ezért is remélem, hogy nem utoljára láttuk :D

Állandó látogatók. :D Jópofa, nem? :)
Beregisztrál, ideszarik egy ilyet első kommentnek: "barom arcu fosssssss !!!! hihihihihih"
aztán ha kap rá kommentet, akkor fogalmatlanul trollkodik olyannal, akiről fogalma sincs, hogy kicsoda, majd lezárja azzal, hogy mi vagyunk a köcsögök. :)

Nézz be gyakrabban is :)

Meg ha ertened is amit irsz :))) figyi inkabb kiszallok legyen neketek igazatok, nekem nem arrol szol az eletem ,hogy nev nelkul irogatok :) erted? latom ti allando latogatok vagytok es meg kell, hogy mondjam tobb batorsag kell egy ongyilkosaghoz mint nev nelkul irogatni egesz eletedben:))) szanalmasak vagytok. UI: egy jo magyar monda s: okos enged :)

Én azért adtam neki egy pluszt. Ha ennyi kell a boldogsághoz. :)

Patkányok egyedei párosodnak más fajéval is? Ugye, hogy nem. Ez akkor egy felesleges mondás.

Na erre mondjak a Belgak es a Hollandok ,hogy " amikor a patkanyok egymas kozt kurnak " :)

http://pics.spaceghetto.st/images/32896.gif
:D

http://noob.hu/2011/07/08/five.gif ;)

Köszi, hogy nem nekem kellett beírnom. :)
http://29.media.tumblr.com/tumblr_lnq6jsUz101qcb5fko1_500.jpg

Latom nem esett le ,hogy ez nem dicseret volt :)

Latom nem esett le ,hogy ez nem dicseret volt :)

http://noob.hu/2011/07/08/doctor_house.jpg

sziasztok. Én egy kis segítséget szeretnék kérni. Pár hónapja egy társkereső oldalon összeakadtam egy csajjal, még ismertem is, régen általánosban osztálytársak voltunk 9 éve, így szinte nem tudtam róla semmit, akkor nem is érdekelt de most egész kikupálódott :P Dumálgatunk már 1 ideje aztán az egyik este, burkoltan felhozta a témát aztán komolyra fordult, és elégé meggyőzőén írt a dologról, hogy megteszi. Én komolyan vettem mert előtte beavatott hogy milyen gondjai voltak (sokan utálják, nem talál állást, családi gondok, stb.) szal van szar dögivel. A lényeg hogy vagy 4 órát dumáltunk és lehet ha nem ír aznap meg is teszi. De most jön amiben kéne a segítség. Nem tudom mit tegyek a csaj azt mondta hogy az lenne a legjobb ha el felejteném az akkor beszélgetésünket és tegyek úgy mintha meg sem történt volna. Ez volt 1 hónapja azóta még ritkábban találkozunk, mozit is szerveztem amit piti indokkal lemondott. Amikor meg találkoztunk elég normálisnak tűnt, nem hiszem hogy mostanában készülne ilyesmire, vagy csak nagyon jól titkolja. És nem tudom eldönteni hogy csak engem akar finoman lerázni vagy tényleg gondjai vannak, rontani nem akarok a helyzeten így hallgatok egyenlőre. Esetleg van rá mód hogy a tudta nélkül 1 harmadik személy (szakértő) által, rajtam keresztül segítsek rajta? Vannak erre szakosodott oldalak? Az értelmes válaszokért előre is köszi!

mellesleg a véleményem az öngyilkosságról, hogy az a legönzőbb dolog a világon!

Egy 70 éves öregasszony elhatározza, hogy férjhez megy. A helyi
újságban felad egy hírdetést:
Férj kerestetik
Korombeli legyen
Ne verjen
Ne szaladgáljon körülöttem
Jó legyen az ágyban
Másnap csengetnek nála. Kimegy ajtót nyitni, és az ajtóban egy öreg
fószer tolószékben, karok és lábak nélkül jelentkezik a hirdetésre.
-Ugye nem gondolja, hogy komolyan veszem, hát magának nincs
lába....
- Így nem tudok maga körül szaladgálni.
- De magának kezei sincsennek.
- Így nem tudom megverni sem.
-.....és jó az ágyban ?
- A férfi hátradől a tolószékében és mosolyogva mondja: -
Megnyomtam a csengőt , nem?

http://media.tumblr.com/tumblr_ll97h2mLUO1qafrh6.gif
Gratulálok, honnan jöttél rá? Ugye onnan, hogy elárultam magamat azzal, hogy vak vagyok és kezem sincs, ezért más képességeim fejlődtek jobban ezt kompenzálandó? ;P

bazz és közte van, csak nincs ráizélva az a fej :DD te telepata

http://noob.hu/2011/07/08/tapsss.gif
Bár lenne kezem, hogy én is veletek tarthassak, barátaim... :(

azt a meghatottan tapsolós színházban ülős fuuu fejes gif-et kellett volna XD

Úgy úgy.

Mert Mr.T. az okos....kerem tapsoljuk meg ot is !!!

"A fájdalom az amikor a gyengeség távozik a testedből és igazán érezni kezded az élet értékét." "Ami nem pusztít el az acéllá kovácsol."
És még fojtathatnám. Nem az a lényeg hogy hányszor buksz el életed során, hanem az hogy képes vagy e felállni minden egyes alkalommal, mert egyszerűen ezt jelenti embernek lenni. Nem véletlen hogy minden élőlény rendelkezik az alapvető élet ösztönnel, mert az a feladata hogy éljen és nem ő dönti el hogy mikor és hol ér célt a "rendeltetése."
Azok az öngyilkosok akikről itt most szó van, többnyire olyan emberek, akik még fiatalok és úgy érzik hogy ők végleg elbuktak, pedig nem. De azt hiszik hogy azzal hogy a legrövidebb utat választják, azzal mindent megoldnak, pedig valójában, csak még több szenvedést okoznak maguknak, de főleg a szeretteiknek, akik nem érdemlik meg a kikényszerített gyászt. Látott már valaki olyan szülőt aki nevetett volna a saját vére halálán? Én kétlem..
De ami a leginkább bosszant az egészben, az az hogy még bátorítják is őket, tanácsokat adnak nekik ahhoz hogy hogyan dobják el a saját életüket, ami szerintem "szellemi gyilkosság." Az ilyen embernek nem bátorítás és elismerés jár, hanem az hiányzik nekik hogy valaki jól felrázza őket a sötét kis álmukból és megtanítsák őket, hogy inkább azt értékeljék az életben ami megadatott számukra és példát vegyenek az olyan emberekről, mint a féllábú, hátraszaltózó gyerek a fentebbi posztban.

Az eutanázia/öngyilkosság szerintem elvesztegetett lehetőség a mindenkiben működő hatalmas erők megtapasztalására, amelyek mellett, azt kell mondjam, értelmünk semmivé lesz minden érvével együtt, mely ennek tagadásáról szól.
Való igaz, ritkán nyílik lehetőség erre, leginkább életveszélyben vagy - szerelemben.
De ha terjesztésre érdemes eszméről van szó, melyik lenne szerinted inkább az?
Az élet öröme, vagy annak végéé?
Melyik terjed mostanság inkább?
Vedd figyelembe, az elme, ha nem ismer meg más választási lehetőséget, akkor nem tud rendes döntést hozni.
A túlvilág meg még ráér. Megvár :D

Sokan sokféleképpen gondolják ezt a kérdést.

Van aki például vallásos hitéből fakadóan utasítja el az eutanáziát, mondván megölni magunkat bűn, és eleve elrendeltetett hogy kinek mennyi ideje van itt a Földön, minden itt eltöltött percnek megvan az értelme még akkor is ha ezt emberként nem látjuk.

Van akinek viszont abban hisz, hogy mi magunk tartjuk a saját kezünkben a sorsunkat, és szabadon eldönthetjük hogy mit csinálunk itt a Földön, és mennyi időt töltünk itt.

Van aki szerint az élet értelme, hogy minden lehetőséget kihasználjunk, mindent örömöt és fájdalmat megtapasztaljunk, majd azt közkinccsé tegyük, ahogy az egyetemes tudat részévé válik.

Van aki szerint az élet értelme a túlélés. A test túlélése ameddig csak lehetséges, valamint csoportok és eszmék túlélése.

És vannak persze, akiknek ettől is eltérő a véleményük....

A lényeg: szerintem tolerálni kell más emberek véleményét is (amíg az nem destruktív másokra nézve). Meg kell adni az embereknek a szabadságot, hogy saját maguk rendelkezzenek a saját életük felett. Nem szabad saját vallási, spirituális, vagy politikai nézeteinket másokra ráerőltetni. És csak azért, mert valaki úgy érzi, hogy számára nem lehet megoldás az eutanázia, attól még - szerintem - mások számára meg kell hagyni a lehetőséget, hogy ezt szabadon eldönthessék. Ezért írtam azt amit.

Jó hogy te így látod. És simán el tudom képzelni, hogy egy eléggé érett szemléletű ember megtalálja a fájdalomban is az örömöt és a dolgok értelmét. Az elmúlásban az újjászületést. Vagyis az élet felé törekszik akkor is, ha kívülről reménytelennek látszik a helyzete, illetve elfogadja azt, ami számára adott és belül nyugodt marad az elméje.

De: a társadalom nagy része szerintem primitív ehhez. Az eutanázia választásának lehetőségét tehát törvénybe iktatnám. Lehet hogy kevesen élnének vele (a túlélési ösztön legyőzheti a haláltól való félelmüket, és inkább vállalnák a fájdalmat mint hogy szembe nézzenek azzal ami elkerülhetetlenül várja majd őket), de akik mégis ezt választanák, azok számára ez megváltás lehet. (Például azt hiszem volt valami francia nemzetiségű hölgy, akinek átoperálták az arcát. Düledeztek a szemei, nagyon rondán nézett ki, torz arccal. És nem engedték neki az eutanáziát. Nem engedték meg neki, hogy még úgy emlékezhessenek rá az emberek, ahogyan a betegsége előtt megismerhették. Szerintem ez az ő esetében amit átélt, az felesleges és embertelen kínzás volt.)

És még egy nyugodt, életet szerető ember esetén is el tudom képzelni, hogy lehet olyan, amikor ezt választaná. Saját magam esetén is el tudom képzelni. Nem menekülésből, vagy félelemből mint a sima öngyilkosok, akik képtelenek szembe nézni az életük kihívásaival, akiket leteper a saját problémájuk és elvesznek benne, hanem azért, mert új életet akar, vagy abból a vágyból, amit számára a halál jelent. (Tudván, hogy amit most halálnak hívunk az az élet egy másik szintje.)

A legtöbb halálközeli élményt átélt ember ezt egyöntetűen csodálatosnak írja le, és én hiszek nekik. Én úgy gondolom, hogy azért nem emlékszünk ezekre a tapasztalatokra, mert akkor nem tudnánk eljátszani a Földön a szerepünket, nem lenne sok minden ami itt tartana bennünket. Viszont amíg itt vagyunk, addig érdemes törekedni arra, hogy saját magunk olyan környezetet alakítsunk ki, amiben szívesen élnénk.

"Nem tudom ki és miért pontozott le!"
Én voltam az, de nem dühből - pusztán egyet nem értésből. A lentebb leírtakban megtalálod a véleményem.
Végigolvastam, amit írtál. Dühös nem vagyok :) - legfeljebb akkor lennék, ha nem tudnám megindokolni mit miért teszek, azaz ha tehetetlen lennék, mivel akkora falatnak tartanám ezt az egész témát, hogy nem tudnék mellette vagy ellene érvelni. De nem, úgy érzem, megérett bennem a mondanivaló - tapasztalataim és pár hajszálam árán :D
Ide most összeollózok a jókívánságodból egy részt a válaszomnak, egyes szám elsőbe:
ha úgy hozza a sors, hogy súlyos betegként fekszek a kórházban és hatalmas fájdalmakat élek át, és kínszenvedés számomra minden, És bátran viselem el azt, de az örömet nem a közelgő halál gondolata jelenti majd. Hanem minden egyes (itt) megélt percem, míg a szívem egyet is dobban.
Hát igen. Mazochista vagyok :D:D:D :P ( Pardon, ez vicc volt )

Minden kezdet nehéz. A sötétnek hitt dolgokat, lélek és test fájdalmát átélni is. Mint fejest ugrani a félelmeidtől viharzó tengerbe, nem tudva, lesz-e onnan még kiút. Majd csak miután nyeltél pár korty vizet, tanulsz meg úszni, majd járni a vízen, és végül lecsendesíteni azt.

Nem tudom ki és miért pontozott le! - Persze nem gond, csak akkor kérnék némi kritikát is megfogalmazni, ha lehet. Gondolom aki lepontozott, azért tehette, mert megragadt a szeme az "így döglesz meg" feliraton, ami persze csak a videó linkje, nem a saját szövegem. A videóba meg már bele se nézhetett, mert sokkal hamarabb jött a lepontozás. Sőt ennyi idő alatt valószínűleg még azt se nagyon olvasta végig amit írtam.

Módszert kértek, és én adtam. Amit írtam, az pedig szerintem jól használható. Még megjegyzést is fűztem hozzá, nehogy valaki esetleg bátorításnak vegye. Ez dühöt értelmes emberben szerintem nem válthat ki (ami indokolná a lepontozást), legfeljebb olyan véleményt, hogy velem valamiért nem ért egyet.

Ha valakinek ez nem tetszik, akkor azt kívánom neki, hogy ha úgy hozza a sors, hogy súlyos betegként fekszik a kórházban és hatalmas fájdalmakat él át, és kínszenvedés számára minden, na akkor kardoskodjon az eutanázia ellen. És bátran viselje el azt, hogy az orvosok egy darab húsként kezelik, mások lesajnáló tekintetét, az értelmetlen vegetálást és a kilátástalanságot, amiben az egyetlen örömet a közelgő halál gondolata jelenti. - Tényleg olyan nehéz dolog megérteni, miért gonoszság az amit sokan természetesnek tartanak, és miért lenne áldás az eutanázia? Milyen beteg gondolatvilág kell ahhoz, hogy meg akarjuk fosztani az embereket a saját önrendelkezési joguktól?

Ez nem érv azok számára, akik az életnek csak a sötét oldalát látják.

Volt régen, hogy én is úgy gondoltam, az eutanázia elfogadott dolog kellene legyen. De már elmúlt.

Gyors és fájdalommentes halál:
http://index.indavideo.hu/video/Igy_doglesz_meg_a_mustgaztol

Figyelmeztetés: siker esetén nincs lehetőség magadat meggondolni, az életedet rendbe tenni, így tehát jól gondold meg ha ilyesmire készülsz. Csak saját felelősségre!

Én jó szívvel csak azoknak ajánlanám - ha szabad egyáltalán ilyet írni -, akik súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, egyébként is rövidesen távoznának az élők sorából, és a felesleges kínszenvedés elkerülésére, a nem engedélyezett eutanázia helyett keresnek egy megoldást, ha már az orvosok nem hajlandóak őket elaltatni. Az ő esetükben is a szeretteik tudtával, esetleg egy búcsúztató buli alkalmával, hogy még az emberi méltóságot megőrizve tudják itt hagyni a földi létsíkot.

Én 2005. október 2-án leugrottam a Duna Pláza parkolóház tetejéről, de nem azért, mert szar a világ és nem akartam már élni. Igazság szerint úgy gondoltam, hogy max. a testem halhat meg, de az, aki én vagyok az sohasem, szal igazából bennem nem öngyilkosságként volt ez a dolog, inkább átmenetként. Indok: egoista dolog volt, már belátom, de lényegében egyedül éreztem magam a világban a saját gondolataimmal és úgy gondoltam, hogy nekem már máshol lenne a helyem... hát nyilvánvalóan tévedtem :D

Összetört szinte mindenem, még ~3 műtét vár rám (arc, könyök, szem), de ha végeztem velük, jobb leszek, mint újkoromban :D Nagyon olcsón megúsztam, semmi belső sérülés, vagy maradandó károsodás és azt kell, hogy mondjam, igazából nem bántam meg a dolgot. Ami a legrosszabb volt benne, hogy a szeretteimnek az irántam érzett szeretetével egyenes arányban okoztam fájdalmat, ezt sajnálom csak igazán a dologban.

Másrészről viszont voltak olyan achievmentek benne, amikért igazán hálás tudok lenni. Halálközeli élmény: valóban van élet a halál után és ezt nem vitatémának szánom, olyanokkal vagyok csak hajlandó a téma boncolgatásába belemenni, akik már maguk is megnézték. A másik dolog, amiért azt mondom, hogy megérte, hogy amikor 5 nap után a kómából felébredtem, telemorfiumozva, fel sem fogva, hogy mi van, kb. az első hírek között szerepelt, hogy én bizony az életem hátralévő részében max. a pislogásra leszek képes, jobb esetben nyálcsorgatós, tolókocsis leszek. Ebben viszont nyilvánvalóan ők tévedtek :D Meg nem mondja senki rólam, hogy valaha történt is ilyen. Szóval ez a dolog egy komoly lelki út is volt, amit mai fejjel a világért sem hagynék ki és komoly fizikai út is volt (újratanulni járni, beszélni).

Azóta összehasonlíthatatlanul magabiztosabban élem az életem és jóval teljesebben is. Igazából csak az számít, hogy milyen érzéseket éltél meg az életedben, mert amikor ott vagy a halál kapujában, akkor semmi mást nem vihetsz magaddal, csak azokat, ott nincs melletted család, barátok, ház, kocsi, csak a megélt tapasztalataid. Ha valaki ezt igazán megérti, akkor többre igazán nincs is szüksége a boldog élethez :)

De amit ki akarok hozni ebből a dologból, hogy valóban: Just do it! - egyrészről tét nélküli a dolog (akinek itt kell lennie, az úgyis visszajön... így vagy úgy :D), csak az itt maradottaknak lesz szar tőle, de ez egy halottat nem igazán érdekel, de amíg élsz, addig illik ezt is számításba venni. Másrészről, nem olyan könnyű meghalni és előtte a bátorságot is össze kell gyűjteni, ami szintén nem egy egyszerű dolog. De én nem hiszek ezeknek a cikkeknek. Mostanában divat az öngyilkossággal fenyegetőzni, meg beszélni róla, hiszen mivel mással lehet leginkább felhívni magadra a figyelmet, mint a halálod lehetőségével?

Egyetértek Veled, elkeserítő, hogy ennyire hiányzik az emberekből az empátia. Magyarország:)

Egyik közeli rokonom nemrég lett öngyilkos, világéletében erős, határozott, értékes ember volt, senki nem számított rá, nem is sejtettük, hogy készül valamire. Reggel még vidáman készülgetett az ebéd főzéséhez, délután meg a városból visszaérkező felesége talált rá a pincében, felakasztva...Érdekes, hogy anno ő is elítélte az öngyilkosságot, gyengeségnek látta.

Egyemismeeeeeg.....
:-P

igaz, kifelejtettem hogy a fiatalkorúak számában, ha jól emlékszem a '90 es években olyan 6000 körül volt az egy évben elkövetett öngyilkosságok száma, és ebből 2000 volt a fiatalkorú. lehet hogy ennek az arányszáma hozta ezt a kétes dicsőséget. de a lényege annak amit írtam továbbra is az, hogy nem újkeletű dologról van szó.

/care...ifa jól beszélt az első kommentben...aki hülye az haljon meg....

és nem tudhatod hogy aki szembe jön veled az utcán pont erre gondol,nem tudhatod hogy a legjobb barátod vagy barátnőd erre gondol.Nem tudhatod hogy valamikor te is erre fogsz gondolni.

Kit érdekel pár kis gyökér, hogy némi kis lelki probléma miatt kinyírják magukat?!
Vannak az életben ennél sokkal fontosabb, komolyabb dolgok is!
Például, hogy szept. 8-án Front Line Assembly koncert lesz a Dürer kertben!

Kérem tapsoljuk meg Tamást és az ő első kommentjét! Bár az alapján amit írt lehet, hogy már nem él.

barom arcu fosssssss !!!! hihihihihih aki ilyen kreten az dogoljom meg hamarabb mit az ongyik!

Szóval azt mondod hogy nem is öngyilkosok lettek,hanem megdöglöttek?

25 fölötti srác vagyok. Ezt a posztot nézve szörnyen el vagyok keseredve, hogy azokon az embertársainkon, akik eljutnak addig a fokig, hogy már öngyilkosságon gondolkodnak, ilyen jól mulattok. Sajnálom azokat az embereket akik tényleg el is jutnak a tettlegességig. Eléggé el vagyok keseredve, mert elég sűrűn gondolok én is eléggé negatív dolgokra. Talán az az oka, hogy nincsenek céljaim, meg nagyon gátlásos vagyok. Örüljetek, hogy nem kerültetek bele ebbe a szörnyű ördögi körbe, amiből nagyon nehéz kimászni. Szerintem ezt a dolgot sokan fel sem fogjátok, hogy mennyire borzasztó, hogy egy emberi lény öngyilkosságot követ el. Mondjuk én sosem lennék az, mert akkor már rég megtettem volna. És nem kell egyből azt gondolni az ilyen emberekről, hogy gyengék meg stb, mert senki sem tudja megállapítani, hogy XY mennyi szeretetet kapott az élete során. :(

Az elég gáz... Magyarán, ha fel megyek egy felhőkarcoló tetejére, hogy előre megfontolt szándékkal levetem magam, előbb le kell rugdosnom magam előtt még 9 embert ? ;)

Igen,az.
Ezért szoktam néha öngyilkos lenni.

Olyan vagy, mint egy aids-es, döglenek utánad a nők.

Ez szomorú...
Megyek is és beletemetkezem a ....paplanomba... :-P

Persze,mert öngyilkosak lettek.
Akár hány nő terhes lett tőlem,mind öngyilkos(o-a)k lettek.

Való igaz...
S ha a szüleidnek nincs gyerekük... neked sem lesz...

:-)

Ne nevess,ez nem vicc!
Nálunk anyám volt öngyilkos a családból,de az még születésem előtt történt.

Kiugrottál a pinceablakon? :)

Én szeretek öngyilkos lenni.Ma már kétszer voltam,de szerintem még a héten leszek.

Szerintem aki valóban öngyilkos akar lenni az megtalálja a módját és nem fogja teleírogatni a facebook üzenőfalat vele.
Ja és hogy a mai fiataloknak mi okuk lenne rá? Sajnos aki depresszióra hajlamos, annak bármi lehet ok, amit egy átlag ember sírással vagy őrjöngéssel vagy egyéb nem káros tevékenységgel levezet. Legjobb esetben megbeszélvi valakivel.

Az előbbit ezzel kapcsolatban írtam:

"azt a legkönnyebb, ha feladja az élet harcát"

Bizonyos szempontból... Elhagyni a küzdelmet, igen a legkönnyebb, de megtenni, ami az elhagyáshoz kell, az nem olyan könnyű...

A fontosabb dolgokat lezárva, búcsúleveleket megírva, ott térdelni és a nagykést a csuklód felett tartva a megtételére készülni, az nem gyenge érzés.
És nem gyengén kapálózik minden agysejted, sőt a többi is, hogy minden apró örömödet és élményedet előkaparja, hogy visszatartson; a szerelmes csóktól, édesanyád ölelésén át egészen olyan hülyeségig, mint hogy az utolsó könyvet amit megvettél, még nem olvastad ki...
A kés letételének mozdulata okoz akkora fájdalmat, csalódást és erőtlenséget percekig, mint amiért meg akartad tenni. Abban a pillanatban annyira utálod magad miatta, hogy nem tudtad megtenni, nem volt hozzá erőd(!), hogy megtedd, mint előtte azt, amiért meg akartad...
Csak egy példa volt.

Az öngyilkosság hihetetlenül kettős.

1.: Elfutás a problémák elől, gyengének lenni az élethez. 2.: Viszont hatalmas erő kell a teljes ismeretlenbe merülni és vállalni a talán teljes elveszést.

Erre is igaz: nem lehet vagy fekete, vagy fehér.

Ez is a természetes szelekció egy módja.

(Ha már a legtöbb típusát mesterségesen megakadályozzuk.)

Valahol azt olvastam, hogy az öngyilkosságok nagy részét nem gondolják komolyan (a megkérdezettek a túlélők) Mikor megteszik, (legyen az gyógyszerbevétel, ház tetejéről való leugrás, stb.) abban a pillanatban meg is bánják. Hogy igazából mindez csak segélykiáltás a környezetnek, ami a figyelem hiányából fakad leginkább. Mindenesetre én is elítélem az öngyilkosokat, (nem tudom szebben írni) mert mint ahogy írta valaki, azt a legkönnyebb ha feladja az élet harcát, legyen bármilyen nehéz is. Bár elgondolkodtató, ha valaki teljesen lebénul pl. egy baleset következtében, és nem akar tovább élni, mert csak fájdalmat, és nehézséget okoz a szeretteinek minden nap (szerinte), azt azért nem lehet egy lapon említeni egy szerelmi bánattal szerintem...

Most látom, hogy valaki más már felhivta erre a figyelmet. Bocsi, my bad.

Az élet relatív, mindig van egy ember aki nagyobb szarban van a másiknál. Én nem akarok senkit se bántani, de az éltből való "dezertálás" sosem tartozott a számomra elfogadható megoldások közé, főleg akkor nem ha azt olyan emberek teszik akik előtt még ott áll az egész élet és minden esélyük megvan hozzá hogy változtassanak rajta.
Vannak még helyek a földön ahol az átlag emberek olyan helyzetekbe kényszerülnek, amit egy elkényelmesedett nyugati tinédzser fel sem tud fogni. Minden embernek meg van a maga terhe, még ha egyeseknek nagyobb is mint másoknak, de akkor is cipelnie kell azt élete végéig. Ezért is tiszteletre méltóak azok a testi fogyatékosok, akik a hátrányaik ellenére sem félnek teljes életet élni és nem kérnek senkinek sem a szánalmából. Végre példát kéne venni ezekről az erős emberekről, erőt és ihletet meríteni a szellemiségükből és nem nyavalyogni minden egyes alkalommal amikor az élet megdob egy jó adag sárral. Az önsajnálat és a pesszimizmus még soha nem nyújtott megoldást semmilyen problémára, csak erről úgy tűnik sokan megfelejtkeznek manapság.

"A leggyakrabban vonat elé ugranak, felgyújtják magukat vagy gyógyszert vesznek be. Ez utóbbi nem túl szerencsés, mert maradandó károsodás is felléphet szervezetükben - fejti ki az orvos." E mondatból tehát megállapítható, hogy saját magunk felgyújtása, miszlikbe aprítása és gyógyszerrel való túladagolása közül csak a gyógyszer okozhat maradandó károsodást.

A +1-et egy hálás tippkereső adta, mi? :D

Egy főre 10 öngyilkos esik a felhőkarcolóból!!!

Tudtommal a japánok állnak toronymagasan az öngyilkosságban. (egy főre jutó)

Kinek mi dolga? - Szerintem
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.

A tanító dolga, hogy tanítson,
a lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
ha felnő, jó irányt mutasson.

A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen-
de igazat írni soha ne féljen!

A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
hogy higgyen bennem és segítsen.
>Hogy nélküled élni ne akarjak,
s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!<

A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem őrizze.


A Lányom dolga, hogy daloljon,
hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
hogy mindig apjaként szeressen.

S ha mindez így lesz -csak remélem -,
az én dolgom, hogy megérjem.
-IA

mielőtt nagyon beleélné magát valaki abba hogy ez egy mai jelenség, és "divat" már a 70 es években is világelsők voltunk az egy főre jutó öngyilkosok számában, és egészen biztos hogy a nem ennyire dokumentált korszakokban sem volt arányaiban kevesebb öngyilkos a világban mint most.

Aki hülye haljon meg :D

"...csak gratulálni tudtam neki."

Biztos nagyon kedves barátok voltatok.

óóó kisbarátom, van tapasztalatom ebben a témában...nem egy barátom lett öngyilkos már, szerencsére azok nem ilyen kis szutykok voltam mint amiről írtam. És a leggázabb hogy alapja nincs az egésznek. Van aki azért lett 14(!!!) évesen öngyilkos, mert tanulnia kell...csak gratulálni tudtam neki. Aki gyenge, sosem éli túl.

plusz manapság már szűkebb körökben ez kezd divat is lenni... ez a réteg nem gondolja komolyan, csak olyan "menő" hogyha a sínen fekve, vagy késsel a torkánál lefényképezi magát és felteszi facebook-ra. Tehát a maradék 19% ezért akar öngyilkos lenni.
A fennmaradó 1% pedig valós, nyomós családi stb. problémák miatt - általában ők azok akik meg is teszik

Az a baj hogy ez a 14-17 éves korosztály össze-vissza kavar a szerelmi ügyekkel, ez megcsalja azt, a másik lefekszik a harmadikkal, közben a negyedikkel jár stb. stb.
80%-ban ilyenek miatt vannak ezek. De úgysem merik megtenni, nem gondolják komolyan. Illetve ők azt hiszik hogy komolyan gondolják, de a végén úgysem teszik meg. Persze néha történik 1-2 eset, évente 1x, de ritka az olyan aki aztán tényleg megteszi.
Szóval bár nem szép ilyet mondani, de ezeket a bejegyzéseket figyelmen kívül lehet hagyni. Csak hirtelen felindulás, úgysem elég bártak hozzá... a hormonok játéka ez a szélsőséges érzelmi állapot, de hamar elmúlik.
Mellesleg 18 vagyok, tehát néha tapasztalom ezt az ismerettségi körömben. Tehát higyjétek el, ez így van. Írogatnak-írogatnak de a végén úgysem lesz semmi.

Ott a pont.

Amúgy "v"-t írni ma már nem divatos? A "w" sokkal trendibb, vagy mi?

http://www.thesecret.hu/ongyilkos

Csak egy hasznos tanács számukra: öngyi előtt ajánlják fel a szerveiket! Hátha értelmesebb emberekbe kerülnek...

„Munkácsi Krisztina elmondja: attól függően, hogy ki milyen típusú öngyilkosságot követ el, konzíliumon vesz részt, ahol megállapítják, hogy ön-,illetve közveszélyes-e. Ha igen, akkor kötelező a pszichiátriai kezelés."

Arra tud valaki logikus magyarázatot, hogy ha valaki öngyilkossági kísérletet hajtott végre, az hogy hogy nem alapból önveszélyes?

Nem tudom mit aggódnak ezek annyit, hisz klubjuk is van... Olyan mint az Autoklub, ilyen szektának hívják vagy minek... :D

Én annyira dolgoztam fel a sorsomat, hogy még élek, de nem fogom leírni neked...

Vagy csak buta vagy, vagy nincs elég emberismereted, vagy leszek túl jóindulatú és ráfogom ezt a kommunikáció írott formájának önmagából fakadó hibáira és a kifejtési lehetőségek szűkösségére…

Minden öngyilkossági, és kísérleti „típust”, esetet, személyt összemosni legalább is erre vall.
Sem szolidáris, se nem humánus elvárni mástól, hogy legalább annyi ereje legyen, mint magadnak… Sem testileg, sem lelkileg. Ugyanaz a teher nem mindenkinek egyforma nehéz… Ennek felismerése viszont „elvárható” lenne hasonló nehézsorsú embertől…

Arról se hallottam, hogy a lelki állapot örökölhető…
Ha örökölhető, akkor hogy tud egy személy lelki állapota változni? Ez is butaság.

Valamint valószínű, hogy a jellem fogalmával sem vagy tisztában, ha egy öngyilkosságot megkísérlő embert csak ez alapján jellemtelennek, vagy gyenge jelleműnek ítélsz.

Valamint undorító „ártatlanokat” és ismeretleneket lefattyazni szüleik lelki erősségéből kiindulva.




De ezek lényegtelenek! Ezek mellett/ellenére is:

Gratulálok (vagy mi lenne ide a jobb szó, nem tudom), hogy volt erőd túlélni. Továbbra is kívánok neked legalább ennyi erőt... És ezt komolyan és tisztán írtam. Ennyi.

A mi osztályunkba is van két ilyen, a suliban összesen meg legalább húsz ilyen érvagdosó, öngyilkos merénylő szaladgál. Mondjuk nálunk csak a lányok. És az osztályunkba csak 3 lány van, úgyhogy elég szar arány ez a kettő öngyilkos. Remélem, én nem fogom sose vagdosni az ereimet, de valahol olvastam, hogy ilyenkor előfordul, hogy az ember nem tudja kontrollálni vagy mit csinálni magát.

na igen. teljesen egészséges gondolkodásra vall hogy azt hiszed a nicknevedet olvasva mindenki tisztában a teljes önéletrajzoddal, és azzal mit reggeliztél ma reggel.

Nem bazdmeg, fogalmam sincs!

- testi rendellenességel születtem
- apámat érettségim előtt meggyilkolták (2002 karácsony, darabolós gyilkos, vágod?)
- első barátnőm betegségben elhunyt

... élek? ÉLEK!

Egy kérdés: és honnét állapítod meg, hogy elcseszte az öngyilkosságot, vagy csak annyira szereti gyógyszereket, hogy mindjárt 3 dobozzal is bevett?

Én nem kategorizálok súlyosság szerint ... amelyiknek egyszer-egyszer megfordult a fejében - első szakítás stb. -, az nem öngyilkosjelölt, szimplán tini, ennyi ... de amelyik _foglalkozik_ vele, na az dögöljön csak meg nyugodtan! Egyetlen emberi gyengeséget sem utálok jobban mint ezt!

Fogalmad nincs miről beszélsz!

Ugyanmár, honnan veszed, hogy mindenki reménytelen eset?

Hatalmas visszatartó erő lenne..xD

én kiszabnék olyan büntetést, ha öngyilkos akarsz lenni és nem jön össze akkor halálraítéljenek

sajnálatos, hogy te (is) így gondolod

A rengeteg szenny,uszító weblap amikkel manapság kelnek/fekszenek a tinik (pl.aktuális fekália és társai) biztos nem segít..:S

ha nem írnak vissza neki a fórumon akkor még öngyilkos se tud lenni magától

Ehh, miért is ne, egy ilyen komoly témához: http://www.youtube.com/watch?v=whMt0BrcOVI

Szerintem a legtöbb öngyilkosság hátterében gyávaság és/vagy önsajnálat áll.

Most komolyan, a tizenéves öngyilkosok jó része normális anyagi körülmények között él és semmire nincs gondja csak arra, hogy tanuljon és élje világát.
Vagy az nem tetszik, hogy nem kapnak meg mindent egyből? El nem tudom képzelni micsoda problémájuk lehet...

Oké, vannak hátrányos helyzetűek is akiknek tényleg rossz gyerekkora van/volt, de akkor sem ez a megoldás és érdekes módon nem közülük vetnek véget az életüknek, hanem az unatkozó tinik...

Én személy szerint egyiket sem sajnálom. Taigetosz pozitív...

Amikor a facebook és az iwiw azzal van tele, hogy "meg akarok halni, mert sz@r idő van", meg "miért ment el az a qurva net és miért nem jön vissza már 5 perce?!?!", akkor sajnos ezen nemigen kell elcsodálkozni. Az, hogy ez kinek a hibája (család, iskola, barátok, társadalom, stb), felelőtlenség lenne egyből kijelenteni, de úgy gondolom, mindenki tehet ellene. Főleg azok, akik jó heccnek tartják azt, ha poénból tippeket adnak. Nem tudhatják, hogy a másik oldalon mennyire veszik poénnak a dolgot. Mindenesetre én is nap-mint-nap látok ilyen jellegű kiírásokat az üzenőfalamon. Néha nem tudom, érdemes lenne-e hozzászolni, mert távoli ismerősökről van szó, akiknek biztos vannak közelebbi barátaik, akiknek észre kell venniük, ha a veszély valós.
Tudom, itt az izé-n alapvetően vicces, poénos dolgokról beszélgetünk, de néha előkerülnek komolyabb témák is. Ha esetleg ezt most túl komolyan reagáltam le, akkor sorry.

az utolsó cikknek:

"...vagy gyógyszert vesznek be. Ez utóbbi nem túl szerencsés, mert maradandó károsodás is felléphet szervezetükben - fejti ki az orvos."

igen, pl. meghal...

"attól függően, hogy ki milyen típusú öngyilkosságot követ el, konzíliumon vesz részt"

aki öngyilkosságot kísérel meg, az oké. de aki elköveti, az hogy?
szeánszon? léleklátóval?

vannak kitűzhető célok, van perspektíva is ... általánosan elfogadott módszer nincs, hogy hogyan lehet ezekre rátalálni ... legtöbbünk csak pangást köldöknézést vergődést vagy bűnözést látott maga körül, morálisan elfogadható és követhető mintákat nemnagyon

Nincs kitűzhető cél, belátható, tervezhető perspektíva, ezt kevesen tudják feldolgozni.

A magyarok legjobb úton vannak afelé, hogy a XXI. század rabszolgáivá váljanak.

Tehát akkor a gyerekek a hibásak, nem pedig ez a képmutató, farizeus, valójában velejéig romlott társadalom.

Elég egyszerű a gondolkodásod, nem valami sok tapasztalatod lehet ebben a mátrixban....

de valami oknál fogva a cigányok nem nagyon csinálják ... ellenben a fehér alsóközéposztály beliek annál inkább ...
mi áll emögött? a látható és követhető életutak hiánya!

"öngyilkoss akarok lenni..:/"
http://i.imgur.com/bvdlg.gif

hogy kik ezek és miért csinálják? Ha csak a posztképben szereplő hölgyemény írásából következtetek, tanulatlan emós retardáltakra kell hogy gondoljak...meg azokra akik már konkrétan jóóval régebben elkúrták a saját életüket...vagy a szüleik. vagy csak gyengék. (nem is megyek ennél tovább, mert az már szítás lenne)-mert a cigányok is igazán csinálhatnák ezt...hopsz?!

Mit csodálkoznak ezen? A mai anyagias világban ha nem lóg ki egy húszezres a zsebedből megbuksz az élet minden területén.

Nem kell csodálkozni.

Én a világ minden kincséért sem lennék most húszéves.

Szívből sajnálom őket, ilyen kilátástalan helyzetben magyar fiatalok utoljára a török hódoltság idején voltak.

De azt ugye még kommentben sem szabad mondani, hogy ezért mi járna az elmúlt bő két évtized politikusainak.... :(

Just do it !!!